Sértődés és nem szólok hozzád a Himalája-expedíción

2012.05.14. 15:05

„Nemcsak a bulvárral, hanem Mécs Laci sértődött elvonulásával és egyoldalú támadásával is szembekerültem" - írja Erőss Zsolt hegymászó, aki az Annapurnát szerette volna egy magyar expedícióval meghódítani.

A hegymászóhalállal végződött Himalája-expedíció életben maradt tagjai között kialakult sértődés, és kommunikációs párbaj legutóbbi fejezeteként Erőss Zsolt a Facebook-on írta meg, hogy Mécs László váratlanul minden kapcsolatot megszakított velük.

A történet a múlt héten Horváth Tibor, az expedíció tagjának eltűnése után kezdődött. Erőss Zsoltnak nem sikerült meghódítania a csúcsot, és elindult visszafelé. Magával cipelte a magyarok, felső táborokban hagyott holmijait is, majd lefele ereszkedve rádión bejelentkezett az alaptáborban lévő magyarokhoz. Két hegymászótársa is betegségre hivatkozva kimentette magát, egyedül Földes András mászott fel hozzá a megadott koordinátáig, hogy segítsen Erőssnek lehozni a több mint harminc kilós terhet. Földes ezután a blogján megírta a történetet, ami a sajtó egy részében úgy jelent meg, hogy a társak cserben hagyták Erősst.

Saját blogjukon később Mécs és Földes is cáfolta, hogy bárki is cserben hagyta volna Erősst, de Mécs szerint Földes bejegyzése egyoldalú volt, lejárató, ezért a bejegyzésben Erősst is felelőssé tette a történtekért.

Erőss erre reagálva írta meg vasárnap észrevételeit. A három pontban összefoglalt írásban mindenre létezik magyarázat. Arra is, hogy ugyan tényleg nem szokás segítséget kérni a holmik lehozatalánál, de a hegymászótársak spontán egymásnak ilyenben segíteni szoktak. Azonban, mint írja, Mécstől nem is várt ilyen segítséget, hiszen  „sajnos megszokottá vált, hogy Mécs erejét, gyorsaságát az expedíciók végén a gyors levonulásra úgy használta, hogy másokat hátrányba hozott vele, hiszen több terhet kellett a lemaradóknak leszállitani a hegyről. Így jöttünk le az utóbbi expedíciók csúcsvidékeiről: Cho-Oyu, Lhoce és korábban is volt jó néhány hangsúlyos eset pl: Makalu."

Mint írja, „ezek után nem érzem arányban Mécs sértettségét és agresszív, másokat támadó magyarázkodását, azzal, amin megsértődött". Reméli, befejeződött egymás „sarazása", és sajnálja ezt a véget.