Csak az istenek ismerik az áramlatokat

A kedvezőtlen tengeráramlatok miatt nem sikerült elérnie célját Mányoki Attilának, aki a segítség nélküli non-stop úszás 108 kilométeres világrekordját akarta megdönteni. A magyar úszó a görögországi Kalamatából úszott a Földközi-tengeren, de 65 km után úgy döntött, feladja. Mányoki tavaly már próbálkozott ugyanezzel a távval, akkor medúzacsípések miatt kellett idő előtt befejeznie. Most a szélmozgás, a víz hőmérséklete is kedvező volt, csak az áramlat fogott ki rajta. A mostani eredményt nem érzi visszalépésnek, értelmetlen lett volna tovább úsznia.

„Fizikálisan semmi bajom, ez lelkileg nehéz. Azzal a bizonyos áramlattal, amit bekaptam, maximum egy helyben tudtam volna kapálódzni. Én azért vágtam bele, hogy világrekordot ússzak, de 22 óra és 65 km megtétele után abban a helyzetben nem éreztem úgy, hogy érdemes folytatni" - kezdte az úszó, aki korábban első magyarként úszta át a Balti-tengert.

„Ha valaki nekivág egy ilyen megpróbáltatásnak, ott rengeteg mindennek kell stimmelnie. Úgy kell nekiindulni, hogy az embernek csak a fizikai korlátai legyenek, amivel szembe kell néznie. Ez az áramlat az én fizikai erőmet meghaladta. Az előrejelzések szerint 6-7 óra múlva jöhettem volna ki belőle, de addig olyan energiákat emésztett volna fel a küzdés, hogy nem tudtam, mi lesz utána."

4,5-5 km/órás áramlattal szemben úszott, ez volt a fő probléma. Nem tudja pontosan, Risztov Éva milyen sebességel úszta meg az olimpiai aranyat, de körülbelül ilyen sebességel úszhatott tiszta körülmények között.

„Amennyiben az áramlattal azonos sebességgel úszom, akkor csak egy helyben vagyok. Amennyiben 5 km/órás sebesség felett tudtam volna úszni, akkor tudtam volna előre haladni. Például ha 6km/órával úszom és az áramlat szemből 5 km/órával jön, akkor egy óra alatt 1 km-t tudtam volna megtenni. Ez olyan áramlat, amiben szerintem senki sem tudott volna a célig eljutni. Még úgy sem, hogy akkor kezdi el. Ha valaki olyan sportágat választ, ahol a természet erőivel kell szembenéznie, tudnia kell, hogy legtöbb esetben meg is kell hajolni előttük. Rengeteget kell készülni fizikálisan, onnantól kezdve pedig tervezés kérdése az egész. A rizikófaktorokat a lehető legjobban le kell csökkenteni, de az időjárást 100 százalékig nem lehet megmondani, az áramlatokat pedig pláne nem. Csak az istenek tudják, merre tartanak, és meddig fognak tartani, szól a mondás. Egyébként akárhányszor erre úsztam, ezzel a részével sosem volt probléma."

Tavaly a medúzák tették tönkre az úszást, ezzel idén olyannyira nem volt gondja, hogy mindössze eggyel találkozott, az is tizenöt méterre volt tőle.

A rekordkísérlet tervét nem vetette el, de most másra koncentrál, 2013. augusztusában át szeretné úszni a La Manche csatornát. „Nem mondtam le róla, mert úgy érzem, fizikailag képes vagyok rá. A La Manche mellett viszont nem biztos, hogy lesz rá időm és energiám. Az most fontosabb. Elsősorban teljesíteni akarom, de azért jó időt is szeretnék menni.  Ezt a távot eddig négy magyar teljesítette. Itt a kihűlés és a most is problémát okozó áramlatok a legnagyobb ellenfél."

„Hány éves korig lehet ezt csinálni? Akik ilyen szinten úsznak, mind idősebbek nálam. Pont ma vagyok 39 éves. 40 és 50 év között jól lehet még teljesíteni, afölött már nehéz."

Diana Nyadról, a 62 éves amerikai úszónőről is megkérdeztük. Ő az, aki több mint harminc éve  próbálkozik a Kuba-Florida táv leúszásával, de eddig egyszer sem jött neki össze. „Az a kérdés, mi motiválja őt, azért már annyira nem fiatal, 60 fölött van. A regenerálódás ilyenkor már nagyon nehezen megy, pedig ez ekkora teljesítmények után nagyon fontos."