Contador marhájától Armstrong bukásáig

Az év elején még egy másik világsztár kerékpáros, Alberto Contador doppingbotrányától volt hangos a sajtó, de a marhasült-gate-et végül a legjobb ítélettel zárták. Hiába érvelt a spanyol azzal, hogy a klenbuterol nevű teljesítménynövelőt eredetileg a marha fogyasztotta el, és ő annak húsával táplálkozva lett csak doppingoló, ez senkit sem hatott meg. Minden fokon eltiltást kapott, de még jól is járt azzal, hogy visszamenőleg törölték az eredményeit, és a mintavétel napjától kezdve számolták a büntetését, mert így alig fél versenyszezon után újra a mezőnyben tekert, és egy Vuelta-győzelemmel vissza is tért a legjobbak közé.

Alberto Contador

Fotó: Gali Tibbon

A magyar doppingügyek is többsége is a Contadoréhoz hasonló forgatókönyvvel zajlottak, a diszkoszvető Fazekas Róbert, az evezős Juhász Adrián és a dzsúdós Ungvári Attila is azt állította, nem tudatosan doppingolt. Ungvári ügye még 2011-ben kezdődött, szerinte egyik ellenfele, Taraba Sándor csempészett verseny közben az italába doppingszert. Ezt nem sikerült bizonyítania, és a nemzetközi Sportdöntőbíróság sem mentette fel a sportolót.

Juhász már az olimpiára készült, amikor egy verseny után levett mintájában metilhexanamint találtak, az evezős maga sem tudja, hogyan került a szervezetébe a dopping, azt gyanítja, hogy egy üdítőital tartalmazhatta. A szabályok azonban egyértelműek, hiába vétlen valaki, az eltiltásnak csak az időtartama lehet kérdés. Juhász hét hónapot kapott, és ugrott az olimpiája.

Ugyanúgy, ahogy Fazekasnak is, akiről pár nappal az olimpiai nevezés előtt derült ki, hogy doppingolt, alighanem ezzel vége is lett a pályafutásának. Az athéni olimpián is doppingvétséget elkövető atléta hiába állította azt, hogy a szteroid az egyik táplálékkiegészítőjében volt jelen szennyeződésként, a büntetést rá is kiszabták.

Egy másik diszkoszvetőnk, Kővágó Zoltán viszont már meglehetősen furcsa körülmények között mondhatott búcsút az olimpiai szereplésnek, hiába találta ártatlannak a Magyar Atlétikai Szövetség és a Magyar Antidopping Csoport (MACS), a nemzetközi Sportdöntőbíróság eltiltotta, mert szerintük Kővágó nem állt a doppingellenőrök rendelkezésére egy előre be nem bejelentett teszten. Az atléta telefonos híváslistákkal próbálta bizonyítani, hogy meg sem próbálták elérni az ellenőrök, de védekezését nem fogadták el, és azóta sem tudja pontosan, milyen indokok alapján ítélték el.

A kalapácsvető Pars Krisztián viszont némi elégtételt kapott, ugyan a 2008-as pekingi olimpia elcsalt ezüstérmében már nem is reménykedhetett, de nyolcéves késéssel a 2004-es athéni játékokon lépett előre egy helyet, így még egy negyedik helyezést begyűjtött idén az olimpiai aranya mellé. Pars elől az akkori másodikat, a fehérorosz Ivan Tyihont dobták ki, mert a mintáinak újravizsgálatakor találtak tiltott szereket.

Fotó: Huszti István

Tyihon mellett még három sportolót buktattak le, közös jellemzőjük, hogy mindhárman nehézatléták és a volt Szovjetunió területéről származnak, ahol a szteroidkúrák szerves részei maradtak teljesítményfokozásnak. Az orosz Szvetlana Kriveljovát athéni súlylökő bronzától, az ukrán Jurij Bilonogot súlylökő aranyától, a fehérorosz Irina Jatcsenkót diszkoszvetésben szerzett harmadik helyétől fosztotta meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság.

A NOB elszántságát a dopping elleni küzdelemben jól mutatják az eltiltások, csak az eredmények legtöbbje a múltba vezet, míg gyaníthatóan a jelen doppingoló sportolói simán megússzák büntetés nélkül, még akkor is ha, a londoni olimpián is elkaptak néhány érmest. A szabadfogású birkózó Hatos Gábor is a jól működő ellenőrzésnek köszönheti, hogy bronzérmes lett, mert az őt legyőző üzbég Tyigijevnél is kimutatták a doppingszert. Nem meglepetés, egy fehérorosz atléta, a súlylökő Nagyezsda Osztapcsuk is megbukott, aranyát elvesztette, de edzője gesztust tett neki, azt állította, hogy ő csempészte a doppingszert az atléta ételébe, így az a szokásos kétéves eltiltás helyett csak egyet kapott.

A MACS vezetője, Tiszeker Ágnes egyértelmű sikerként könyvelte el, hogy Londonban már EPO-t is ki tudtak mutatni. Ugyanakkor hiába ígérték, a londoni laborok nem kaptak el senkit a vázizomzatra ható növekedési hormonnal és IGF-fel, pedig már sokszor a sportolók megjelenése alapján is erős a gyanú, hogy élnek ezzel a doppinggal.

A legendás kerékpárosnál, az amerikai Lance Armstrongnál is mindig csak a gyanú volt meg, - egyetlen, 1999-es pozitív mintájából nem lett ügy -, de valamiért most érett meg a helyzet arra, hogy ledöntsék a bálványt. A hét Tour de France-ot nyerő kerékpárost tanúvallomások alapján tiltották el, és fosztották meg korábbi győzelmeitől. Érdekes, hogy ugyanezek a tanúvallomások korábban nem voltak elégségesek az amerikai szövetségi bíróságnál, mert Armstrong ügyét ott már korábban - a kerékpáros számára kedvezően - lezárták.

Az Amerikai Doppingellens Ügynökség most újra felvette a fonalat, és itt már elég volt a néhány közvetett bizonyíték. A büntetés ellen senki sem fellebbezett, Armstrong lemondóan nyilatkozott, belefáradt a boszorkányüldözésnek tartott vádaskodásokba. Egy dobása azonban még van, az év végéig még joga van a sportdöntőbíróság elé vinni az ügyet. Szinte mindent, szponzorokat, hírnevet, címeket elvesztett, de nem lenne meglepő, hogy ugyanolyan állhatatosan küzdene az igazáért, mint ahogy azt a sárga trikókért tette.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!