A feltámadás napja

Csütörtökön pont aranyat nem nyert egy magyar sem a londoni olimpián, de ettől még bőven volt ok örömre, meghatódottságra, izgalomra. Mert van az úgy, hogy a bronzérem vagy egy pontszerző hely mögött van a katarzis. Ilyen volt ez a csütörtök is.

Cseh László megszerezte Magyarországnak az ötödik érmet ezen az olimpián, 200 méter vegyes úszáson, bronzot. Csehnek eddig nem jöttek össze a dolgok, a másik két számában (400 vegyes, 200 pillangó) a döntőbe sem sikerült bejutnia.

Ahol századmásodpercek számítanak, ott nehéz látni, hogy mi az, amitől gödörbe kerül az egyik versenyző, vagy éppen mindenkit legyőz a másik. Harmadszorra is nekimenni két csalódás után a medencének nagyon nehéz lehetett. És amikor Cseh megszerezte a bronzérmet, rögtön azt mondta, hogy négy év múlva, a következő olimpián megint indul majd, hogy legyen egy aranya is. Cseh nem hagyja magát, és ettől jó drukkolni neki.

A nap legelképesztőbb feltámadása azonban Joó Abigél teljesítménye volt. A cselgáncsozó eldobta Kayla Harrisont. Aztán a térdéről levált egy porc. Harrison később aranyat nyert. Joó nyilvánvalóan jobb volt nála. Ám sérülése után nem verhette meg. Joó Abigél nem tudott az egyik lábára ráállni, ami egy olyan küzdősportban, ahol a másikat kell kibillenteni egyensúlyából nagyobb hátrány, mint amikor Cseh László nyolc éve törött lábbal ugrott vízbe Athénban.

Joó Abigél mégis ott maradt, és persze vesztett, de nem adta fel. Néhány óra múlva pedig megint kiállt, és nyert. Gyakorlatilag fél lábbal. Megverte lengyel ellenfelét, és a bronzért játszhatott. Aznap harmadszor állt sérülten a tatamin, és ugyan az érem nem lett meg, 5. helye a térdét ismerve egészen elképesztő. Vasárnap megy MRI-re, drukkoljunk neki akkor is, hogy ne legyen komoly a baj. Joó Abigél 22 éves, Rióban ép térdekkel megveri majd az egész világot.

A harmadik csütörtöki feltámadás pedig vízilabda-válogatotté volt, akik megverték Romániát (17-15). A csapat két vereséggel kezdett, ezután megint a lélekjelenlétről kellett hogy szóljon a visszatérés. Sikerült, nem kell összeomolni, akkor sem ha fáj, vagy nehéz.

És még volt egy nagy küzdelem, amit csütörtökön végigizgulhattunk, egy olyan sportban, ahol rózsaszín fellegecskék jelölik a sikert. Dupla trapban (egyszerre két repülő korongot kell puskával kilőni, ha talált, rózsaszín füst száll fel) Bognár Richárd bejutott ugyanis a döntőbe. Hatodik, vagyis pontszerző helyen végzett.

Bognár a legidősebb magyar versenyző Londonban, és csak hat éve versenyez ebben a számban. 39 évesen megtanulni egy sportot, és pontszerző helyen végezni az olimpián elképesztő teljesítmény. Bognár korábban is sportlövő volt ugyan, de nem dupla trapban.

Akarat, makacsság, kitartás, eltökéltség, lélekjelenlét, keménység voltak a csütörtöki versenynap kulcsszavai. Olyan eredményeknek lehetett örülni, ahol a szenvedés jutalma úgy érkezett meg, ahogy az hollywoodi filmekben szokás. Nézzük a drámát, izgulunk, és a küzdelem elnyeri jutalmát. Filmen is jó lenne, de így, hogy nincs előre megírva a forgatókönyv, még sokkal jobb.