Érdekel a sport? Szereted a sikersztorikat?
Most 184 olimpiai arany történetét olvashatod el féláron!
Hátha leteszik a fegyvereket az érem után
További cikkek cikkek
Amíg az éremtábla élén az Egyesült Államok nyerte a harcot Kínával szemben, addig a mezőny legvégén több olyan ország is felbukkant, amely története első olimpiai érmét szerezte. A guatemalai ezüstérmes békét, a grenadai érmes utcabált remélt sikere után.
A férfi tekwondósok 80 kg fölötti kategóriájában a gaboni Anthony Obame ugyan vereséget szenvedett a római rendőrtől, Carlo Molfettától a döntőben, azonban így is beírta magát az olimpiák történetébe: a nyári játékokon 1972 után ismét résztvevő ország első érmét hozta össze. Az ötödikként kiemelt Obame a nyolcaddöntőből indulva egy szamoai, egy kubai és egy török ellenfelet búcsúztatott, utóbbi háromszoros világbajnok volt. A 23 éves, Franciaországban tanuló és edző tekwondós családjának és hazájának ajánlotta érmét.
Nagy volt az ünnep Grenadában is a férfiak 400 méteres síkfutásának döntője után. A tizenkilenc éves James Kirani aranyéremmel ajándékozta meg a karibi országot, nekik is ez volt az első érmük az olimpiák történetében. Kirani az Egyesült Államokban tanul, a University of Alabama diákja, hazájában 2009-ben és 2010-ben is őt választották az év sportolójának. „Valószínűleg utcabál van otthon" - nyilatkozta győzelme után a futó, aki szerint az aranyérem nagy lépés, hogy országa is felkerüljön az atlétika térképére.
A guatemalai Erick Barrondo a férfiak 20 km-es gyaloglásában másodikként végezve szerezte meg országa első érmét az olimpiákon. A sportoló arra használta fel az alkalmat, hogy a béke mellett tüntessen. „Közismert, hogy Guatemalában sok gondot okoznak a fegyverek és a késelések. Remélem ez az érem arra inspirálja majd az otthoni gyerekeket, hogy tegyék le a fegyvereket, késeket és kezdjenek el sportolni. Ha így lesz, én leszek a legboldogabb ember a világon" - mondta Barrondo, akinek szülei mindketten középtávfutók voltak. A sportoló egyébként egy térdsérülés után döntött úgy, hogy a gyaloglásra vált.
Botswana első érme szintén atlétikában született meg. A férfiak 800 méteres síkfutásában az új világcsúcsot felállító kenyai David Rudisha mögött a tizennyolc éves Nijel Amos másodikként ért célba a döntőben, ráadásul ideje századra pontosan megegyezett Sebastian Coe tizenhét éven át tartott rekordjával.
Második olimpiáján országa első érmét harcolta ki a bahreini Marjam Juszuf Dzsamal. A nők 1500 méteres síkfutásának döntőjében a török Asli Cakir Alptekin és Gamze Bulut mögött ért célba, így ő is történelmet írt. A huszonhét éves, etióp születésű futónő 300 méterrel a vége előtt még vezetett, végül azonban lehajrázták a törökök.
Montenegró csapatsportban szerezte meg története első olimpiai érmét Londonban, miután a női kézilabdacsapat egészen a döntőig menetelt. A válogatott Brazília, Horvátország és Oroszország mögött negyedikként ment tovább csoportjából, majd az egyenes kieséses szakaszban a franciákat és a spanyolokat búcsúztatták és bejutottak a fináléba. A válogatott edzője fantasztikus, történelmi sikernek nevezte tettüket, olyan eseménynek, amit sosem fognak elfelejteni. „Alig van száz játékos az országban" - poénkodott a tréner a győztes elődöntő után. A döntőben ugyan tartották magukat a norvégokkal szemben, de végül 26-23-as vereséget szenvedtek a címvédőtől, így be kellett érniük az ezüsttel.
Ciprusnak szintén nem volt még olimpiai érme a londoni játékok előtt, a vitorlázó Pavlosz Kontidesz gondoskodott arról, hogy ez a sorozat megszakadjon: Laser-osztályban szerzett ezüstöt. A második helyen végzett sportoló úgy vélte, aranybetűkkel írta be nevét a ciprusi sport történetébe, de országa olimpiai bizottsága sem becsülte alá tettét, szerintük a ciprusi sport új fejezete kezdődött el az ezüsttel.