Karakasért még dzsúdót is néztünk

Negyven fokos, száz százalékos páratartalmú kocsmában ne viceházmesterekkel próbálja pótolni a folyadékveszteséget. A cikk szerzője szombaton ebbe a hibába esett, Szilágyi Áron negyed-, elő- és döntő asszóját így végül hétfő hajnali háromnegyed hatkor nézte meg.

Ideális kezdése egy munkanapnak, amit máskülönben az eredményhirdetést követő nagy himnuszbotrány felderítésével töltött. Hogy mi és miért történt, arról már van sejtésünk. A további részletekről meg legyen elég annyi, hogy röpke három órán belül két köztársasági elnök stábja is cáfolta, hogy bármelyikük bármilyen himnuszt jóváhagyott volna életében. Pedig a britek állítólag megmutatták valakinek a BBC filharmonikusok himnusz-átértelmezését, amit az a valaki jóvá is hagyott.

Hogyan nézzünk nézhetetlen sportot?

A szerző ismeri a kudarc receptjét. Kudarcot legegyszerűbben úgy szenvedhetünk, ha a laikusokat, vagyis a népesség random csoportját megpróbálja meggyőzni arról, hogy a kardvívás érthető és látványos sport. A szerző egészen mostanáig az 1996-os Pozdnyakov-Sarikov döntőre hivatkozott és az eredmény sosem maradt el.

Ennek azonban vége. Szilágyi annyira egyértelmű, annyira látványos vívással nyert, hogy hétfő reggel emberek random csoportjai áradoztak az akcióiról. Pedig őket korábban legfeljebb Nagy Kárló és a rajtengedélyes zalaegerszegi hentes 1991-es legendás asszójával lehetett volna csak meggyőzni. A harmadosztályú versenyről sajnos nem készült felvétel, de a zalaegerszegi városi középiskola tornacsarnokának értő közönsége a mai napig a hasát fogva emlegeti, hogy vakarta mindkettő a hátát a lapvágások után az orosz vattaplasztronokból felszálló porfelhőben fuldokolva.

Az ultimate nézhetetlen sport váratlanul megürült trónjára egyből erős pályázatot nyújtott be a nap első komolyabb magyar vonatkozású sportága, a dzsúdó. Ideális esetben a dzsúdóban 5+3 percig semmi értékelhető nem történik, a végén pedig zászlólengetés dönt. Van úgy, hogy annyira nem történik semmi, hogy azt már a bíró is unja. Ilyenkor megintheti a résztvevőket, extrém esetben az egyiket pontelőnyhöz juttatva. Az így előnybe kerülő versenyző taktikáját ez szinte semmiben nem befolyásolja, a másikat viszont elvileg cselekvésre ösztönzi, mégsem alkalmazzák gyakran.

A dzsúdó esélyeit azonban több tényező is rontja. Egyrészt véletlenszerűen előfordulnak meccsek, amiket akció dönt el, másokon meg szimplán leléptetik az egyik felet. Másrészt a szám magyar indulója, Karakas Hedvig a nap végére a túlnyomó többségében férfiakból álló szerkesztőség nagy részét szegezte a tévék elé. Pedig már meccseket játszanak női strandröplabdában is, attól pedig még a britek is begerjedtek.

Karakas, Plankó kolléga megfigyelése szerint a dzsúdó Kurnyikovája egyrészt eleve rendkívül cuki. Másrészt varázslatos módon öt perc izzasztó dzsúdózás után még jobban néz ki. Harmadrészt négy közvetített meccsén az összes lehetséges végkimenet megtörtént.

A brazil favorit a nap hisztijével és egy illegális lábfogással esett ki ellene, a vicsorgó román zászlólengetéssel verte. A vígaszágon akcióval verte az oroszt, a bronzmeccsen intéssel kapott ki és lett ötödik élete első olimpiáján.

Világcsúcs a fingóversenyben

A nézhetetlen sportok inyenc rajongói nem hagyhatják ki Szily kolléga elsőszámú fingósportját, a súlyemelést. Mi magunk csak a 62 kilogrammosok esti döntőjét láttuk, így egyrészt lemaradtunk a tuvalui Lapua Lapua szakításáról. A döntőben az észak-koreai Kim Unguk olimpiai rekordot szakítva világcsúccsal verte az olimpiai rekordot lökő kolumbiai Figueroa Mosquerát. De még a súlyemelés is olyan viccesen tragikus történésekkel tud váratlanul nézhetővé válni, mint ami vasárnap történt az 56 kilósok versenyében. Történt, hogy a verseny egyik esélyese 148 kilót akart volna lökni, de edzője véletlenül 158 kilós súlyt küldött ki neki.

Ezek hiányában viszont csak rémisztően erős törpék emelgetnek felfoghatatlanul nagy súlyokat, tovább is kapcsoltunk a labdás csapatsportok létező leghülyébb szabályait egyesítő, épp ezért fokozhatatlanul szórakoztató gyeplabdára.

Dráma a páston

Az úgynevezet nézhető sportokban hétfőn a magyarok nem szerepeltek jól, gyeplabdában például ki se jutottak az olimpiára. Szász Emese pedig a vívás legnézhetőbb szakágában már a 32-es táblán kikapott a koreai Csojtól, akitől amúgy nem szégyen.

Ha ég a lámpa, tus. Ennél egyszerűbb nem is lehetne, nem? Hát nem. Britta Heidemann és Sin Alam a hosszabbítás utolsó másodpercében is döntetlenre állt. A kedvezményezett Sin könnyű helyzetben volt, csak közbe kellett szúrnia. Ez egy másodperc alatt háromszor is sikerült. A harmadik akcióban állj után lepörgött az óra, amit a vezetőbíró visszaállíttatott. Heidemann pedig egylámpás tust adott és kitört a botrány. Sin és Heidemann a páston zokogtak, a koreai edzője a zsűrivel üvöltözött. Mindenki óvott, a korifeusok félórás, heves gesztikulációval kísért megbeszélés után a németet juttatták tovább. Sin az elvesztett bronzmeccsig a páston szomorkodott.

Az óvás amúgy szervesebb része a vívásnak, mint a futballnak a fetrengés. Az 1992-es országos bajnokság nyolcaddöntőjében a friss olimpiai ezüstérmes Kolczonay belealudt egy akcióba és lábon szúrták. Kolczonay ezután negyed órán át akkurátusan végigböködte az egész pástot, mígnem talált egy koszfoltot, ami bejelzett. Óvott, a tust pedig a szabályok szerint érvénytelenítették.

Utolsó érvünk a női párbajtőr mellett az ukrán bombanő, Jana Semjakina, aki aztán a döntőben megérdemelten nyert a hosszabításban a kedvezményezett német ellen.

A nézhető sportokban leszerepeltünk

Zwickl Dániel a pinpongtorna harmadik fordulójában kapott ki a ötödik kiemelt tajvani Csuangtól, a Simon-Széll kormányos nélküli kettes a reményfutamban vesztett evezésben. Úszásban a kétszáz pillangó elődöntőjében Biczó Bence hiába vezetett százötvenig, végül nem jutott döntőbe, Cseh László pedig csak hetedik lett futamában. Női kétszáz vegyesen viszont Hosszú Katinkának meglett a döntő, Verrasztó Evelyn kilencedik lett.

Az úszódöntők amúgy hozták a nézhető sportoktól elvárhatót. A női száz mellet a 15 éves litván csodalány nyerte drámai start után. A francia Yannick Agnel álomidővel nyerte a 200 gyorsot, ahol a második helyen holtverseny volt. Száz háton csak negyedik lett a világcsúcs-részidőn belül forduló Camille Lacourt, a lapátálú amerikai Grevers meg csak két tizedre maradt el a cáparuhás világrekordtól. Missy Franklin pedig úgy nyerte a száz hátot, hogy előtte fél órával még bejutott a 200 gyors döntőjébe is.

Nézzenek sok sportot, bármi megtörténhet!