A paralimpia milliomossá vagy nincstelenné tesz

Alultápláltságtól szenved néhány paralimpikon, jelentette be Gömöri Zsolt, az MPB elnöke a parlament Turisztikai- és Sport Bizottsága ülésén. A Magyar Paralimpiai Bizottság megvágná a jutalmakat, és a felkészülésre csoportosítaná át a pénzt.

Gömöri szerint akad olyan sportolójuk, aki naponta mindössze három szál virslit és két zsömlét eszik. „Akkor derült ki mindez, amikor a szakmai munka ellenőrzése miatt bekértem néhány sportoló edzésnaplóját, elképedve láttuk, hogy terheléses időszakban, nincs meg a megfelelő kalóriabevitel” - mondta Gömöri.

De más problémák is nehezítik a paralimpiai kerettagok felkészülését. Van olyan sportoló, aki három műszakban dolgozik, és a futószalag mellől érkezik az edzésére. Ilyen állapotban természetesen nem tud megfelelő edzésmunkát végezni. A csörgőlabdások teremhiánnyal küzdenek, míg ellenfeleik heti 7-8-szor tudnak edzeni, nekik jó ha 3-4 gyakorlási alkalom összejön, egyszerűen nem tudnak többször pályát bérelni.

A paralimpikonok Pekingben ugyanakkora jutalmat kaptak az érmeikért, mint az olimpikonok, az érmek sorrendjében 20, 18 és 14 millió forintot.

Az MPB szívesen lemondana az egyenlőségről, ha a felkészülésük kapna azonos elvű támogatást. Tudják azt is, egy-egy paralimpikonnak sokkal több lehetősége van érmet és helyezéseket szereznie, mint egy olimpikonnak. Egy vívó akár három számban is nyerhet, mivel két fegyvernemben indulhat egyéniben, és az egyikből a csapatot is vállalhatja. Az olimpián ez szinte elképzelhetetlen.

A paraúszó Sors Tamás pekingi teljesítményéért összesen 68 milliót kapott, a teljes paralimpiai csapatot, a közreműködő szakembereket is beleértve, 500 millió feletti összeggel díjazták. “Ez nagyon szép pénz, de komikus a helyzet, ha azt vesszük, hogy a négyéves paralimpiai ciklusban ennek felét kapta az egész testület. Meg kéne ezt fordítani, jobban járnánk, ha a sportoló érezné a gondoskodást, és zavartalan lenne a felkészülése. A mi esetünkben visszahúzó ez az óriási jutalom, görcsössé válnak tőle a sportolóink, és a taktikázás is elindul, hogy több helyezéssel próbálnak nagyobb jutalmat összeszedni, ahelyett, hogy egy számban alkotnának kimagaslót.  Az olimpia nagysága elvitathatatlan, ezért sem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy viszonyszám alapján a paralimpikonok kisebb jutalmakat kapjanak, mondjuk a mindenkori olimpiaik felét, de az ösztöndíjuk ennek megfelelően emelkedjen."

A paralimpikonok jelenleg a Gerevich Alapítványon juthatnak hozzá támogatásokhoz, egy főre átlagosan 25 ezer forint jut évente, (ez az összeg hat éve változatlan) ebből még az edzéslátogatásokat is lehetetlen finanszírozni. Ráadásul sok sportolónál a segítőt is díjazni kellene, hiszen nélkülük a felkészülés elképzelhetetlen.

Edzésre megy a jutalom

Sors Tamás tudja, hogy nagyon szerencsés helyzetben van a parasportolók között, de az épekhez képest mérve már korántsem áll ilyen kedvezően. Az ösztöndíja tört része a kiemelt olimpikonknak járóhoz képest, ezért a Pekingben nyert milliókat vissza kell forgatnia a saját felkészülésébe. „Aki jól akar teljesíteni a paralimpián, ugyanannyit edz, mint egy olimpikon, a jó eredményhez mindent fel kell adni, nem lehet mellette dolgozni sem.”

Tudja, társai még nehezebb helyzetben vannak, nekik nincs tartalékuk. Több olyan paraúszót ismer, akik tehetségük ellenére feladták a versenysportot.

Szerinte eddig nem volt eltúlzott a premizálásuk, hiszen négy évente csak egyszer tudnak olyan versenyen jól szerepelni, ami komoly anyagi hasznot is hozhat. Azt ő is látja, hogy nagy a kockázata is ennek, mindent egy lapra kell feltenniük, de bármikor közbejöhet egy betegség, egy kisebb baleset, és az egész felkészülés elúszott. Az optimális helyzet Sors szerint is az volna, ha mind a jutalmaknál, mint a támogatásnál egyenrangúak lennének az olimpikonokkal. A paralimpiai érmekért és helyezésekért járó díjazás szerinte nem is túl megterhelő az államkasszának, hiszen túl sok érmes és helyezett várhatóan nem lesz a paralimpián.

Elkezdeni a legnehezebb

A tapasztalatok alapján a parasport rendszerébe belépőknek van a legnehezebb dolguk. Aki nemzetközi szinten szeretne versenyezni, kezdő tőke nélkül bele sem vághat. A szabályok szerint a hazai orvosi besorolást egy külföldi versenyen kell megerősíttetni, és csak így kerülhet fel valaki a világranglistára is. Ezt a vízválasztónak tekinthető versenyt az MPB azonban nem tudja finanszírozni.

A mostani szűkös MPB-keret miatt több esély van a támogatást a magánszektorból megszerezni. Sportolói tapasztalatok azt mutatják, ez az út is járható, még ha nagyon sok háttérmunkát is igényel. Ha valaki az eredményeivel jelen tud lenni a médiában, előbb-utóbb a nagy számok törvénye alapján is talál szponzort.

A paralimpiai ciklusnak az MPB 105 sportolóval vágott neki, ez később 70-80 főre apadt, mára úgy 40-en tekinthetők kvalifikációra esélyesnek, 10-en már indulási jogot szereztek a londoni játékokra. A további sikeres kvótaszerzések érdekében, még van mit tenni.

„Kilenc hónap alatt egy gyerek megszületik, most sem lenne késő beindítani egy új támogatási modellt a paralimpiáig, körülbelül 90 millió forint pluszforrással még lehet rehabilitálni a parasportot. Ha megfelelő ösztöndíjakat adunk, nekünk is lehetnének elvárásaink a sportolók felé” - mondta az MPB elnöke.

A változásra van remény, az MPB-vel elvben a jövőre az egész sportot felügyelő Magyar Olimpiai Bizottság és a parlamenti szakbizottság is egyetért, a 2012-es költségvetésben is megjelent a paralimpikonok támogatására szolgáló keret.

Az egészségügyi háttér is javítható

Gömöri reményei szerint a sportegészségügyi ellátásban is előre léphetnek, a MOB most indított programjához ők is csatlakozhatnak. Ezt segítheti, hogy az MPB orvosi bizottságának elnöke, Kokas Péter a MOB hasonló bizottságában alelnök.

„A parasportban talán még nagyobb szükség van az állandó orvosi kontrollra, sajátosság, de több sportágban negyven-ötvenévesek alkotják az élmezőnyt, rájuk különösen oda kell figyelni. A közelmúltban megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy egy vak tekézőnk, egykori paralimpiai érmes atléta inkfartusban vesztette életét a pályán, akkor derült csak ki, hogy egyet már lábon is kihordott."