A londoni olimpiák mindig balhésak

Résztvevők, versenyszámok

1908-ban huszonkét ország 2 035 sportolója utazott Londonba: közülük mindössze 36 volt nő. 1948-ban már ötvenkilenc országból érkeztek sportolók, és 385 női versenyző szerzett kvalifikációt. 2012-ben több mint kétszáz országból 10 049 sportoló vehet részt a legújabb londoni olimpián, a mezőny majdnem fele nő.

A versenyszámok között – téli olimpia híján – 1908-ban még a nyári olimpia huszonkét versenyszáma között szerepelt a műkorcsolyázás, valamint olyan, ma már furcsának ható sportágak is, mint a motorcsónakversenyzés vagy a kötélhúzás. 1948-ban tizenhét számban indulhattak sportolók: ekkor újdonság volt a súlyemelés harmatsúlyú súlycsoportja, illetve a női kenu. Érdekesség, hogy ezen az olimpián osztottak utoljára érmeket művészeti kategóriákban. 2012-ben huszonhat versenyszám sportolói vesznek részt az olimpián, a női ökölvívásnak ez lesz az első olimpiája.

Költségvetés, jegyárak, szponzorok

Az első londoni olimpiát állami támogatás nélkül rendezték: költségvetését pedig nagyjából hetvenezer fontra saccolták. (Ez mai árfolyamon 6,7 millió font, illetve körülbelül két és félmilliárd forint). Az 1948-as olimpia Londonja még alig lábalt ki a második világháború viszontagságaiból, ennek ellenére komoly pénzt, hatszázezer fontot (mai árfolyamon 18,7 millió font, illetve majdnem hétmilliárd forint) áldoztak rá, míg a 2012-es játékok költségvetése egészen elképesztő, mintegy 9,9 milliárd font, vagyis 3270 milliárd forint.

A jegyárak körülbelül ennek megfelelően alakultak. 1908-ban egy átlagos ülőhely két shilling hat pennybe került (mai árfolyamon ez tizenegy font, vagyis négyezer forint), az állóhelyek árát hat pennyért mérték, míg a maraton befutójára tíz shillingtől egészen öt fontig lehetett jegyeket váltani. Utóbbiak nemcsak akkor számítottak horribilis összegnek: hiszen öt font 1908-ban egészen pontosan annyit ért, mint manapság 473,85, ami csaknem 174 000 forintnak felel meg. 1948-ban egy érdekesebb eseményen egy ülőhelyért akár két font két shillinget (ma ez körülbelül 64 fontnak, és 23 500 forintnak felel meg), míg 2012-ben a nyitóünnepségre 2 075 fontos (körülbelül 762 000 forint) jegyet is adtak el, ha pedig valaki Usain Bolt újabb rekordkísérletét egy jobb helyről nézné meg, annak 750 fontot, vagyis nagyjából 275 000 forintot kell leszurkolnia.

1908-ban a leveskockákat, fűszereket és egyéb konyhai termékeket forgalmazó Oxo volt az olimpia főszponzora, akik többek közt a sportolókat is élelmezték. 1948-ban csak néhány támogatója volt a rendezvénynek: ezek egyike volt a Coca Cola, ami 2012-ben is az egyik kiemelt szponzora az olimpiának, többek között a British Airways, a Lloyds, a BMW és az Adidas mellett.

Média, helyszínek, ceremóniák

Míg 1908-ban televízió és rádíó híján csak újságokban lehetett olvasni az eredményeket, addig 1948-ban már 58 ország lakói hallgathatták rádión a közvetítést, és egyedül Nagy-Britanniában félmillióan kísérték figyelemmel a tévében. A várakozások szerint 2012-ben körülbelül négymilliárd ember fog a nyitóünnepség idején a tévé elé telepedni.

1908-ban hivatalos olimpiai formaruha még nem létezett, így a sportolók melegítőben vettek részt a délután tartott királyi díszszemlén. Ekkor még az olimpiai láng sem volt: a fáklyát először 1928-ban gyújtották meg. 1948-ban szintén délután zajlott a nyitóünnepség, ahol a királyi pár színe előtt mondták el az olimpiai esküt a sportolók. 2012-ben csak a nyitóünnepségre 27 millió fontot, vagyis majdnem tizmilliárd forintot költenek el, a látványfelelős pedig Danny Boyle, a Trainspotting és a Gettómilliomos rendezője lesz.

Az első, kimondottan olimpiai versenyszámok lebonyolítására alkalmas stadiont épp az 1908-as londoni olimpiára építették fel a város Shepherd's Bush nevű kerületében, hetvenezer férőhellyel, ezen kívül akkor egy olimpiai úszómedence is épült. 1948-ban új létesítményeket nem húztak fel, viszont a Wembley stadion egy külön futópályával egészült ki, 2012-re pedig egy vadonatúj, nyolcvanezer férőhelyes stadion készült, ahol a nyitó- és záróünnepségeket, ezen kívül az atlétikai versenyszámokat rendezik majd meg.

Rekordok, hősök, balhék

2012-re mindenki azt várja, hogy vajon Usain Boltnak sikerül-e 9,4 alatt megfutnia a száz métert. Ezen a távon korábban mindkét londoni olimpián rekordot döntöttek: 1908-ban a dél-afrikai Reggie Walker 10,8 alatt teljesítette a távot, míg 1948-ban az amerikai Harrison Dillard 10,3-mal állított be világrekordot, de nemcsak ő, hanem csapattársa, Barney Ewell is. Kettejük közt végül csak a célfotó tudott dönteni, és ez volt az újkori olimpiák történetében az első olyan eset, amikor fotó alapján döntötték el a befutók sorrendjét. Ewell később a 4x100 méteres váltófutás aranyérmével vigasztalódhatott.

Az eddigi két londoni olimpiát nem kerülték el a kisebb-nagyobb incidensek sem. 1908-ban a finn sportolóknak orosz zászló alatt kellett volna felvonulniuk, de ezt megtagadták, csakúgy, mint azok az ír sportolók, akinek brit színekben kellett volna versenyezniük: utóbbiak végül nem is vettek részt az olimpián. Ugyanebben az évben a férfi 400 méteres síkfutás döntőjében egy sportoló híján mindenkit diszkvalifikáltak, így az egyedül maradt angol atlétának, Wyndham Halswelle-nek mindössze körbe kellett sétálnia a pályán az aranyéremért. 1948-ban a második világháború veszteseit, Németországot és Japánt nem hívták meg, Szovjetunió pedig bojkottálta az eseményt, és ebben az évben történt az is, hogy a csehszlovák Maria Proveznikova, a Nemzetközi Torna Szövetség elnöke a kommunista rezsim elnyomása miatt nem volt hajlandó visszatérni a hazájába, és politikai menedékjogot kért Londontól.