Nem olyan jó üzlet az olimpia
További cikkek cikkek
A londoni olimpia is illeszkedhet ebbe a sorba a bank elemzése szerint: az idei nyári ötkarikás játékok költségei 9 milliárd font (több mint 3400 milliárd forint) fölött tetőztek. De míg a költségeket viszonylag könnyű becsülni, addig a haszon gyakran nem kézzelfogható értékként vagy az építkezések multiplikátor hatásaként jelentkezik.
Bár a sajtó bírálta, hogy a nagy recesszióban milyen mértékben költ az állam közpénzt a játékok finanszírozására, azon érv is megállja a helyét, hogy ez pont akkor adott Keynes-féle lökést a szigetország gazdaságának, amikor annak arra éppen a legnagyobb szüksége volt. A kelet-londoni olimpiai falu felépítése hozzájárult a brit építőipar fellendüléséhez. A faluval kapcsolatos építési szerződések 95 százalékát az Egyesült Királyságban bejegyzett építőipari cégek nyerték közel hatmilliárd font értékben.
Az olimpia kapcsán abból a feltételezésből szoktunk kiindulni, hogy a játékok erőteljes gazdasági fellendülést okoznak, ám valójában ez a hatás rendkívül mérsékelt. Ha azt vesszük alapul, hogy Londonnak az olimpia 9 milliárd fontba kerül, majd ezt összevetjük a szigetország gazdaságának éves növekedési ütemével, az összeg durván a GDP 0,7 százalékával egyenlő, csakhogy a kiadásokat öt évre elosztva számolják el, így gazdasági hatásuk minimális.
A Visa becslést készített arról, milyen gazdasági következménnyel jár, hogy a játékokat London rendezi. Megállapította, hogy a szállodák, kiskereskedők, szupermarketek, a vendéglátás és a turizmus között megoszló költések mindösszesen 508.4 millió fontot érnek majd el. Továbbá, a megnövekedett költések révén bővülő kereslet kielégítésére a különböző szektorok kibocsátása várhatóan nettó 1,14 milliárd fonttal emelkedik. A költésben jelentkező többlet azonban javarészt külföldi látogatóktól és nem a hazai fogyasztóktól származik majd.
A két héten át Londonba özönlő turisták a szállodák és a minőségi kiskereskedelem számára kétségtelenül előnyt jelentenek. Igaz, ami igaz, csakhogy az olimpiai látogatók hada nyilván kiszorítja azokat a rendszeres turistákat, akik Londont választják célállomásként, de az olimpia alatt nem áll szándékukban odautazni.
Az olimpiához hasonló gigantikus események közvetlen hatásával foglalkozó tanulmányok azt is kimutatták, hogy az új stadionok és helyszínek építéséből gyakran válik nagyon rossz befektetés, mert a játékok után ezek a létesítmények kihasználatlanul maradnak, és a puszta fenntartásuk több millió dollárnyi közpénzt emészt fel. Például az 1976-os montreali olimpia után Montreal harminc évig nyögte a hatalmas, folyó értéken 6 milliárd dollár összegű túlköltekezést, amelynek nyoma a mára már öregecske és kihasználatlan Olimpiai Stadionon kívül aligha maradt.
A tudományos kutatások arra is fényt derítettek, hogy a helyszínek és létesítmények kihasználatlansága mellett az esemény előtt a rendezvénytől rendre nagyobb GDP-növekedést, nagyobb gazdasági hatást várnak, mint ami ténylegesen megvalósul. Erre tökéletes példát a 2022-ben Katarban rendezendő labdarúgó világbajnokság szolgáltatja, amelyre a vendéglátó öt korszerűbbnél korszerűbb stadiont és infrastruktúrát épít 70 milliárd dolláros költségen – vagyis egy katari lakosra 35 000 dollárnyi költés jut.
Így lesz Katarból a rendezvény után új idegenforgalmi attrakció? Aligha. Maradjunk a valóság talaján: ha a kiadás összegéből indulunk ki, és azt feltételezzük, hogy a világbajnokság alatt és után az ország évente 5 százalékos megtérülést kíván elérni, akkor ahhoz évente 3,5 milliárd dollárt kellene a befektetésnek tejelnie – olvasható a Saxo elemzésében.
Az elmúlt két olimpia költségei is azt mutatják, hogy az ötkarikás játékok megrendezésének súlyos ára van. Kína a 2008-as pekingi olimpiát megelőző négy év alatt 40 milliárd dollárt fordított az eseményre, azaz évente durván az ország éves GDP-jének 0,3 százaléka ment el erre; ebből 2 milliárd dollárra rúgott a stadionok és a létesítmények közvetlen költsége. A befektetés lényeges részét Kína arra fordította, hogy az ország gazdaságának általános termelékenységét fokozza olyan területeken, mint az olimpiához kapcsolódó lakásépítés, útépítés, tranzit rendszerek és infrastruktúra létesítése. Kérdéses, hogyan hatott az esemény általában az ország gazdaságára, bár Kína számára a legfőbb hasznot nyilván az ország arculatának szebbítése, nem kézzelfogható hatalmának erősödése jelentette.
Míg a pekingi olimpia borsos ára összekapcsolható azzal, hogy egy növekedőben levő gazdaság pénzt áldozott a fejlett infrastruktúra kiépítésére, ugyanez az athéni olimpiára nézve már korántsem lenne igaz. Míg a görög GDP a kínainak csupán egytizenötöde, ehhez képest az olimpiai számla 15 milliárd dolláros végösszege az ország 2004-es GDP-jéből közel 7 százalékot, azaz a kínaihoz képest jóval nagyobb hányadot képviselt. Bár Athén is költött infrastruktúrára, az ebből keletkező haszon a görögöknél kevesebbre sikeredett, mint Kínában. Ráadásul Athén az olimpia idején már eleve fejlett idegenforgalommal rendelkező város volt, ezért a sporteseménynek a turizmusra gyakorolt esetleges utóhatása kérdéses, ami nagy valószínűséggel Londonra nézve is igaz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
