Többe kerültem, mint az aranyért kapok

Áldozatos és elszánt szülők nélkül nincs magyar élsport, mert ugyan Gerevich-ösztöndíj 400 ezer forint, de addig eljutni csak szülői segítséggel lehet.

„Húúúú, temérdek pénzbe kerülhettem. Az úszásoktatás, a felszerelés, a benzinköltség, amíg edzésre vittek, majd a versenyekre. Évente két vagy három millióról beszélünk, és csak Athén után, vagyis 2004 után térült meg a befektetésük. Onnantól vagyok már önjáró” – emlékezett vissza Cseh László.  

A háromszoros olimpiai bajnok Janics Natasa máshonnan indított. „A kezdés nem volt költséges, mert szegény édesapám beültetett egy minikajakba, ami egyébként is volt a sporttelepen, ahol edzősködött, Bácskapalánkán. Nálam az igazi költségek akkor jelentkeztek, amikor átjöttem Magyarországra 2001-ben. Sydneyben még szerb színekben versenyeztem. Kati néni befogadott, nála laktam, később, már olimpiai bajnokként Budapesten albérletem volt. Lelkileg köszönhetek nagyon sokat édesapámnak, édesanyámnak, mert Magyarországon a kezdetekkor nagyon erősnek kellett lennem, amikor nem ismertem a nyelvet, a várost, sokszor eltévedtem. Volt, hogy otthagytam a kocsim, mert nem igazodtam el, és mert futva egyszerűbb volt eljutnom, még ha mínusz tíz fok is volt”.  

A szintén háromszoros olimpiai bajnok Kiss Gergő már 35 éves lesz idén, ő egy másik kor gyermeke, nem is vállalkozott az akkori költségek átszámolására.

„Minden spórolt pénzüket rám költötték a szüleim, de nagyon másak voltak a viszonyok. Most 25 ezer forintot is elvinne a nyári tábor, az edzés, míg akkor messze nem volt olyan drága. Mindig ott voltak a meccseimen, az is pénzbe került, ami nekem persze nagyon jólesett.”  

Mészáros Anett édesanyja lelkiismeretes és áldozatos volt, mert Budaörsről minden nap Újpestre ment – reggel és este is -, hogy lánya a legjobb helyen pallérozódjon. Költségekről nem beszélt, a fantáziánkra bízta a számolást.

Vajda Attila karakánul kijelentette: „Többe kerültem, mint az aranyért fogunk kapni. Még ha nem is tudjuk, hogy mennyi lesz, csak azt, hogy 20 milliónál több.”  

Berki Krisztián nem a pénzügyi, hanem a lelki vonal felől közelített. „Óriási befektetés nincs a mi a sportágunkban, egy rövid nadrág meg trikó elég, nem annyira összetett, mint például a hoki. Lelkileg köszönhetek nagyon sokat nekik, mert voltak olyan időszakok, amikor rám tört a feladás. Ha félelmetessé vált a torna, a nyújtón egy rizikós elemet kellett bevállalnom, nem egyszer belém hasított, hogy nem akarom vállalni. Nem akarok újat tanulni. A szülői biztatás ekkor volt a legfontosabb egyben a leghatékonyabb.”  

A zárszót Sidi Péter, a lövészet világbajnoka adja meg: „ megtippelni sem tudnám, mennyibe kerültem. A puska, a lőszer, egyéb tartozékok. A lövészet drága sport.”