Nem Mészöly, nem Rátgéber, akkor ki?

Mivel a törökök barátságnak fogják fel azt a 150 évet, amit Magyarországon töltöttek, mindig különleges velük Magyarországról beszélni. A magyar sportról is.

Mivel Puskást a világon mindenhol ismerik - 56-ban gólt is lőtt itt, de kikaptunk 3-1-re -, egy olyan sportoló lépett fel mellé az ismerettségi dobogóra szándékosan nem reprezentatív közvélemény-kutatásomban, akire álmomban sem gondoltam volna, ezzel persze nem kicsinyíteni akarom az érdemeit.

A Fenerbahce-stadion közelében – itt rendezik az esti magyar-török vb-selejtezőt – az étterem tulajdonosa mindig kíváncsi a külföldiekre, igazi kereskedőként beszélget, teával, cigarettával kínál. De Vilmos körtéje is van, nem vicc.

Felhozom a szóba jöhető magyarokat, akik ismertek lehetnek számára, hátha jártak ők is ugyanezen a helyen. Mészöly Kálmán edző is volt a csapatnál, 1985-ben, de a török foci akkor nem volt sikeres. Rátgéber László, kosárlabdaedző, nála is rázza a fejét, a nőket nem nézi. Demeter György, röplabdaedző, azt se szereti. Pedig ők már a közelmúlt, és még bajnokok is voltak.

Majd türelmet kér, eltelik tíz perc, visszajön egy fotóval: társaságában két magyar is van, meg egy aranyérem.

Deák Bárdos Mihályé. A 120 kilós birkózó 12 éve, Isztambulban lett Európa-bajnok. Ő van a képen, és Komáromi Tibor, aki akkor volt a szövetségi kapitány. „Az apám éttermében készült” - fűzi hozzá a tulaj, ő a nagy birkózódrukker, még magyarul is beszél egy keveset.