Nácik és szovjetek végeztek ki bajnokokat

2013.04.11. 14:17
117 éve, 1896. április 11-én nyerte Hajós Alfréd az első és a második magyar olimpiai aranyat. Az évfordulón azokra is emlékezünk, akik nem élvezhették sokáig a sikerüket, és váratlanul derékba tört a pályafutásuk.

A magyar olimpiai bajnokok közül 172-en élnek, 123-an meghaltak. Köztük jó néhányuk sorsát a tragikus jelző nem is érzékelteti megfelelően.

Énekes István
Énekes István

Kezdjük a sort az ökölvívó Énekes Istvánnal. Az 1932-es Los Angeles-i olimpián az egyetlen európai, aki nyerni tudott, 21 évesen. Hatalmas jövő állt előtte, sorra nyerte az Európa-bajnokságokat, és még nem töltötte be a harmincadik életévét, amikor öngyilkos lett. Felesége megcsalta, idegösszeroppanást kapott, 1940 január elsején kiugrott kórházi szobája ablakán. „ Az élet keményebben ütötte, mint ellenfelei a ringben és ez ellen már nem tudott védekezni” – állapította meg róla Takács Ferenc sporttörténész.  

Tersztyánszky Ödön élete filmbe illő, miután jobb karja megsérült az első világháborúban – tüdőlövést is kapott -, bal kézzel tanult meg vívni, és a kardvívás egyik legnagyobb alakja lett. 1928-ban egyéniben és csapatban is bajnok, egy év múlva egy oldalkocsis motoron ülve veszítette életét Solymárnál.

Lánya így emlékezett vissza: „hadgyakorlatból hozták haza. A solymári országúton egy szénásszekér állt keresztben, a sofőr rosszul számította ki a távolságot, teljes sebességgel egy fának vezette a motort. Édesapám mindkét lába több helyen eltört és súlyos belső zúzódásokat is szenvedett. A sofőr csak órák múlva tudta a János Kórházba juttatni. Ott még nyolc napig élt. Ajkát sosem hagyta el jajszó. Amikor másnap meglátogattam, azt kérdezte, hogyan sikerültek a vizsgáim. Jól - feleltem. Lábain ezalatt kifeszítve 15 kilós súlyok lógtak.”  

Rajta kívül is három kegyetlen sorsú kardvívóbajnoka volt az országnak. Szabó István talán ezért is állított emléket a fantasztikus hagyományokkal rendelkező kardvívásnak – 1908-tól 1960-ig valamennyi olimpiát hazánk nyerte csapatban – a Napfény íze című filmjében.

Kabos Endre a Margit híd felrobbanásakor veszítette életét. 38. születésnapja előtt egy nappal, 1944. november 4-én egy munkaszolgálatosokat szállító teherautóban volt, ami már nem ért át a hídon. A nagyváradi Kabos háromszor volt a dobogó tetején, kétszer a kardcsapattal, egyszer egyéniben. Berlinben nyerte az egyénit, Hitler szeme előtt.

Petschauer Attila holttestét az ukrán határhoz közeli davidovkai koncentrációs táborban találták meg. Kárpáti Károly visszaemlékezései szerint Az őrök vízzel locsolták meztelen testét a hideg télben, így fagyott meg. Ez a jelenet van a filmben. „Mi vagy te zsidó?” – kérdezte az őr többször tőle. „Magyar olimpiai bajnok kardvívó vagyok” – ez volt az áldozat válasza a sokszori kérdésre, egyben utolsó szava is.

Ungváry Krisztián történész cáfolja ezt, teljes kitaláció szerinte, mert szovjet hadifogolyban halt meg,  a veszteségi adatlapját is ott találták meg.

Garay János a háború vége előtt öt nappal, 1945. május negyedikén, Mauthausenben halt meg. A német megszálláskor tartóztatták le.

Szintén a háborúban, Sopron bombázásakor halt meg Csík Ferenc a 100 méteres gyorsúszás 1936-os bajnoka. Katonaorvos volt.

Halassy Olivér (jobbra)
Halassy Olivér (jobbra)
Fotó: Wikipedia

A háborút túlélte Halassy Olivér, a szovjet katonák állítólagos fosztogatását viszont nem. 1946. szeptember tizedikén apósával együtt autózott, amikor megállították őket éjjel a járőrök. Az autót nem adták oda, ezért a katonák tüzet nyitottak rájuk. A rablógyilkosságot valószínűsítette, hogy az autót kerekek nélkül találták meg, az elkövetők azonban nem kerültek elő. Ötezren kísérték Újpesten utolsó útjára.

Halassy amúgy a kitartás mintaképe, mert miután gyerekkorában villamosbalesetben elveszítette bal lábát lábszára közepétől, olyan jól megtanult úszni, hogy fogyatékossága nem akadályozta a vízilabdában.

A 145 kilós birkózó, Kozma István harmadik olimpiai bajnoki győzelmére készült, 1972-ben sorozatban harmadszor nyerhetett volna a nehézsúlyban. Miután mesterét, a szintén olimpiai bajnok Keresztes Lajost hazavitte, a 15-ös busszal ütközött az Alkotmány utca sarkán, és mivel egyébként is csak egy vesével élt, és még az is megsérült, pár nap múlva meghalt.

Kolonics György is harmadik aranyát szerette volna megszerezni a pekingi olimpián 2008-ban. A kenus július 16-án, a rajt előtt három héttel kapott szívinfarktust az egyik utolsó kemény edzésén.