Vízi Forma-1: repülnek az Amerika-kupán

A világ egyik legrégebbi, folyamatosan megrendezett sportversenyének tekinthető regattát, ha pontosak akarunk lenni, nem is Amerika-kupának, hanem az America kupájának kellene nevezni. A verseny ugyanis nem a földrészről, hanem az első győztes hajóról, az Americáról kapta a nevét. Az új fejlesztésű, londoni világkiállításra érkező szkúnerjával John Cox Stevens kapitány 1851-ben a brit Wight-szigetnél versenyezve szerezte meg azt a kupát, amelyre az első kihívó 1870-ben érkezett New Yorkba. Ezután még 113 évig tényleg azt lehetett hinni, hogy az Amerika-kupa Amerikának lett kitalálva, mert 1983-ig folyamatosan a New York Yacht Club szerezte meg a trófeát.

A hosszú sorozatot az ausztrál Royal Perth Yach Club törte meg. Mivel mindig a kupavédővé váló győztes határozza meg a következő párviadal helyszínét, ekkor került először más országba az Amerika Kupa. A verseny történetében csak a kétszeres győztes Svájc kényszerült arra, hogy tenger híján idegenbe menjen, így választották ki a spanyol Valenciát.

Az Amerika-kupa mindig két hajó, a védő és kihívó párbaja. A verseny népszerűségének növekedésével 1970-ben már olyan sok kihívó jelentkezett, hogy egy selejtezőversenyt kellett rendezni annak eldöntésére, hogy kié legyen a jog, harcba szállni a védővel a kupáért. A kihívók versenyét 1983 óta a Louis Vuitton cég támogatja.

Az Amerika-kupa azonban nemcsak a sportértéke miatt tudott ikonikus eseménnyé válni, hanem a körülötte lévő felhajtás miatt is. A versenyek a technikai fejlesztésről is szólnak, dollármilliókat költve dolgoznak ki újabb és újabb technikai megoldásokat a tervezők. A felszerelésnek ára van, és ezt legtöbbször a luxusra szívesen áldozó és azt presztízsnek tartó szponzorok dobják össze. Akik persze szívesen sütkéreznek a győzelem fényében is.

Fotó: Robert Galbraith

A versenyeken elvileg egyenlőek az esélyek, közel azonos hajókkal indulnak, de azért az előre megállapított előírásokon belül elég sok lehetőség van a játékra. „Az Amerika-kupa tényleg a profi vitorlázás csúcsa, de a fair play csak burkoltan van jelen, bíróságon is időznek a felek a versenyfeltételeken vitázva ” – mondta az Amerika-kupáról rendszeresen szakcikkeket író Ruják István vitorlázó.

Manipulációra már idén is volt példa, az amerikai Oracle csapat a felvezető versenysorozaton meg nem engedett nehezékeket használt az AC45-ös katamaránoknál, ezért helyből két pont hátránnyal indul a Team New Zealand ellen.

A 162 év során sokszor változtak a hajótípusok, de most minden eddiginél fontosabb lett a sebesség és a látvány, a címvédő amerikai Oracle Team javaslatára 72 lábas katamaránokkal versenyeznek majd. A kéttestű  AC72-esekkel már tényleg száguldani lehet, akár a 70 kilométer per órás tempó is elérhető, erős szélben szinte a víz felett repülnek a hajók, de éppen ez nagyon veszélyessé is teszi a manőverezését, egy edzésen az amerikaiak is nagyot borultak .

Míg a svédeknél készülő Andrew Simpson meg is halt, amikor az Artemis AC72-es edzésen, feltehetően rossz méretezés miatt összetört. „Nagyon gyorsan fejlődik a hajóépítés, a szénszálas anyagok miatt könnyű a hajótest, és az erre típusra kifejlesztett, nagyméretű merevszárnyas vitorla is a sebességet növeli. Ez a hajó szinte úgy működik, mint egy repülőgép, bő szélben kiemelkedik a vízből, és a hajótest aljára szerelt L-alakban meghajlított uszonyok hordszárnyként kezdenek el viselkedni. Az így minimálisra csökkenő surlódás és a merevszárny-vitorlákon a menetszéllel is fokozódó felhajtóerő miatt lehet az, hogy a szél sebességénél is nagyobb a vitorlás tempója” – mondta el Ruják az AC72-esek viselkedésének lényegét.

Fotó: Peter Andrews

A szakértő szerint, amikor a hajók bőszeles szakaszra fordulnak rá, akkor a legnagyobb a borulásveszély. A rutinnak óriási szerepe van a biztonságos haladásban is, nem véletlen, hogy castingolják a csapattagokat. Ruják elmondta, legtöbbször olyanok érnek el nagy eredményeket, akik olimpiai kishajós osztályokban kezdték.

„Éveken keresztül óriási hajtás van ezekben a hajóosztályokban, nap mint nap dolgoznak és a legjobb alapokat szerzik meg, tényleg azok választódnak ki, akik ügyességük mellett a pszichés nyomást is elviselik.”  Pesze vannak olyan feladatok is ahol nem igazán kell gondolkodni, hanem az erő és a gyorsaság számít, mint a csörlőzés. De ebben sem lehet hibázni, mint egy tökéletes gépnek, úgy kell együttműködnie a 11 fedélzeten lévőnek. Mögöttük még legalább háromszor ennyi ember dolgozik, mérnökök, meteorológusok, vitorlákat karbantartó, taktikát meghatározó emberek. A háttérembereknek idén is fontos feladataik lesznek, a San Franciscó-i öböl kiszámíthatatlan, a tengeráramlások is erősen befolyásolhatják a versenyt.

Azt egyelőre nem tudni, hogy az amerikai vagy az új-zélandi hajó a gyorsabb, eddig csak egyszer mentek néhány percig egymás mellett, de ahogy Ruják elmondta, ez akár marketinghúzás is lehetett, főleg, hogy mindkét csapat azt mondta, hogy a saját katamaránjuk semmiképpen sem lassabb a másiknál. A Louis Vuitton-kupa csalódást keltő volt, nagyon kijött, hogy ki mennyit tudott áldozni a fejlesztésre. Az új-zélandiak simán győztek, az olaszok pedig be is vallották, a versenyen kezdtek rájönni igazán, hogy is kell a hajót kezelni. Elmondásuk szerint tíz százékkal tudtak gyorsulni a korábbi futamokhoz képest.

Ruják szerint az Amerika-kupa idén is látványos lehet, a most kitalált hajóosztály és a közvetítési metódus fogyaszhatóvá teszi a versenyt. Csak éppen a hagyományos vitorlázó taktikát áldozták fel ezért. A nagy sebesség miatti balesetveszélyt minimalizálandó az előnyös rajtpozícióért nem is versenyezhetnek a szokott módon a hajók és a rajt előtti izgalmas ám ütközésveszélyes párharc lehetősége is korlátozott. A szembeszeles szakaszokon pedig a nagy látványos hajókezelés, a hajók közötti sebességkülönbség dominál a finom taktikai húzásokkal szemben.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!