Gyerünk, Balázs, már csak te hiányzol!

Akkor tehát ott tartunk, hogy a három nemzetközileg értelmezhető, behatárolható magyar futballistából kettő már kimondta, mit gondol a magyar futballról, edzőkről. Nem rossz arány.

Huszti Szabolcs levele után azt írtam, írjanak még leveleket. Szalai Ádám hétfői kifakadása után is csak azt lehet mondani, a többiek se fogják vissza magukat, legyen már végre őszinte mindenki, hagyjuk az elkerülhető gólokat, hogy csapatszinten mik vagyunk, és hová jutottunk el.

Jó volt hallani Szalai szavait – egyszer Lisztes Krisztián is elmondta nekem, mit gondol, Gellei előtt azonban már tagadta –, az időzítésen persze lehet vitatkozni, de felesleges.

Figyelemre méltó, hogy Szalai például tisztában van ezzel a statisztikával, hogy Macedóniának, Izlandnak is van BL-győztes játékosa, Európa-klasszist még ők is neveltek, csak mi nem. Nemcsak klub- vagy válogatott szinten nem értünk el semmit, egyénileg sem

A nagy kérdés az, változik-e mostantól valami? Ha Devecserit halljuk, egyértelmű a válasz: nem. Őt a mikroközegében már fel is mentették, ezt szoktuk meg.

Amikor a nemzetközi kupákban már az augusztust sem élte meg magyar kupacsapat (Győr és Videoton), a két tulajdonos kiakadt, következmények lesznek. Lettek is: a Győr leigazolta Rudolfot.

1978-ban Zsolt Róbert azt írta, a legendás magyaros technika legenda. De ne aggódjunk, ha nem is a hétvégi fordulóban, akkor majd novemberben újra használják a kifejezést, és még cifrábbakat is. Az a sportlap is élen jár majd ebben, amely az idén sokszor szégyenről írt, és amely egyébként is partner volt az elvtelen dicséretben.

Ugyanennek a sportlapnak a futballszakértője – bár a pályán hozta volna Bognár György magát ennyiszer – már most visszahozná Mezey György doktort a válogatott élére, mintha nem alatta termelődött volna ki az a semmi, amiből Husztinak, Szalainak elege lett. Sokszor írtunk a szakértő sajátos világlátásról, szenvedélyes jellemét egy ország ismeri.

Egy másik utánozhatatlan stratéga is szemlátomást nem érti, miről szól a futball, mert arról beszél, nem vagyunk még érettek, hogy nyerjünk Bukarestben. Várhidi Péter (az előző válogatott kapitány) csak azt felejtette el, hogy nem a bukarestit, hanem a budapesti vb-selejtezőt kellett volna megnyernünk Románia ellen, és akkor 16 pontunk lenne, és bármily hihetetlen, a saját kezünkben lenne a sorsunk.

Szalai szavai egyelőre csak ennyit váltották ki a futballszakértőkből.

Ha úgy alakul, hogy majd ebbe a posványba egy külföldi kapitány érkezik, borítékolhatjuk, azonnal nekimennek, nehogy már türelmet kapjon. Mert véletlenül még nekik nem lesz munkájuk, és akkor azt a roppant méretű tudást nem tudják a világ és a magyar futball javára hasznosítani.

Addig is bízzunk a hiányzó harmadikban, Dzsudzsákban, hátha egyszer ő is nyíltan elmondja, milyen útravalót kapott itthonról, hogy néz ki egy taktikai értekezlet mifelénk.

Ki tudja-e ejteni Egervári helyesen a neveket, vagy épp a tájékozatlanságán nevetnek a repülőn.