Küzdés, szép gólok hozták a bronzérmet

A magyar női vízilabda-válogatott nyolc éve nem szerzett érmet világbajnokságon, most Barcelonában itt volt a lehetőség. Az orosz válogatottról tudtuk, hogy fizikailag ugyan erős, de korántsem sebezhetetlen, hiszen az olimpián is le tudtuk győzni a négy közé jutásért. Az egy igazán emlékezetes meccs volt, az utolsó másodpercekben kettős emberhátrányban voltunk, de csak a rendes játékidő vége után egy másodperccel tudtak egyenlíteni az oroszok.

Az eddigi meccsekből igazán sok következtetést nem lehetett levonni, még ha a spanyolokkal valamint a hollandokkal találkozott is már mindkét válogatott. Az oroszok a spanyolok legyőzték (7-6), a hollandokkal ikszeltek (12-12), mi ellenben a hollandokat simán vertük (11-7), a spanyoloktól viszont egy fordulatos meccsen kikaptunk. (12-13)

Merész Andrással sorrendben a negyedik világversenyen vagyunk elődöntősök, ez az állandóság egyetlen más országnak sem sikerült.

Az első két negyed egyaránt döntetlent hozott, pedig az elején kettővel elment az ellenfél, a félidő előtt ugyanakkor már nekünk volt esélyünk arra, hogy kettővel vezessünk. Nem így lett

Az eddig lőtt öt magyar gólból Szücs vállalt kettőt, a másodiknál nem jött neki pontosan a kezére a labda, ezért utánaúszott, visszalopózott, és a sarokba ívelte. A legszebb találatunk Keszthelyié volt, lerázta a nyakáról a védőjét, és a sarokba ejtett. A legbosszantóbb viszont az ötödik orosz, amikor Beljajeva centerben zavartalanul kaphatta a labdát, és ha már ott volt, akkor Bolonyai felett átemelte kilenc másodperccel a negyed vége előtt.

A második félidő kihagyott orosz előnnyel kezdődött – mivel időkérés volt előtte, ezen már meg sem lepődtünk, igazodott a trendhez –, aztán Tóth Ildikó második centergólját is becsavarta, a másodiknál a vízen csúsztatott. (6-5) A kiállítási arány amúgy ezzel a duplafórral lett 8-6, vagyis most a bírók egyik odalnak sem kedveztek látványosan.

Kettős fórból egyenlítettek az oroszok, ám rögtön utána Takács ötöst harcolt ki, Keszthelyi pedig magabiztosan lőtte a labdát a bal sarokba. A balkezes Antonova ezt a különbséget is eltüntette.

Tóth Ildikó ismét centerből volt eredményes, ezúttal egy harmadik variációt választott a gólszerzésre, csodás mozdulat volt ez is, és mivel Bolonyai is védett egyet, a negyed végére 8-7-re vezettünk.

A zárónegyed feladata nem lehetett más, minthogy egálra hozzuk, és akkor megvan a várva várt bronzérem. A lányok harci kedvét érzékeltette: olyan csatakiáltással mentek a vízbe, mint az elején szoktak.

MIndkét oldalon kimaradt egy-egy előny, a miénk volt a dühítőbb, mert az első passz rosszul sikerült, de ezt nagyszerűen kompenzálta a jó védekezés.

Merész Andrásnak nem tetszett vagy csak meg akarta nyugtatni csapatát, időt kért. A támadóidő vége előtt négy mésodperccel előnyt kaptunk, Keszthelyi pedig nem vacakolt, két lóbálás után kilőtte a jobb felsőt. (9-7)

Az utolsó négy percre tehát kétgólos vezetéssel érkeztünk, érthetetlen magyar támadás következett viszont, mintha megzavarodott volna kicsit a csapat. Bjelova kihasználta, 9-8 lett.

A szerencse viszont mellánk állt: tanácstalanságunkban Takács tíz méterről ejtett, a kapus pedig csak beleérni tudott a labdába, kiütni nem sikerült neki. Újra kettő volt közte, Bolonyai védett, emberelőnyben kezdtük az utolsó percet, de kimaradt.

49 másodperccel a vége előtt az orosz kapitány kért időt, de nyilvánvaló volt, ha nem adjuk el a labdát, meglesz a bronz. Az oroszok kapuralövésig sem jutottak el, így lényegében vége is lett a meccsnek.

Merész András szövetségi kapitány így értékelt: "Egy magyar vízilabdaedző mindig csak az arannyal lehet teljesen elégedett, de még akkor sem mindig fürdik a csapattal, lásd 2005. Pláne nem fürdik bronz után, ez nem az a sportág. De ezt a bronzot talán nem kell megmagyarázni. Ami a vb egészét, az idevezető utat is illeti, úgy 99,5 százalékban sikerült mindent megcsinálnunk, a többin múlott a világbajnoki döntő. Megállás azonban nincs, folytatjuk az eddigi kőkemény munkát, már csak azért is, mert jövőre Budapesten Európa-bajnokság következik."

Takács Orsolya csapatkapitány, a 2005-ben vb-aranyérmes együttes tagja, aki az utolsó magyar gól szerzője: "Nagyon sokat dolgoztunk ezért a bronzéremért, ha úgy vesszük, a világ itt járt tíz legjobb csapata közül a harmadikok lettünk. Egy bronzmeccset nagyon nehéz megnyerni, ez csak egy ilyen lelkileg is erős, összetartó, baráti közösségként is kiváló csapatnak sikerülhetett."

Kisteleki Dóra, a 2005-ös világbajnok gárda másik jelenleg is aktív játékosa: "Barcelona előtt gyakorlatilag három éve játszottam utoljára a válogatottban, nagyszerű érzés így visszatérni. Felvettem a ritmust, úgy gondolom, beépültem ebbe a nagyon motivált, fiatal, nyerni akaró csapatba. Jó érzés újra vb-éremnek örülni."

Magyarország-Oroszország 10-8 (3-3, 2-2, 3-2, 2-1)
a magyar góldobók: Tóth, Keszthelyi 3-3, Szücs 2, Menczinger, Takács 1-1