Eljöhet a büntetlen fű a sportban is

Colorado és Washington államban legalizálták a marihuánát a közelmúltban, erre a két állam NFL-klubja játszik a Super Bowlért – ez volt az elmúlt napok legnépszerűbb poénja, miután a múlt héten kiderült, hogy a Denver Broncos és a Seattle Seahawks jutott a döntőbe. 

Csütörtökön viszont az amerikaifutball-ligát irányító Roger Goodell kijelentette, elgondolkodnak azon, érdemes-e az orvosi marihuánát alkalmazniuk a sportolókat sújtó agyrázkódások ellen. Az amerikafutball egy olyan sportág, amelyben az agyrázkódások jelentik az egyik legnagyobb problémát, egykori sportolók sora perelte be a ligát, mert nem szóltak nekik előre, hogy maradandó károsodást szenvedhetnek. 

„Nem vagyok orvos, de ha vannak egyértelmű jelei annak, hogy segíthet, akkor megfontoljuk majd a használatát. De egyelőre még nem tartunk ott" - jelentette ki Goodell.

Nyomós érv, ha engedélyeznék a fű használatát, a jelenlegi helyzethez képest akkor sem változna nagyon semmi, egyes felmérések szerint a játékosok ötven-hatvan százaléka így is él a szerrel. Vannak, akik fájdalomcsillapításra használják a marihuánát, mások csak rekreációs célból, és nem tudnak leállni vele. Nem véletlenül szól minden második NFL-es által elkövetett bűntény arról, hogy a játékos autójában füvet találtak egy közúti ellenőrzéskor. 

Inkább ez, mint a gyógyszerfüggőség

Egy korábbi amerikaifutballista, Nate Jackson mesélt nemrég az amerikai Sports On Earth magazinnak, hogyan jutott el az alkalmankénti marihuána-használathoz. 

„Nincsenek fájdalommentes hétköznapok az NFL-ben. Nem beszélünk róla egymás között, de attól még nap mint nap meg kell küzdeni a fájdalommal. Minden reggel van egy pillanat, különösen akkor, amikor edzőtáborban vagyok, amikor eszembe jut, a mi a faszt művelek én itt? Hogy fogom túlélni az edzést, amikor az ágyból se bírok kimászni? Sosem szívtam edzés, meccs előtt, szerintem ez butaság, és sosem akartam füves lenni. De ahogy ment a szezon, egyre nagyobb fájdalmaim voltak, ezért egy idő után elkezdtem füvezni, de csak alkalmanként. Segített a fájdalom leküzdésében, és nem a mérkőzésen járt az agyam. Azt hiszem, ezért nem álltam rá a keményebb fájdalomcsillapítókra" - indokolt Jackson.

A korábbi tight end azokra a fájdalomcsillapítókra célzott, melyek a WADA-nál is tiltólistán vannak, a Vicodin és az Oxycontin. Jackson szerint rengeteg játékos élt ezekkel a környezetében, szinte két marokra szedték őket, hogy megbirkózzanak a fájdalommal.

Pont az Oxycontinnal indultak egy tehetséges egykori kosaras, Chris Herren gyötrelmei a profik között. Herren már az egyetemen is lebukott kokainnal és marihuánával, de aztán sikerült talpra állnia, a Boston Celtics draftolta. Az NBA-ben játszott, amikor 2004-ben rászokott az Oxycontinra, egy idő után nem tudott játszani a pirulák nélkül. Nem sokkal később ráállt a heroinra, majd jött a metamfetamin. Lebukott, a Celtics kirúgta, aztán évekkel később beheroinozva vezette autóját, amikor egy oszlopnak ütközött. A játékos harminc másodpercig a klinikai halál állapotában volt, a mentősöknek sikerült visszahozniuk az életbe. Felépült, azóta preventív előadásokat tart, és gyerekeket edz. Az ESPN 30 for 30 sorozata letaglózó dokumentumfilmet készített a kosarasról. 

Ha a fűvel meg lehetne bukni, nem lenne NBA

Ezt a Phoenix Suns korábbi játékosa, Richard Dumas mondta, őt drog és alkohol miatt meszelte el az NBA. Úgy vélte, a kosarasok úgy nőnek fel, hogy folyamatosan szívnak, mindenki ezt csinálja körülöttük, nincs okuk rá, hogy abbahagyják. A nyilatkozatot tizenhét éve adta. Még abban az évben a New York Times is közölt egy felmérést, eszerint a kosarasok hetven százaléka füvezik rendszeresen, a probléma tehát nem újdonság. 

Az NBA 2011-ben belátta, a szezon vége után nincs értelme annak, hogy a játékosokat drogtesztekre járassák, ahol úgyis megbuknak. Ez sem jelenti azt, hogy a kosarasok ész nélkül el és felszívhatnak, bevehetnek mindent, mert a teljesítménynövelő-szerek használatát ugyanúgy tesztelik, a fű viszont nincs tiltva. Szezon közben is maximum négyszer tesztelhetik őket, és azt is előre tudják, hogy mikor. Marihuána-legalizálás mellett küzdő szervezetek és honlapok ünnepelték a döntést. 

Pedig nem volt mindig így a kosárlabda-bajnokságban sem. A kilencvenes évek közepén az NBA vezetősége több sikertelen kísérletet is tett, hogy megtiltsa a játékosoknak a marihuanát. Egy akkori tervezet ugyanarra a tiltólistára rakta volna a füvet, mint a kokaint és a heroint, a vezetőség azzal érvelt, a nézők úgy akarják látni a kedvenceiket a pályán, hogy nem beállva játszanak. 

A játékosok szakszervezetén persze már akkor sem sikerült átverni a kezdeményezést, az ő beleegyezésükre is szükség lett volna, hogy a szabályt bevezessék. Előbb 1996-ban, már az egyeztetés során lesöpörték az asztalról a fűtilalomról szóló tervet, egy évvel később a negyvenoldalas szabálymódosítási tervezetet azzal dobta vissza a szakszervezet, hogy indokolatlanul nagy büntetésekkel sújtaná a szabályszegőket. Azt is hozzátették, az NBA vezetősége eltúlozza a fűproblémát. 

Az idei bajnokság még javában zajlik, de január elején az egyik legnagyobb sztár, Kevin Durant töltött fel twitterére egy fotót, amin éppen füstfelhőt fúj ki. Sokan kiakadtak a képen, mondván, hogy egy ekkora sztárnak nem kellene drogozásra utaló fényképeket megosztania, még úgyis, hogy később kiderült, legális anyagot szívott. Ahogy régen, még ma is sok játékos egyszerűen azzal védekezik, a füvezés sportolói kultúra része. 

Ha elkapnak, kiadsz egy közleményt - magyarázta a korábbi NBA-s Earl Boykins, hogy működik ez. Ő egyébként azt mondta, soha nem szívott, de a környezetében mindenki rendszeresen fogyasztott marihuánát. 

Ennyi beteg azért nincsen

Egy 2009-ben közölt felmérés szerint már az egyetemi amerikaifutballisták között is indokolatlanul magas a rendszeres füvezők aránya. A megkérdezett sportolók huszonhat százaléka ismerte el, hogy szívott az elmúlt egy évben - ez a szám magasabb minden másik sportágnál -, de feltehetően sokkal nagyobb ez az arány, mivel sokan nem merik bevallani.  

Az egyetemi futballisták NFL-válogatóján, a combine-on átlagosan tízből hét sportolóról derült ki, hogy használt már füvet. Persze a legtöbben azt mondták, orvosi célokra szívtak füvet, ennyi betegség és fájdalom viszont a világon nincs, pláne ilyen fiatal sportolóknál. Itt is visszatérő magyarázat, hogy a kultúra része a füvezés. 

Enyhül a WADA is 

Ross Rebagliati kanadai snowboardos az 1998-as téli olimpián nyert aranyérmet, nem sokáig örülhetett, marihuánával megbukott a doppingteszten, rögtön diszkvalifikálták, és elvették az aranyérmét is. Később azonban visszakapta, mivel a fű tiltásáról nem volt egyértelmű határozat akkor.

A WADA álláspontja szerint a drogok nemcsak károsak az egészségre, hanem használatuk egy sportoló számára egyszerűen nem etikus. Ennek ellenére a szervezet múlt nyáron enyhített a marihuánával kapcsolatos szabályain, már nem jár több éves, automatikus eltiltás, ha valakinél kimutatják, hogy nem versenyidőszakban füvezett.

A nyáron elfogadott enyhítés amúgy tízszeresére emelte a tűrési határt, és 15 nanogram/mililiterről 150-re emelték az elfogadott szintet. A WADA szabályzatát több mint 600 sportszervezet alkalmazza, köztük minden olimpiai sportág szervezete. A snowboardos Rebagliatai egyébként 17 nl/ml-es mintával bukott meg 1998-ban. Nem véletlen, hogy ő állt ki Michel Phelps mellett is, amikor az amerikai úszóról egy bulvárlap címlapon olyan képet jelentetett meg, amelyen a sokszoros olimpiai bajnok egy házibuliban füvet szív. Világraszóló botrány robbant ki, Phelps elismerte a drogozást, bocsánatot kért, a büntetést megúszta, viszont szponzorai hátat fordítottak neki.

Nem csak a sportszervezetek és bajnokságok vezetői mozdultak az enyhítés irányába. Amerikában azért sincs nagyon más választásuk, mert Colorado és Washington után több államban is gyűlnek az aláírások a marihuána legalizálásáért, onnantól kezdve pedig végképp nehéz lesz a sportolókat lenevelni arról, hogy füvezzenek.