Judit
3 °C
7 °C

A legrejtélyesebb sportikon: Darnyi Tamás

2014.03.25. 14:45
A hétszeres olimpiai bajnok amerikai Mark Spitz a világ egyik legnagyobbjának nevezte. Nyolc éven keresztül ahol csak elindult, nyert, csak az ezüst és a bronz volt kérdéses. Sorozatunkban, a Sportlegekben bemutatjuk a magyar sporttörténelem kulcsfiguráit, legfontosabb momentumait és máig megdöntetlen rekordjait. A sorozat nem is kezdődhet mással, mint Darnyi Tamással, aki sohasem nyilatkozik, így mások emlékezéseiből rajzolódik ki portréja.

„Van egy álmom. Egy olyan úszó, aki miatt nem kell izgulni, hátradőlhetek, ha versenyez, mert ha nem zárják ki a rajtnál, biztosan nyer, bárki is az ellenfél. Egy olyan úszó, aki miatt generációk hagyják abba, mert értelmetlennek látják a folytatást” – így foglalta össze Széchy Tamás, minden idők legeredményesebb magyar úszóedzője vágyait, amikor még csak egy olimpiai bajnoka volt, az 1980-ban győztes hátúszó, Wladár Sándor.

Ez az álomversenyző, Darnyi Tamás 1985-ben tűnt fel a szófiai Európa-bajnokságon. Korosztályos versenyeket már előtte is sokszor nyert, de a felnőttek közé 18 évesen robbant be, nagy fölénnyel.

200 és 400 méter vegyesen is nyert – a stílusa jelentősen eltér a maiakétól, ettől még jelentősen megelőzte a korát –, a verhetetlenségét 1993 nyaráig, vagyis nyolc éven át megőrizte, akkor vonult vissza.

A páratlan győzelmi sorozat

  • 1985 Szófia, Európa-bajnokság: 200 vegyes, 400 vegyes
  • 1986 Madrid, világbajnokság: 200 vegyes, 400 vegyes
  • 1987 Strasbourg, Európa-bajnokság: 200 vegyes, 400 vegyes (mindkettő világcsúccsal: 2:00,56 és 4:15,42)
  • 1988 Szöul, olimpia: 200 vegyes, 400 vegyes (mindkettő világcsúccsal: 2:00,17 és 4:14,75)
  • 1989 Bonn, Európa-bajnokság: 200 vegyes, 400 vegyes, 200 pillangó
  • 1991 Perth, világbajnokság: 200 vegyes, 400 vegyes (mindkettő világcsúccsal: 1:59,36 és 4:12,36)
  • 1992 Barcelona, olimpia: 200 vegyes, 400 vegyes
  • 1993 Sheffield, Európa-bajnokság: 400 vegyes

Nyert közben négy olimpiai aranyat vegyesen, összesen hatszor javított világcsúcsot. Vitray Tamás az első olimpiai győzelme után hallgatag fiúnak mutatta be, aki végre elmosolyodott győzelme után.

Darnyi tudatosan kerülte a nyilvánosságot, akkor az érmeseknek még nem voltak kötelező sajtótájékoztatóik, ezért nem is kellett beszélnie, de itthon sem nyilatkozott. Ezt a szokását nemcsak versenyzőként, de később is megtartotta, ezért leginkább csak akkor látni, ha kitüntetik.

Tavaly novemberben megkapta a Prima Primissima díjat, majd decemberben beválasztották a százhalombattai halhatatlan úszók csarnokába. A nevét leginkább úszóiskoláját hirdető kisbuszokon lehet látni, a Komjádi uszodában nap mint nap lehet vele találkozni, de a gondolatai és az élete tabu.

Azzal indokolta, hogy ha egyszer megszegné a hallgatást, akkor azzal példálózni lehetne, és másnak is interjút kellene adnia.

A Youtube egyetlen interjút őriz, amelyben Vitray Tamás riporternek és Gyárfás Tamásnak (aki azóta az úszószövetség elnöke) nyílt meg a társasági életben egyébként közvetlen és kedélyes Darnyi.

Darnyi legnehezebb versenye a 93-as sheffieldi Eb-n volt – a fiatal finn titán, Jani Sievinen nagyon megközelítette 400 vegyesen –, de az aranyak után rendre óriási fáradtságot érzett, mint aki alig tud kijönni a medencéből. Gyárfás az interjú idején a 93 elején alakuló OTP Sportplusz SE ügyvezetője volt, és kikötötte a szerződésben, hogy Darnyinak évenként egyszer interjút kell adnia, ebből láthatjuk a fenti részletet.

A 93-as Eb-re úgy emlékezett vissza Gyárfás, a 400 vegyes után engedélyt kért tőle Darnyi, hogy ne kelljen rajthoz állnia.

„Engedtem neki. Egy ekkora nagyságnak ne engedtem volna?! Örök talány, hogy nyert volna-e, sohasem derül ki. Azt ellenben tudjuk, hogy a visszavonulással Darnyi akkor egymilliós havi fizetést kockáztatott. Ő tisztában volt azzal, hogy ennyit elveszíthet, de most is meghajlok emberi nagysága előtt, hogy nem érdekelte, veretlen akart maradni, a csúcson abbahagyni. Azt viszont ő nem tudhatta, hogy számíthat a klub társelnökének, Csányi Sándornak a nagylelkűségére, aki a visszavonulása után pár hónapig még fizette neki ezt a pénzt.”

Az egymillió forint a kor viszonyai között óriásinak számított, Darnyinak is egy hatalmas ugrás volt, hiszen az előtte lévő egyesületében még csak 50 ezer forintot kapott. Gyárfás szerint Darnyi okos ember, aki nagyon jó riportalany volt, eredeti gondolatokkal. Úgy gondolja, nem véletlen, hogy az üzleti életben is megállta a helyét.

A humorára is oda kellett figyelni, de azt Gyárfás már nem értette meg soha, Darnyi miért zárkózott be. 

De maradjunk még ennél az egyetlen, neten fellelhető beszélgetésnél. Darnyi kifejtette, hogy a hátúszást nagyon szerette, mert abban a számban el tudott lépni a riválisaitól, és ki is tudta pihenni magát.

A magánélet tabu

Az úszósporton kívüli életéről alig tudni valamit. Két gyereke van, felesége a korábbi színésznő, tévés műsorvezető Jónás Rita.

Az ugyan közismert, hogy a bal szemét egy eltévedt hógolyó miatt veszítette el még gyerekkorában, a MOB honlapjáról tudható, hogy Heimann professzor Kölnben négyszer műtötte, de a specialista sem tudta megmenteni a látását.

Híres sztori, hogy a Szöulban győztes, 14 éves Egerszegi Krisztina izgalmát játékkal terelte el. Aczél Endre erre úgy emlékszik vissza, hogy Egerszegi volt Darnyi kiscicája, aki gyermeki bolondozásaival leszedálta őt.

A 2005-ben elhunyt Széchy Tamás azt mondta róla, kora serdülőkorában annyira elszánt volt, hogy sokat lógott a gyűrűn csak azért, mert azt szerette volna, hogy hosszabb legyen a keze, hogy még alkalmasabb legyen az alkata az úszásra. Széchy szerint pár centivel hosszabb is lett, aminek aztán maximálisan hasznát vette az úszásnál.

„Jó értelemben mondom: Darnyi önző volt. Mint a nagy sportolók többsége, ő is mert önző lenni. Az egója nagy volt, mint minden nagy sportolónak. Nincs ebben semmi meglepő, és semmi pejoratív sem, sőt sokkal inkább pozitívum. Ragaszkodott Tamás bácsihoz, azt szerette és igényelte, ha csak az övé volt, ha csak rá figyelt, vagy rá sokkal jobban figyelt. Igyekezett az utolsó pillanatig kisajátítani. Darnyi mindent akart. Ezt nyilván nem lehetett úgy megtenni, hogy ne vegyen el másoktól, vagy ha időszakonként 95 százalékon ég. De mindig vissza kell térni a rengeteg munkára: sohasem lazított. És eközben bezárta a kaput, nem szerette volna, ha kitárulkozik, talán mert nem fért volna össze ezzel az önzőséggel, tükörképével” – mondta Czene Attila.

Széchy egyik utolsó interjújában is kiemelte Darnyi konokságát, nem ment el például apja temetésére sem, fél évvel később azonban rá tudta venni, hogy elmenjen a sírjához.

Az a bizonyos kézcsók

Darnyi 1991-ben felállított 4:12,36-os,  elképesztő világcsúcsa után Széchy úgy vélte, ha megszorították volna, akkor 4:08-ra is képes. Ez a mai viszonyokra lefordítva azt jelenti, hogy a 2012-es londoni olimpián még mindig az ötödik lehetett volna a húsz évvel korábbi rekorddal, a 4:08-cal viszont még most is nyert volna.

Mindemellett Széchy legfontosabb gondolata az volt, hogy Darnyi egyenrangú partnere volt a felkészülésben. Sokat beszélgettek, együtt értékelték az ellenfeleket, olykor együtt alakították ki a taktikát is.

Amikor feltűnt az amerikai Eric Namesnik, Darnyi tartott tőle, mire Széchy megnyugtatta, bármilyen tehetséges is az amerikai, neki találták ki ellenfélnek. Elsősorban azért, mert pillangón jobb nála – Darnyi 200 pillangón vb-harmadik volt 91-ben, míg ellenfele döntőbe sem jutott –, másodsorban pedig azért, mert háton is jobb nála. Mellen erősebbnek látszik ugyan az amerikai, de mivel 200 méter úszás után érkeznek el ehhez a résztávhoz, már nem biztos, hogy fáradtan is gyorsabb lesz. „Te pedig az utolsó ötvenen 55 másodpercre vagy képes, ennyit senki más nem tud, úgyhogy neked találták ki, és legyőzheted.”

Még a kezdetekkor megállapodtak, hogy az utolsó két hétben megmondja neki Széchy, a következő világversenyen tud-e nyerni, van-e olyan felkészült állapotban. És Széchy rendre megmondta neki, nyerni fog. Még a legnagyobb a krízisben is ettől nyugodott meg Darnyi.

A 92-es olimpia előtt ugyanis Czene Attila legyőzte őt 200 vegyesen az országos bajnokságon, a BVSC-uszodában.

„Puci összeomlott. Már vagy tízszer megigazította a zokniját, azt várta, hogy mindenki elmenjen az öltözőből, ketten maradjunk. És akkor váratlanul átölelt, a nyakamba borult, és úgy zokogott, mint egy kisgyerek. Vizes lett a pólóm a könnyeitől. Olimpiai bajnok leszel, mondtam neki, és elbúcsúztunk.”

Czene Attila is élénken emlékszik az esetre, bár szerinte talán valami olyasmi is elhangozhatott, hogy Darnyi megkérdezte a mestertől: ellene készíti-e fel. Czene ugyanis akkor 18 éves volt, a nagy példakép már majdnem 25, és talán azt is hihette, hogy a biológiai órája kezd lejárni.

„Ennek a győzelemnek én nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, ahogy szerintem senki más sem. Én valamelyest pihenten, míg Puci edzésből, munkából állt rajthoz, bár neki szokatlan volt nyilván, hogy kikap, még ha úgy emlékszem, egyszer Szabó Joe is legyőzte. Várható sem volt, hogy megelőzöm, mert én akkor még nem voltam topon, ő pedig, ha már nem is volt a leggyorsabb, még mindig félelmetes mennyiségű munkát végzett, és félelmetes iramban. Nem ismertem még egy olyan embert, aki ilyen irdatlan mennyiséget edzett, olyan szorgalommal, alázattal, türelemmel és kitartással. Egy igazi aszkéta, aki sanyargatta magát, ezzel emelte egyre magasabbra és magasabbra a fájdalomküszöbét” – értékelt Czene.

Darnyi még egyszer érzékenyült el, amikor Széchy utolsó olimpiai jóslatát beteljesítette 1992-ben. 400 vegyesen nagy volt a fölénye, ahogy megszokhattuk, 200-on azonban 150-nél Czene fordult elsőnek, 175-nél sem volt első Darnyi, de az utolsó métereken ezúttal is ellenállhatatlan volt – a hajrájától Gyárfás még mindig meghatódik –, és megnyerte a negyedik olimpiai aranyat, amire előtte és utána sem volt képes egyéniben magyar férfi sportoló.

„Odajött hozzám, és a kezemre hajtotta a fejét, megcsókolta a kezem, éreztem a könnyeit. Így köszönte meg” – idézte fel Széchy. Különleges kapcsolatukat jól jelezte az is, hogy Darnyi akkor is megérezte, ha Széchy ott van az uszodában, ha fel sem nézett, vagy esetleg elkésett, úszás közben is tudta, az edző mikor lépett be.

Czenének Darnyi volt a példaképe, és 1987-ben már a kubai edzőtáborban, 13 évesen együtt lehetett vele. Egy kisebb csoportban edzett, Szegedről felkerülve akkor úszott először 8-9 kilométert.

„Így visszagondolva is az jut eszembe, hogy ugyan egy csapat tagjai voltunk, de szinte félve köszöntem neki. Ismert dolog ez, ha egy gyerek felnéz a nagy bajnokra, csodálattal, de félve, a szeme sarkából teszi. Nem tudatosult bennem, hogy egy egészen különleges edzőtáborban vagyok, hiszen a bálvány, akinek a győzelmét 1986-ban még tévén néztem, és elállt a lélegzetem a gyorsaságától, egyszer csak ott van mellettem. Mivel ők az olimpiára készültek, Széchy hamarosan elkülönítette őket, és már csak 1989. januárban lehettünk velük újra, akkor már jobban a csoporthoz tartozónak éreztem magam, de a tiszteletem nem változott, mert azt a munkát – nagy iramban sokat úszni - én biztosan nem bírtam volna ki, amit ő. És szerintem még nagyon sokan lehettek így.”

A medence vs. hivatal

Darnyi visszavonulása után is mindig szívesen segített, ha erre kérték. A 2000-es olimpiára készülő Kovács Ági mellé beszállt a medencébe, ha éppen ezt igényelte a mellen világklasszis úszó. Kovács fordulói ugyanis nem voltak túl jók, míg Darnyié kiválóak voltak. Ezért sokszor gyakoroltak együtt, és ha Kovácsnak a nagy bálvány mondta, mennyivel jobb lett, megnyugtatta őt. Megmaradt az önbizalma, még ha esetleg a fordulók ugyanolyan gyengék is maradtak.

Gyárfás azt szerette volna, ha ő lesz a kapitány, Kiss Lászlóval egyszer hármasban egyeztettek is erről, de nem tudta rávenni.

„Úgy látszott az elején, talán sikerülhet, végül nem adta be a derekát, pedig meggyőződésem, hogy ezen a poszton is kimagasló lenne, mert minden megvan benne hozzá."

Pillanatnyilag a szövetség elnökségében sincs benne, pedig vagy 15 évig szakmai alelnök volt. Ennek magyarázata, hogy a felesége és a gyerekei Floridában élnek, oda járnak iskolába, így az év jelentős részét ő is Amerikában tölti.

Az úszás népszerűsítéséből ugyanakkor örömmel veszi ki a részét, szívesen találkozik a Jövő bajnokai program fiataljaival, a magyar úszás napján tavaly megjelent, valószínűleg idén is úszni fog. Mert a nyárig még a törött keze is meggyógyul, amit egy óvatlan mozdulat okozott a télen, biciklizéskor.

A sorozat második részében a legrégebbi, 1983-ban felállított atlétikai világcsúccsal, a 800-as Jarmila Kratochvilova futásával foglalkozunk. Miért nem döntötték meg? Erre a hermafrodita Caster Semenyának sem volt esélye, ő is elmaradt tőle 3 másodperccel.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?