Aznap megbukott, hogy kinevezték

2014.04.22. 17:44

David Moyes halva született ötlet volt a Manchester United vezetőedzői posztjára, Sir Alex Ferguson nagy mellényúlásának eredménye.

Sem játékosként, sem menedzserként nem nyert semmit, pedig 10 éven át vezethette az Evertont. A liverpooli kék klub nem kis- vagy középcsapat, a 80-as években még bajnokságot nyert, 1996-ban épp Ferguson ManUnitedjét győzte le az FA Kupa-döntőben. Ennek ellenére Moyes legnagyobb sikere az volt, hogy egyszer negyedik lett, és bejutott a BL-selejtezőre, csakhogy ott csúnyán kikapott a Villarrealtól. Vagyis Moyes semmit, de semmit nem tudott felmutatni azoknak a futballistáknak, akik temérdek trófeát nyertek már, legalább egy bajnoki címe mindenkinek volt a keretből. Moyest emiatt, ha el is fogadták, el nem ismerték a Premier League klasszisai. Még ha nem is éreztették vele, és meg akartak neki felelni, jól tudhatták, egy közepes edző dirigál nekik.

Mindezek ellenére Moyes nem lett volna bukásra ítélve, ha simán beül az Aston Martinba, amit a segge alá kapott: ez a keret egy éve 11 ponttal nyerte meg a bajnokságot, Ferguson ráhagyta a teljes edzői stábját is, csakhogy Moyes elzavarta őket, és saját nyeretlenjeit ültette a helyükre, saját - 10 éve sikertelen - edzői módszereit alkalmazva. Moyes széthajtotta a futballistákat, van Persie esett-kelt a sérülésekből, Rooney is kidőlt nem egyszer, a többiek meg, ha bírták is fizikailag, de vánszorogtak a pályán. Egyszerűen túledzette őket, a United fizikailag fáradt, és nem azért, mert kihajtotta a háromfrontos - BL, kupa, bajnokság - erőltetett menet.

Kisebb csapatok is szétfutották őket, például, amikor az Olimpiakoszt ki is verték a BL-ben, a görögök akkor is megnyerték a labdabirtoklást, és mind az első félidőben, mind az utolsó félórában benyomták a MU-t. Mindehhez jött még Moyes taktikai felkészületlensége: folyamatosan egymás mellett játszatta van Persie-t és Rooneyt, pedig már Ferguson utolsó szezonjában kiderült, hogy kioltják egymást. Az öreg a korai együttes próbálkozások után Rooneyt lerakta cserébe, emiatt az angol világklasszis el is akarta hagyni a klubot múlt nyáron. Van Persie-ből februárban kibukott, hogy nem találja a helyét a pályán, mert azt valaki más foglalja el - természetesen Rooneyra célzott, aki ugyanolyan szuperklassziscsatár, mint ő, vagy Drogba vagy Zlatan vagy Cavani vagy Falcao - akik már egyedül játsszák be a támadóterületet, nincs szükségük segédre.

És akkor még nem szóltunk az állandó beadásokról: a legbutább taktika, a legesetlegesebb, és a legkisebb csapatokat jellemzi. Kivétel persze, ha az embernek van egy Beckhamje, de a mostani jobbszél, Valencia a cipőjét se köthetné be az angolnak.

Mindezek ellenére Moyest folyamatosan meg akarta menteni a vezetőség, Ferguson 100 százalékos bizalmát élvezte. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy megdöntötte a klubrekordösszeget a Glazer család: januárban 37 millió fontot adott ki Juan Matára, akit azóta sem sikerült a csapatba építenie. Piszok drága volt a nyáron általa hozott Marouane Fellaini is, 27 millió fontja akkor borzasztó sok, ha megnézzük unitedes statisztikáit: 20 meccs, 0 gól.

Pozitívumként említhetnénk Moyesszal kapcsolatban, hogy legalább a tinédzser Adnan Januzajt beépítette, de még ezt is el tudta szúrni: miután ősszel rendszeresen játszatta, amikor megvette Matát, már a spanyolt preferálta. Az sem mellékes, hogy Januzaj posztját is elrontotta, csak rá kell nézni, nem balszélső a kölyök, hanem klasszikus 10-es, akinek a pálya közepén a helye.

Összegezve: nincs semmi, ami jó lett volna a Moyes-érában, maximum annyi, hogy a vezetőség szeme időben kinyílt, és nem adták meg neki az újabb lehetőséget arra, hogy még egy szezonon keresztül bizonyítsa a semmit. Így az egy éve még bajnok keret megmenekült, Vidicset kivéve együtt maradt, és ezúttal a helyes embert választva, a régi edzői metódusokat visszahozva, két-három találó igazolással a United a következő idényben újra a BL-ért mehet, és méltó ellenfele lehet a legnagyobb rivális hiányában a trónt hamarosan visszafoglaló Liverpoolnak.