A dzsúdós gimnazista, akitől már fél Európa

Sok sportágban értek már el komoly eredményeket gimnazista lányok: az úszásban, tornában, teniszben megvan a modell, hogyan lehet befutni, a felnőtteknél is nyerni fiatalon. A cselgáncs nem ilyen.

Gercsák Szabina júliusban lesz 18 éves, a samsuni Világkupán március végén már bronzérmes volt, és legyőzte például a világranglista ötödik helyén álló németet. Az áprilisi felnőtt Európa-bajnokságra nagy erővel készül, igaz, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a 63 kilós lánynak az év fő versenye majd az augusztusi ifjúsági olimpia lesz, másodsorban pedig a junior vb.

„De nem lehet nekimenni úgy egy Európa-bajnokságnak, hogy majd csak lesz valahogy, és nem küzdök teljes erővel. Minél jobb szeretnék lenni, minél előbb végezni, ez normális és természetes” - mondja Gercsák Szabina. Ez a fajta céltudatosság végigkísérte az egész beszélgetésünket, amin azért sem lehet meglepődni, mert már tízévesen kijelentette, hogy olimpiai bajnok szeretne lenni.

„Kimondani könnyű ezt, mert csak szavak. Amikor kimondtam, még nem tudtam, mi kell hozzá. Most már tudom. Már átérzem. Azt is átérzem, hogy nem elérhetetlen. És minden nap ez van a szemem előtt” – fogalmazta meg élete egyik alaptételét.

Mivel az első versenyeitől figyel a súlyára, hogy valóra válhasson élete nagy álma, nem nehéz elhinni, mekkora fegyelmezettség és áldozat kell, hogy nem ehet akármit és akármikor.

„A verseny előtti tíz nap a fontos, akkor feltétlenül be kell tartani az étrendet, egyébként olykor lehet lazítani. Viszont az új szabályok már nem engedik, hogy a verseny előtti napi mérlegelés után szabadon lehessen enni, mert másnap négy versenyzőt találomra kiválasztanak, akiket megmérnek. Ha valaki túl nehéz, vagyis többet szedett fel az előző napi mérlegelés után mint a súlyának öt százaléka, akkor kizárják. A román Caprioriu épp így járt. Figyelni kell, bár nekem csak maximum három kilót kell leadni egy verseny előtt.”

Szeretne felnőni hozzájuk

Gercsák hat éve az olimpia meccseit laptopon nézte, egyet sem akart kihagyni. Két éve edzőtáborban figyelte súlycsoportjának küzdelmeit, akkor is nagyon aprólékosan végignézte, kik hogyan harcolnak. Akiket akkor a netes közvetítésekben látott, azokkal ma már felveszi a versenyt, vagyis gyorsan berobbant a legjobbak közé, bár ő visszafogottan csak annyit mondott, hogy szeretne felnőni melléjük.

„Nem ismeri az elég szót, nincs a szótárában. Olykor már rá kell szólnom, ne csináljon több gyakorlatot, ne kínozza tovább magát. Már súrolja az önkínzás határait ez a lány, ez pedig nem túl gyakori. Mint ahogy az sem, hogy a dzsúdóban valaki igényli a futást. A múltkor ez történt, szóvá tette, hogy hiányzik neki. A kötélmászást nem szereti, de zokszó és panasz nélkül csinálja” - a megállapítás már edzőjétől, Flórusz Jánostól származik.

Flórusz tízévesen kapta meg Miskolcon Gercsák felkészítését, amikor egy kezdőcsoportból haladóvá vált, és szemet szúrt neki a mérhetetlen szorgalma, törekvő akarata, küzdése. Azt nyilván nem lehetett előre látni, hogy technikailag is a sportágra született, és azt sem, hogy képes magában felépíteni egy-egy meccset, egy pillanat alatt változtatni az adott taktikán, ha szükséges. Akkor csak az volt az árulkodó jel, hogy másoknál korábban érkezett az edzés előtti játékos foglalkozásra, mert lelkes és elszánt volt. Mindent a sportágnak rendel alá, az iskola előtt sem hagyna ki egyetlen edzést sem, pedig ezeken az edzéseken nem simogatják egymást, hanem keményen küzdenek – lányokkal, fiúkkal is –, a sípcsontján vannak árulkodó jelek, zöld és lila foltok.

„Szabinának megvan a kezében, ami a dzsúdóhoz kell. Bal kézre dolgozik, ami nem gyakori alapállás, már önmagában ezzel meglepi a riválisait, hiszen szokatlan irányban kell védekezniük. És megvan a fejében is az, ami a dzsúdóhoz kell. A samsuni világkupán volt az elődöntőben egy rövidzárlata, amikor a marokkói lány eldobta, de ez a rutin hiánya, ő még a junioroknál is elsőéves, a felnőttek pedig nyilván dörzsöltebbek, nem esik szét könnyen a koncentrációjuk. Egy ilyen versenyen ugyanis 12 órás készenlétben kell lenni, mert reggeltől estig is eltarthat. Nagy szerencse, hogy ezen könnyen lehet javítani. Szabina kombinációs készségét már ők is megszenvedik, az elődöntőig azért juthatott el, mert fordítani tudott, töretlenül ment előre. Ha nem jön neki össze a belső combhorog, akkor rögtön vált, és rámegy a körgáncsra, ha ez sem, akkor megint rögtön vált, és megpróbálja a csípődobást, ha abból is kijön az ellenfele, akkor a válldobást erőlteti. Talán ez a felsorolás jól érzékelteti a technikai komplexitását, és azt is, hogy nem véletlenül tartozik a jó tanulók közé, a tatamin is logikusan gondolkodik, tudatosan keveri meg az ellenfeleket.”

A felsorolás azt is tükrözi, hogy jól megtanították neki az alapokat. Amikor más nyaralni ment, vagy a strandon volt, ő épp azon gyötrődött dzsúdóruhában izzadva, hogy automatizmussá váljon egy-két mozdulat, és a tökélyre fejlessze egyik vagy másik dobását.

- Emlékszel rá mennyit gyakoroltuk még a felső teremben? - kérdezi edzője, mire Gercsák rábólint. Ez jól szemlélteti, milyen bizalmi viszony van közöttük.

Flórusz megjegyezte, szerencsére már ott tartanak, hogy egy sorsolásnál a többiek szeretnék elkerülni tanítványát. Amikor a tavalyi, budapesti Eb-n hetedik lett, senki sem ismerte, csak az életkorát nézték, és sokan őt akarták. Most már titkolózniuk kell. Ha egy nemzetközi edzőtáborban partnernek hívják – Japánban is járt, Tatán is volt ilyen április elején -, már szándékosan nem fedi fel a lapjait, elrejti legjobb dobásait, hiszen egy versenyen, élesben szeretné inkább megmutatni a tudását.

A jövőre érettségiző – a miskolci evangélikus gimnázium tanulója – lány azért is lehet sikeres, mert az új szabályok leginkább a dobásokat preferálják, míg korábban Mészáros Anett a munkabírásával emelkedett ki, nem volt egy dobógép.

Gercsák célja természetesen a 2016-os riói olimpia, addig a 63 kilóban marad, a csütörtökön kezdődő Eb-n ez a súlycsoport, amelyikbe a legtöbben neveztek. A váltás nem is szükséges, mert csak pár kilót kell leadnia a versenyek előtt.

Lesz egyszer civil is

Többször megkapta a jó tanuló, jó sportoló elismerést, és már azt is tudja, hogy antropológus szeretne lenni. Az olimpiai bajnok antropológus párosítás tetszett neki, mosolygott rajta.

„De azért majd kicsivel többet kell az utóbbiért tennem, mert idén sokszor hiányoztam a biológiaórákról. Magántanuló lettem, másként nem tudtam volna kéthetes edzőtáborba Japánba menni, viszont ott lehet erőnlétileg igazán sokat fejlődni.”

Mivel szülei elváltak, az édesapja pedig azóta meg is halt, édesanyja egyedül neveli őt és két testvérét. Most már nem kell nélkülözniük, rendeződtek a gondjaik, az erő felett teljesítő édesanya ugyanis megteremtette a nyugodt családi életet. Most már olyan életet él, mint egy átlagos 18 éves, a múltra nem is szeretett volna visszaemlékezni.

„Szavakban, díjakban volt ő eddig fontos Miskolcnak. Rendre kitüntették a városházán, ami megható, és büszkék vagyunk, de a klubunk, a Hell Miskolc nem kap egy forint önkormányzati támogatást sem, míg a másik dzsúdóegyesületre 10 millió jut. Elgondolkodtató. Tőlünk Szabina megkapja a versenyeztetés lehetőségét, és egy kis zsebpénzt. Pár tízezret havonta. Ami el is megy a tudatos táplálkozásra. Mást nem tudunk neki adni. Bár a jó hangulatot, a pozitív miliőt nem lehet megfizetni pénzzel” - összegzett Flórusz.