Fábián, Sebestyén
1 °C
7 °C

Ha megtiltottam Darnyinak, akkor is edzett

2014.10.16. 10:41
Magyar kezdeményezésre indult el, hogy az olimpikonok versenyük után 50 évvel újra összegyűljenek a helyszínen, és a régi társakkal átéljék még egyszer mindazt, amire a legbüszkébbek, ami az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb volt az életükben. Tokiói emlékezőtúra, második rész.

„Az ember öregszik, és folyamatosan búcsúzik. Az úszástól elköszöntem a nyáron, itt, Tokióban, megadta az élet és az egészségi állapotom, hogy megnézhetem és újraélhetem a múltam egy darabját, és elbúcsúzhatok tőle. Újra szemtanúja lehetek annak, ami egyszer már elmúlt” - mondta Kausz István párbajtőröző olimpiai bajnok, amikor az egyik tokiói templomnál beszélgetünk.

A 80 éves Kausz azt sajnálja, hogy nem voltak felvételek a döntőjükről, mert szívesen nosztalgiázna, és szívesen visszanézné, mit, hogyan csináltak akkoriban.

A fegyvernemben 1964-ben nyertek először a magyarok, majd a következő két olimpián is. Régebben volt egy degradáló mondás, miszerint aki nem jó kardban vagy tőrben, az még mindig elmehet párbajtőrözni. A sikerkorszakkal ez a felfogás jelentősen megváltozott.

Kausz úgy véli, eredményességükben jelentős szerepet játszott a fizikai felkészítés, hogy futni kezdtek.

„Régebben azt mondták, hogy a vívásnak a vívás a kiegészítő sportja, de a szovjeteknél azt tapasztalhattuk, hogy nagyon odafigyelnek a kondíciójukra. Amikor ezt mi is megtettük, nagyon gyorsan meglett a hatása.”

1959-ben csapatban világbajnokok, ő 1962-ben egyéniben is győztes lett.

Egyéni győzelmének értékét növeli, hogy Kulcsár Győző egyéniben egyszer sem volt vb-győztes. Ezért is volt különösen drámai, hogy az olimpián gyorsan, rögtön az első fordulóban kiesett, hiszen az abszolút esélyesek közé sorolták. De nemcsak ő, hanem a nagy reményű csapat összes többi tagja is gyorsan búcsúzott.

„Csalódtunk, és a gyenge szereplés miatt gyenge kiemelést kaptunk. Igen nehéz ágon kellett eljutni a döntőig, hiszen a nyolc között rögtön a szovjeteket, a négyben a franciákat kellett megvernünk. A fináléban az olaszokat már simán, 9-3-ra legyőztük. Komolyan mondom, fel sem tűnt nekünk nap közben, hogy Kulcsár Győző nem tud hibázni, egész nap nem veszített csörtét. Ihletett állapotban volt, a Honvédban együtt vívtam vele, pontosan tudtam, mekkora nyugalmat képes adni a többieknek, ha ilyen napja van. Ezért is sajnálom, hogy végül nem vállalta ezt az utazást, hogy itt nem beszélhettük meg együtt, mi és hogyan történt.”

Kausz már egyéni vb-címe előtt öt évvel orvosi egyetemet végzett, és 1967-ben választás elé került, maradjon-e részben a sportnál. A Központi Sportiskolát és az úszást választotta, ahol Széchy Tamás épp akkor kezdte a pályáját.

„Tetszett az úszásban, mekkora munka van, micsoda kitartás és állóképesség, és úgy gondoltam, hogy ott tudnám a tudásomat jól használni. Mert ha ilyen nagy a terhelés, akkor nem árt a kontroll az edzőnek. Bár ezt inkább nevezzük segítségnek, hiszen Széchyt nem lehetett befolyásolni. Szédületes edző volt, és egy csodálatos korszaknak lehettem mellette a részese, amiért örökre hálás vagyok.”

Hargitay Andrástól egészen Czenéig mindenkit kezelt a Széchy-műhelyből, később pedig a válogatottnál Egerszegi Krisztinát vagy Kovács Ágnest is. A válogatott mellett az idei berlini Európa-bajnokságon volt utoljára.

„Felejthetetlen időszak volt. Darnyi aszkéta módjára edzett, ha sérült volt, akkor is teljesíteni akarta az előírt adagokat és az előírt szintet. Hét hónap volt még hátra valamelyik világversenyig, amikor mondtam neki, hogy jó lenne, ha visszavenne, mert így egy súlyosabb sérülést kockáztat. Azt mondta, Pista bácsi, hogy vehetnék vissza, amikor most már a bőrömre megy a játék. Veretlenül vonult vissza, de Széchy talán Szabó József szöuli aranyánál hatódott meg a legjobban 1988-ban, azt nem várta ugyanis, a többinél rendszerint hátra fordult az utolsó métereken.”

Kausznak Egerszegiről is volt egy jó sztorija. Az ötszörös olimpiai bajnok úszónő sokszor küszködött megfázással, amire mondta neki, hogy többször kellene inhalálnia, mert így örök problémája marad. Amikor már visszavonult a versenyző, bevallotta, miért nem teljesítette a javaslatát.

„Ma is őrzöm a könyvét, amit úgy dedikált, hogy az inhalálós Pista bácsinak. Akkor vallotta be, azért nem csinálta, mert félt, hogy árt a gőz a hajának.”

Kausz nemcsak az úszóknak segített, hanem az öttusázó Németh Ferenc olimpiai aranyából is kivette a részét. A 60-ban győztes Némethnek ugyanis nem volt erős száma a vívás, a fizikai számokban volt inkább kiemelkedő. Miután kicsit csiszoltak a vívásán, nem maradt el a sikere sem.

A tokiói olimpiáról olvassa el korábbi írásunkat és a sorozat első részét Palotai Károllyal. Illetve az öttusázó Török Ferenc visszaemlékezését.