Főtt kukorica, jégkrém, strandolós olimpia
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Cikkek cikkek
Hot (Forró)
A szocsi téli olimpiának ez az egyik jelszava a laza mellett, és a város fekvése – Rómával van egy szélességi körön – miatt sejteni lehetett, hogy nem lesz rossz idő. A csütörtöki 18-19 fok árnyékban azonban minden várakozást felülmúlt, mert a napon volt 23-24 is. Félmeztelenül napoztak páran a tengerparton, de a bátrabbak fürdőruhára vetkőztek, és belementek a vízbe. Nem kevesen mártóztak meg, ahogy haladt a vonat az olimpiai parkból a város felé - a 26 kilométer több mint a felét közvetlenül a parton teszi meg -, idősebb nénik is bikiniben voltak. Volt, aki csak francia zászlóba csavarta a felsőtestét, és nyilván a partról megy fel a hegyekbe, hogy szurkoljon az övéinek.
A vizet csak kézzel teszteltem az eléggé köves és helyenként elhanyagolt, nagy betontömbökkel felszabdalt parton, olyan hideg lehetett csak, mint egy versenyuszoda vize.
És hogy milyen Szocsi belvárosában a késő tavasz vagy már kora nyár?
Frissen facsart narancslevet mérnek, de kérésre egy kis ananászt is hozzá tudnak rakni a pultból, mert az is friss. A parton virágba borultak a fák, de virágzik a főttkukorica-biznisz is – ötszáz forintért már lehet kapni egy csövet -, és a fagyiból, jégkrémből is kifejezetten sok fogy. Nem várható, hogy lesz még egy olyan olimpia, amelyiken két évszak lesz egyszerre. Pontosabban ötven kilométerre egymástól, mert a hegyekben is kezdődik már az olvadás, de még éjjelente hideg, szinte tél van, míg a tengerpart mikroklímája egyértelműen az otthoni április végét idézi.
Öltözködni nem egyszerű, mert reggel kabát kell, délelőtt pulóver, délután olykor még az sem, de estére újra fel kell öltözni. Ezért gyakori látvány az olimpián a dzsekit a kezében vivő pólós turista.
Szocsi belvárosa
A híres üdülőváros leginkább csak a nevét adja az olimpiához, egyetlen létesítmény sincs ott, igazából csak a szállodák és az olimpiai hangulat költözött oda. Utóbbi viszont nincs a csarnokok közelében, menthetetlenül hiányzik.
Szocsi egyik főtéren öt nagy karikát is kiraktak a szökőkút mellé, egyébként csak az Audikon van.
A pályaudvartól vaskos törzsű pálmafasor mutatja az irányt, merre van a tenger. Lehetnek vagy 30 évesek, körülbelül egy kilométer hosszan, és olyan benyomást kelt az egész, mintha Alicantéban vagy más mediterrán nagyvárosban járnánk.
Szocsi egy nemdohányzó város, figyelmeztet a hangosbemondó az érkezéskor, és megkér mindenkit, ha tehetik, ne gyújtsanak rá. A katonák, rendőrök, ha az első napokban ezt be is tartották, most már nem érdekli őket.
A tengerparton nagy a nyüzsgés, vannak olimpiai sátrak, hivatalos boltok, a kólások hatalmas területet foglaltak el, ahol a szurkolók összeverődhetnek, és megbeszélhetik a versenyeket. Jóllehet ezt Adlerben, a várostól 26 kilométerre, ahol a létesítmények vannak, ott kellene megtenniük optimális esetben. Ottt azonban minden steril, kilúgozott. Még érezni a száradó malter szagát. Alig találni egy éttermet, kocsmáról nem is beszélve.
Ezért szeretik jobban a drukkerek Szocsit, még az önkéntesek is, egy fekete kanadai házaspárt többen megállítottak, és fotózkodtak velük.
Plusz Szocsinak hangulata van, nem olyan, mint a hegyen dubaji mintára felépített számtalan művies, cserében hatalmas gorkiji szállodakomplexum, amiről a CNN csak annyit mondott, olyan, mintha egy szellemvárosban járnánk.
Az eddig körülbelül száz lakosú Gorkijból – a Googlemaps nem is jelzi, hogy van ilyen település - posztolták azokat a fotókat a kollégák, hogy az olimpiai megnyitó előtt még mindig lázasan dolgoznak, hogy sárga a víz. Azóta a helyzet nem igazán változott, egy komplett plázát nem adtak át, a hatalmas, szovjet mintára épített épületekben nincs élet. És a gépek még mindig dolgoznak, mert a földmunkák ritka igénytelenre sikeredtek, hatalmas rögök, kövek vannak a fű helyett. 10 kilométerre innen megváltozik a hangulat a völgyben, mert Roza Hutor városában is elég sok minden új, de mintha az a település jobban be lett volna ágyazva a szovjet időkben, ide talán tíz éve is jártak síelni, amikor még csak két felvonó volt.
Malagyec
Valami rejtélyes okból kétszer hozták ki ugyanazt a barbecue jellegű ételt, amit rendeltem. Amikor mutattam a pincérnek, hogy nem kérem, majdnem elsüllyedt szégyenében. Az ő éttermükben, ami még a Tripadvisor logóját is viseli, az nem fordulhat elő, hogy a leves nem ízlik, ezért a másodikat vissza is küldöm. Mondtam neki, hogy a kollégája már kihozta, és nagyon rendben volt. Öt percet kért, majd ismét kihozta, egyem meg. Mondtam neki, már nem kívánom, hiszen már egy adagot megettem. Majd jött a főnök, ha tényleg így volt, akkor igazi malagyec (fasza gyerek) vagyok, hogy szóltam. A számlán persze 100 rubellel kevesebb volt, mint amennyit lehúztak a kártyámról, de erre felkészülhettem.
Utóhasznosítás
Minden olimpiának ez a nagy kérdése, különben hatalmas veszteségek keletkezhetnek, és itt ugye, sikerült az eredeti 15 milliárd dollárt megháromszorozni. A hegyi sportlétesítmények még talán a legjobb helyzetben lesznek, mert utánpótlásbázisokat lehet létrehozni belőlük. Már van egy az országban, de egy ekkora országban kettő is elfér.
A csarnokok és a szállodák kihasználása óriási feladat. Mert ugyan a Nemzetközi Olimpiai Bizottság pontosan előírja, mennyi fekhelynek kell lenni egy olimpia alatt, turizmus nélkül képtelenség lesz megtölteni a 4 ezer ágy felét is. Nem kis marketingfeladat vonzóvá tenni az eddig szinte nem létező hegyi falukat, hogy oda menjenek síelni. Ráadásul nem is olcsó. Az sem nyilvánvaló, hogy a tengerpartra épült lakótömböket könnyű lesz értékesíteni, ahol most az olimpiai falu vagy a médiafalu van. Az oroszok ugyanis szívesebben utaznak oda, ahol többet ér a pénzük. Mivel szocsi tengerparti részén 1000 rubelből éppencsak lehet enni egy levest és egy főételt, illetve inni utána valamit, ezt a hatezer forintot, vagy 20 eurót máshol is elkölthetik. Indiát nagyon felkapták az oroszok, Montenegróba is szeretnek járni – három gép is megy naponta a főszezonban -, mi több, Hévízre is charterek jönnek.
Biztonság
Az olimpia egy hatalmas katonai hadművelet is Szocsiban. Mindennek rendben kell lennie, mert Putyin elnök nagyon szívesen jár ki az eseményekre. Az orosz-amerikai hokimeccsen szombaton például csak az előjegyzett újságírók mehetnek be, akkora az érdeklődés.
Ha egy busz indul a hegyi versenyre, beragasztják az ajtaját, és sehol sem állhat meg. (Még akkor sem, ha útba esik egy másik verseny. 200 forint sincs a benzin, nem számít, hányszor fordulnak.)
Ilyen zárjegy van szinte mindenhol: kívül és belül is. A hátsó sornál ülők jól láthatják, hogyan ellenőrzik mindig, ha felszállnak a rendőrök buszra, babrált-e valaki a motor környékén. A sértetlen zárjegyről a buszok fogadói fent a hegyen jegyzőkönyvet írnak. Nincs a rendszernek hibapontja, az akkreditációs kártyát például az ablakon keresztül is le tudják húzni.
Ha valaki vonattal szeretne menni, ugyanúgy csekkolnia kell előtte, mint a reptéren. A frissen épített vasút mindenhol be van kamerázva, magas, szögesdrótos kerítések védik, ha esetleg valaki a hegy felől közelítene.
A szállodákba előre be kell jelentkezni, és csak vendégkártyával lehet látogatni.
Ennél jobban nem lehet felkészülni.
Az olimpia dzsembori hangulata, hogy egyik a versenyről könnyen át lehet menni egy másikra, örökre elveszett télen is az ellenőrzések miatt. Nyáron már nagyon rég a múlté.
A kapuőrök
Ha nem olimpia lenne, biztosan mogorvábban működne az ellenőrzés, de a rendőrök, katonák, vasúti alkalmazottak mosolygósak, udvariasak, talán rájuk szóltak, hogy most nem egy féldiktatúra képét kell mutatniuk.
Szigorúak, de nem bunkók, mint például Londonban. Mert ott azért megesett, hogy éjjel egykor is a kanyargós szalagkordonon keresztül kellett menni – ésszerű volt pedig lerövidíteni a távot -, holott már nyoma sem volt a tömegnek, de a rendőr habzó szájjal intézkedett és fenyegetett. Ha Londonban valaki rossz helyen gyújtott rá, majdnem össze akarták hívni miatta az ENSZ-t, míg itt udvariasan rászólnak és kész.
A nyolcszemélyes síkabinba beengedtek egy idősödő párt úgy, velük már kilencen voltunk. Jellemző, hogy egy már bent ülő másik orosznak nem tetszett, mintha félt volna egy kicsit a túlsúlytól. A nő határozottan rendre utasította a 10 perces út elején, de még a végén is odaszólt neki, hogy tisztelje a korát, és mit képzel, hogy ilyen fiatalon őt rendre utasítja.
Nagyon érzékenyen érintette ugyanakkor a biztonságiakat, ha olyan helyre tévedtem, ahová az akkreditációm nem érvényes. Aján Tamással váltottunk néhány szót a VIP-ben, három, egyre nagyobb beosztású főnök jött oda, hogy semmi keresnivalóm nincs ott.
Két orosz arany
Nem így tervezték, sokkal többre vágytak, a nagyhatalmi vezető pozíció megőrzésére, tudatosítására. Eddig műkorcsolyában van nekik kettő, sehol máshol nem nyertek. Hetedikek a rangsorban, nem ehhez szoktak.
A hoki még sok mindent jóvá tehet, de most már nagyon bánhatják, hogy a Tyumenyben Sipulina néven születő Kuzminát átengedték a szlovákoknak csak azért, mert a vezetők nem hagyták, hogy a gyereke vele lehessen az edzőtáborokban. A biatlonos Kuzmina idén és négy éve is nyert aranyat választott hazájának. Szocsiban épp egy oroszt előzött meg.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
