Hazaküldték a legnagyobb sztárt - Szapporo (Japán), 1972

1924, 1928, 1932, 1936, 1948, 1952, 1956, 1960, 1964, 1968, 1972, 1976, 1980, 1984, 1988, 1992, 1994, 1998, 2002, 2006, 2010

Harmadik nekifutásra sikerült a téli olimpiát vendégül látnia a japán nagyvárosnak. Szapporo már az 1940-es játékok helyszíne is lehetett volna (a nyári olimpiát akkor Tokiónak ítélték és ezen a jogon a téli változatot is az ország rendezhette volna), a japán-kínai háború azonban közbeszólt. Az legészakibb szigeten, Hokkaidón található város a 68-as olimpiára pályázott, de esélytelennek bizonyult. Négy évvel később már sikerrel járt, nem utolsósorban a 64-es tokiói olimpia sikerének is köszönhetően előzte meg a 66-os szavazáson az esélyesebbnek tartott kanadai Banffot.

Pedig a japánok addig egyetlen aranyat sem szereztek a téli olimpiákon, érmet is csak egyet, 1956-ban ezüstöt - azt az alpesi síző Csiharu Igaja nyerte az országnak, ahol a sízés nagyon népszerű sportágnak számított már akkor is.

Éremtáblázat
1.	Szovjetunió	8	5	3
2.	NDK	4	3	7
3.	Svájc	4	3	3
4.	Hollandia	4	3	2
5.	USA	3	2	3

A gyakorlatilag a Japán-tenger partján fekvő, akkor egymilliós város - az addigi legnépesebb rendező - optimális helyszínnek bizonyult. Pedig az Alpokhoz szokott európaiak meglepve látták, hogy a legmagasabb hegy mindössze 1300 méter magas. Szapporo februári mínusz két fokos átlaghőmérséklete viszont elég hideg volt. A létesítmények közül több került a városon kívülre, a legtávolabbi negyven kilométerre volt, de a vadonatúj gyorsvasút-hálózat megkönnyítette a mozgást.

Arról a japánok már aligha tehettek, hogy a botrányok ott folytatódtak, ahol Grenoble-ban abbamaradtak. A főszerepet újra Avery Brundage, a NOB immár 84 éves elnöke játszotta, aki bejelentett távozása előtt az utolsót akarta rúgni az általa megvetett alpesi sízőkbe. Az amatőr sport kérlelhetetlen, pontosabban makacs és diktatórikus védelmezője negyvenfős listát állított össze azokról a sízőkről, akik szerinte pénzt fogadtak el sportszergyártóktól. Valamennyiüket ki akarta záratni, de végül csak a sportág legnagyobb sztárját, az osztrák Karl Schranzot sikerült eltávolítania - három nappal a megnyitó előtt. Ő ugyanis reklámokban is szerepelt, ami az amerikai sportvezető szerint megbocsáthatatlan volt. A bizonyíték egy majdnem egyéves fotó volt, amelyen az osztrák pulóverén egy kávémárka felirata szerepelt. Schranz hiába volt kora egyik legjobb sízője, az olimpiákon egy ezüstig jutott, miután 68-ban hiába nyerte meg a szlalomot, győzelmét egy kapu állítólagos kihagyása miatt elvették tőle.

Brundage-ot a keleti blokk fizetett amatőrjei nem zavarták, a nyugatiak hiába reklamáltak folyamatosan. A kanadai jégkorongcsapat tiltakozásul el sem utazott Szapporóba, ahol a szovjetek ismét veretlenül lettek az elsők.

Az olimpia legnagyobb sztárja Adrianus "Ard" Schenk volt. A holland gyorskorcsolyázó egy kivétellel sportága valamennyi számát megnyerte. 500-on csak 34. lett, mert négy lépés után elesett. 1500, 5000 és 10000 méteren egyaránt győzött, három aranyat egy olimpián húsz éve nem szerzett férfi gyorskorcsolyázó. Schenk a 70-es évek elejének legjobb gyorskorcsolyázója volt: háromszoros összetett világbajnok (1972-ben mind a négy táv megnyerésével nyert vébét, ez 40 éve senkinek sem sikerült), 18-szoros világcsúcstartó (ezt senki sem szárnyalta még túl; csak 500-on nem tudott a leggyorsabb lenni), az első, aki két perc alá vitte az 1500 és 15 perc alá javította a 10000 méter rekordját.

Schenk 2009 végén megjelent önéletrajzi könyvében elismerte, edzőjével együtt megpróbálta manipulálni a 10 000 méter végeredményét.

"Én addigra már megnyertem az 1500 és 5000 métert, és segíteni akartam Kees Verkerk barátomnak, hogy neki is legyen egy aranya. Ezért a sorsolás után meggyőztük a japán szervezőket, hogy hiba történt, és áthelyeztettük Keest az első csoportba, a legjobbak közé, míg én a harmadikba kerültem." A manipuláció eredményeként Verkerk ideális jégviszonyok között indulhatott, és már biztos győztesnek tűnt, amikor Schenk szenzációs idővel megelőzte őt a hátrányosabb helyzetű csoportjából. "Meggondoltam magam. Inkább mégis belehúztam, és én nyertem" - vallotta be a három másodperccel gyorsabb Schenk, aki mögött barátja csak második lett - csakúgy, mint 5000 méteren.

A nőknél szintén három aranyig jutott a szovjet sífutónő, Galina Kulakova, aki megnyerte sportága valamennyi számát: az 5 és a 10 kilométeres egyéni verseny mellett első lett a 3×5 kilométeres váltóval is. Schenkkel ellentétben azonban sikerei sokkal kisebb érdeklődést váltottak ki.

Bár az éremtáblázaton a Szovjetunió visszavette 1956 óta megszokott első helyét, ez az olimpia határozottan a változásokról szólt. Már korábban sem a skandinávok domináltak az északi síszámokban, de mindenképp meglepetés volt a síugróknál a hármas japán siker. Az ország korábban egyetlen érmet szerzett a téli olimpiákon, most Jukio Kaszaja vezetésével a normál sáncon mindhármat megszerezték. Nagysáncon Wojciech Fortuna  Lengyelországnak szerezte az első és máig egyetlen téli olimpiai aranyát. Fortuna minden idők legszűkebb győzelmét aratta síugrásban: második svájci Walter Steinert egy tizeddel, a harmadik keletnémet Rainer Schmidtet hat tizeddel előzte meg.

Alpesi síben a korábban sem ügyetlen svájciak domináltak: négy aranyat, összesen hat érmet szereztek. A férfiaknál négy különböző síző hozta el négy érmüket. A férfi műlesiklást azonban minden várakozást felülírva a spanyol Francisco Fernandez Ochoa nyerte. A 21 éves madridinak semmilyen jelentős eredménye nem volt, két évvel korábban tizedik volt a vébén, a legjobbja hatodik hely volt a Világkupában. Egyetlen Vk-győzelmét 74-ben aratta Zakopanéban. Győzelme minden idők egyik legnagyobb meglepetése a téli olimpián. Ez volt a spanyolok első és egyetlen aranya a téli játékokon, de Ochoa mindössze a harmadik spanyol olimpiai aranyérmes volt, sikeréig 1928 óta egyetlen honfitársa sem nyert aranyat.

Az északi összetettet a keletnémet Ulrich Wehling nyerte, ami jól jelezte az NDK előretörését. Az ország mindössze második olimpiáján vett részt és a Szovjetunió mögött a második helyen végzett az éremtáblázaton. A négy éve még csak botrányukkal kitűnő szánkósok leigázták sportágukat: a kilenc megszerezhető éremből nyolcat vittek haza, egy holtversenyes arany jutott az olaszoknak párosban. Az NDK a megszűnéséig domináns is maradt, 80-ban a legtöbb aranyat, 84-ben a legtöbb érmet szerezték sportolóik.

Szapporo kedélyes, barátságos olimpiát rendezett. Az elköltött összesen egymillió dollár teljesen modernizálta a várost, amelynek a népessége a rendezés elnyerése után harminc százalékkal nőtt a megnyitóig, az eltelt bő harminc évben pedig 1,9 millióra ugrott. A téli olimpia jövője nem festett ilyen fényesen: Brundage NOB-elnök kijelentette, reméli, hogy a téli játékok 1976-ban, Denverben tisztes temetést kapnak. Az agg sportvezetőnek majdnem igaza lett.