Kim Dzsongun a legjobb dopping, Észak-Korea súlyemelő-hatalom

A novemberi houstoni világbajnokság észak-koreai arannyal indult, a már ezelőtt kétszeres világ- és egyszeres olimpiai bajnok 56 kilós Om Juncsol szakításban hátrányba került, lökésben csak világcsúccsal nyerhetett. Megcsinálta, 171 kilót emelt a feje fölé. Ezzel elég szűk elitbe került, a világon eddig csak öten vannak olyanok, akik saját testsúlyuk háromszorosát felemelték, és csak négyen, akik ezt legalább háromszor megcsinálták.

És Om Juncsol csak az egyik a félelmetes erejű észak-koreaiak közül. A tavalyi, Almatiban rendezett vb-n öt versenyzőjük tíz aranyérmet nyert, 2013-ban csak három aranyuk volt, de összesen 21 érmet szereztek. Idén nem taroltak, de Kína és Ororszország mögött a legerősebb nemzet Észak-Korea.  A 2014-es Ázsia-játékokon is nyertek öt aranyat, és több világcsúcsot is megjavítottak. Amikor a sikerekről kérdezték őket, az egyik világcsúcstartó nem másnak, mint Kim Dzsongunnak hálálkodott, Kim Unkuk arról beszélt, hogy elég volt csak a kedves és gondoskodó vezetőre (magyarul diktátorra) gondolnia, és máris elfelejtett minden fájdalmat.

 

Azt persze nem lehet tudni, hogy az igazi fanatizmus vagy a félelem mondat a sportolókkal ilyen inkább ezotériába hajló magyarázatokat, de egyik sem lenne meglepő.

Ahogy az a totális diktatúrákra mindig is jellemző volt, Észak-Korea is megpróbálja azt, hogy a sportban fejezze ki dominanciáját. A sportolók ezért kiemelt figyelemben részesülnek, a sikeresség ott is kivételezett helyzetet teremthet. A világbajnokok autót és lakást kaphatnak, de ott van a másik véglet is, elég csak a dél-afrikai vb-n rosszul szereplő futballválogatott edzőjére gondolni, akit a kudarc miatt munkatáborba zavartak.

Kim Dzsongun kosárlabda-mániájáról már sokat hallottunk, de a súlyemelést is a kedvenc sportágai között tartják számon. Apja, Kim Dzsongil is rajongott az emelőkért, a 2012-es olimpiai előtt gyakran lejárt az edzésekre is.

A súlyemelést nekik találták ki

Minden súlyemelő mellé azonban biztos, hogy nem lehet egy Kim Dzsongunt állítani, így érdemes másféle magyarázatokat is találni a súlyemelők kiváló eredményeire. Egy, a BBC-nek nyilatkozó brit edző, Tommy Yule szerint a genetika sok mindenre választ ad. „Úgy néznek ki, ahogy egy súlyemelőnek ki kell néznie. Rövid karok, hosszú hátrész és rövid lábak – ellentéte annak a testalkatnak, amit egy sprintertől vagy diszkoszvetőtől várnál. A kínai és észak-koreai súlyemelőknek ideális testméreteik vannak az emeléshez."

Az észak-koreaiak szinte kivétel nélkül az alsóbb súlycsoportokban érik el sikereiket, 80 kiló fölött már csak elvétve találunk tőlük versenyzőket.

A genetika mellett a rengeteg munka is számít: az észak-koreai sportolók szinte az egész életüket edzőtáborban töltik, és állítólag minden más nemzet versenyzőinél többet edzenek, és az ott is alkalmazott diktatórikus módszerek is a sikerek részei. Ebben sokban hasonlítanak Kínához. A houstoni vb-n a kínaiak taroltak, de egy évvel ezelőtt Észak-Korea megelőzte őket az éremtáblázaton, mígnem kiderült: dopping miatt buktak két aranyat. Addig azonban ünnepelték, hogy megmutatták erejüket egy nagyhatalomnak. Míg Észak-Koreában 900 igazolt súlyemelő van, addig Kínában tízezerből válogathatnak.

Az észak-koreai éremhalmozást azonban sokan gyanúsnak tartják, ugyan nem jöttek a semmiből, 2011 előtt is voltak érmeseik a világversenyeken, de az ugrásszerű javulás mindenki meglepett. Túl sokat senki sem tud a módszereikről, nincsenek külföldi edzőik, akik új tudást vinnének a sportágba, és a versenyeken a koreai edzők sem nagyon elegyednek szóba másokkal, hogy szakmázzanak.

A dopping emel, nem is ők

Ha nincs megfogható válasz, természetes, hogy felmerül a doppinggyanú. A történelemben számos példa volt már arra, hogy a sportnagyhatalommá válást államilag irányított doppingolással is segítették. Észak-Korea elég zárt ország, nem könnyű beutazni, de a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség közlése szerint azért időről időre ott is megjelennek az ellenőreik. Persze a különféle engedélyek beszerzése nem maradhat titokban, így simán fel tudnak készülni a sportolók az érkezésükre. Igaz, ellenpélda is van már, idén Hva Rihjont versenyen kívüli ellenőrzésen kapták el szteroiddal.

A szisztematikus doppingra utaló vádakat eddig semmi nem erősítette meg, nincsenek tömeges lebukások – igaz, tavaly éppen az egyik világbajnok és világcsúcstartó hasalt el a teszten: a 75 kilós nők között nyerő Kim Undzsunál kétféle szteroidot is kimutattak, míg Hva Ridzsongot az 58 kilóban szerzett ezüstérmétől fosztották meg, mert a zsírégetőnek használt klenbuterolt mutatták ki szervezetében.

A statisztika tehát azt mutatja, semmivel sem sportszerűtlenebb Észak-Korea a többi országnál. Higgyük el, Kim Dzsongunnál nincs jobb dopping.