Szinte sportszerűtlen a párbajtőrözőknél a riói kvalifikáció

A 2013-as budapesti világbajnokságon aranyérmes férfi párbajtőrcsapat (Boczkó Gábor, Imre Géza, Rédli András, Somfai Péter) sorsa a hétvégi vancouveri világkupán dől el, amelyet az 1956-ban emigráló Bakonyi Péterről nevezték el, ő alapította ugyanis a helyi klubot. A kvalifikációs sorozatnak ez az utolsó állomása. 

Az előző olimpián a világranglistát vezették a magyarok, de akkor nem rendeztek csapatversenyt a sportágban lévő rotáció miatt. Így rosszabb időszakban nem is érinthette volna a kimaradás az akkor kiváló formában csapatot.

Ezért most különösen fontos lenne a negyvenen már túllévő Imre Gézának, illetve a negyvenet jövőre betöltő Boczkó Gábornak, hogy még egyszer utoljára ott lehessenek együtt egy olimpián. 2008-ban esélyesek voltak, de egy váratlan vereség miatt nem vívhattak éremért.

Nem lebecsülve a kitartásukat és sportemberi tartásukat, de Imre már abban sem volt biztos, hogy ezt a ciklust végigcsinálja.

A kvalifikációs ranglista hetedik helyén állnak a magyarok, ami pillanatnyilag olimpiai helyezés. Az első nyolc ország érezheti olimpiai résztvevőnek magát, de a legingatabb pozíció épp a mieinké, mert az utánuk jövő Venezuela nem tud annyira visszacsúszni, hogy a földrésznek járó kvótát elveszítse.

• Franciaország
• Ukrajna
• Olaszország
• Svájc
• Oroszország
• Dél-Korea
• Magyarország
• Venezuela
• Csehország
• Németország

A helyzet messze nem annyira egyszerű, hogy a hetedik helyezés megtartásával a magyarok már ott is vannak Rióban. Feljebb már nemigen léphetünk, ezért nem is írtuk a pontszámokat, azzal csak terhelnénk a megértést.

Egy furcsa hármas kötés kell ahhoz, hogy ott lehessenek az olimpián.

• A németek valamint a csehek nem előzhetik meg őket
• Egyiptom lehetőleg ne nyerjen meccset Kanadában, kettőt pedig semmiképp
• Dél-Korea ne legyen döntős, mert akkor túl előre kerül a rangsorban

Bonyolult? Igen, az.

Ezért megpróbáljuk érthetővé tenni a helyzetet, és rávilágítani, milyen kevésen múlik, hogy egy olimpián is éremesélyes csapat egyáltalán ott lehessen a játékokon.

Arról tehetünk, hogy a gyengélkedő, a legutóbbi hazai rendezésű világkupán a braziloktól is vereséget szenvedő németek ne kerüljenek elénk.

A másik két tényezőről már nem tehetünk. Erre szokás mondani, hogy nem a saját kezünkben van a sorsunk.

Kezdjük Egyiptommal, az ország jelenleg a 19. kvalifikációs rangsorban. Januárban megtáltosodtak, legyőzték az amerikaiakat, ezzel kerülhettek olyan pozícióba, hogy egyáltalán lőtávon belül belülre kerüljenek.

Ahhoz, hogy a földrész kvótát kapjon, nekik elég a legjobb 16 közé beverekedniük magukat. Ha így lesz, a földrész helye az övék, ha kívül rekednek, akkor ranglista alapján osztják ki, tehát a magyarok a hetedik helyről utazhatnak.

Vancouverben a spanyol–japán-párosból kezdenek valamelyikkel az egyiptomiak, nem ők az esélyesek. Ha felborítanák a papírformát, akkor a svájci–olasz-duóból kapnak ellenfelet a nyolcba jutásért. Ha azt a meccset is megnyernék, akkor Magyarország kiszállt a versenyből.

Ennek a forgatókönyvnek egyébként nem sok esélye van.

Dél-Korea már sokkal keményebb dió.

A négy közé jutásért az olasz-svájci pár valamelyike vár rájuk. Az olaszok, ha nem a fair play szelleme szerint lépnek pástra – korábban már megesett ilyesmi -, és szándékosan kiesnek, akkor az ázsiaiak a jelenlegi hatodik helyükről könnyen a négy közé juthatnak, vagyis ők nem a földrésznek járó pozíciójukkal, hanem a legjobb négynek járó egyik helyezéssel mennek Rióba.

Ha így lesz, hiába vannak mögöttünk a kazahok vagy japánok, a földrészt képviselve mégis ők mehetnek. Ha a magyarok döntősök, de például Koreával találkoznak, egészen különleges hangulatú meccs lenne, hiszen ez esetben a győzelem rajtunk nem segít. Nagyobb igazságtalanság nem létezik, de ilyen a rendszer.

A hazai szövetség legalább 30 variációt számolt ki, Udvarhelyi Gábor kapitány ezt a könyvecskét meg is kapta, ennek alapján rögtön tudni fogja, milyen eredmények számunkra a megfelelőek és üdvözítőek. A versenyzőknek egyébként sem szabad a többi meccset nézni, csak magukra összpontosíthatnak.

Vegyük most a legegyszerűbb és a szempontunkból a legcsodásabb esetet.

• Magyarország veri Venezuelát
• Korea alulmarad az észtekkel szemben
• Japán legyőzi Egyiptomot
• és Németország is veszít

Ha így lesz, le sem kell vívni a többi csapat meccseit, Imréék mindenképp és feltartóztathatatlanul ott lesznek Rióban, teljesen mindegy, hogy végül hányadik helyen végeznek Kanadában.

A legpechesebb leosztás, amire már céloztunk az előbb:

• Magyarország megnyeri az egész versenyt
• de Korea harmadik vagy előbb van
• Svájc pedig nem elődöntős

Hogy állhatott elő ez a faramuci helyzet?

Egyszerűen: a világbajnokságon, ahol az elérhető pontszámok megduplázódnak, a mieink befejező embere, Boczkó Gábor az utolsó csörtében hat találatos vezetést nem tudott megtartani a dél-koreaiakkal szemben.

Boczkó, aki a hazai vb-n sérülése után fél lábon állva adta a tusokat, nem tudott kijönni a rövidzárlatból, riválisa egyenlített, és ezzel kiharcolta a hosszabbítást, ahol már csak egy találat döntött, és azt be is vitte.

Ha az a meccs megvan, most páholyból nézhetnénk a többieket, mi lehetnénk a királycsinálók. És a teljes képhez hozzátartozik, hogy a csapat egyszer sem volt dobogón, ezért is centizi, és hagyta ennyire az utolsó pillanatra a kijutást.

A kvalifikációs rendszer amúgy nem a legjobb, ezt érzik a nemzetközi szövetség vezetői is, kivált, mert az utolsó versenyeken visszaélésre adhat okot.

Ha nem jut ki a csapat, akkor elmondhatjuk, hogy 2012-höz hasonlóan nem lesz kint magyar vívócsapat az olimpián, vagyis a sportág érezhetően megtorpant.

Ha nem jut ki a csapat, akkor egyéniben vélhetően az egyik magyar fogja a másikat kiütni. Imre Boczkót vagy fordítva, köztük három pont a különbség.

Így előfordulhat az, hogy a tavalyi egyéni világbajnok Imre Géza nem lesz ott az olimpián.

Ilyen más sportágakban elképzelhetetlen, még a tornában is megkapta a védettséget a világbajnok, aztán később kiterjesztették az első háromra az automatikus résztvevők létszámát.

Az is előfordulhat, hogy a többszörös Európa-bajnok, vb-harmadik Boczkó Gábor sem lesz ott. Rédli Andrásról pedig még nem is beszéltünk, akinek már kevés esélye van, pedig ő 2014 egyéni Európa-bajnoka.

Szetey András, a hazai szövetség sajtófőnöke szerint ha mindenki, tehát valamennyi ország a tudása szerint vív, és nem lesznek előre megbeszélt eredmények, akkor a magyar csapatnak 80 százalék az esélye az olimpiára.

Akkor pedig az egyéni ranglistát nem is kell figyelni.