63 évesen játszani az NB I.-ben, milyen az?

Kedvelt újságírói fordulat, ha egy aktív idős játékosról van szó, hogy azt írjuk, akár az apja is lehetne a csapattársainak. A 63 éves Oszuska Zoltán esetében ez azonban éppen a valóságot fedi. Az NB I.-ben szereplő Dág röplabdacsapatában ugyanis két fiával szerepel együtt. Az utána következő legidősebb játékos a klubban éppen az egyik fia, aki 27 évvel fiatalabb az apjánál.

A kisujjában van a röplabda, ha valami apró hibát lát, azonnal ránk szól. Blokkolt, ászt adott, leütött, a játék minden eleméből kivette a részét.

Olyan vízfakasztó ütésekbe állt bele, hogy még mi is elestünk volna azokban” – mondta Oszuskáról az egyik játékosa, Jánossy Bálint. 

A Dág csütörtökön a MAFC-BME-vel küzdött a Magyar Kupa bronzérméért. Reméltük, hogy Oszuska I. Zoltánt is láthatjuk  az Érd Arénában meccselni. Erre most nem került sor – bár bemelegített, végül csak a kispadról izgulta végig a mérkőzést.

A csapat szponzoraként, alapítójaként, mindeneseként viszont megtehetné, hogy bármikor beálljon, de tudja, hogy hol a helye. Amikor arról kérdezzük, nem bizsergett-e a tenyere játékot kívánva, elhárítja a kérdést .

A 188 centis magasságommal alacsony is lennék az első csapatban, és a tudásom alapján sincs már ott a helyem.

Különben is, ez most tévés meccs, sokkal többet jelent ez a srácoknak” – mondta a meccs után.

Az MK-bronzmeccsen ugyan nem játszott, de az idei szezonban az NB I.-ben már szerepelt. A Kecskemét ellen szinte végig a pályán volt.

„Semmi különös nem történt, csak arról volt szó, hogy mivel a csapat amatőrökből áll, és nem tudott mindenki elutazni, aztán még sérültünk is lett, be kellett állnom."

Oszuska csak akkor vállal szerepet éles meccsen, ha sokkal gyengébb ellenféllel találkoznak. Az idén háromszor történt ilyen.

Oszuska nem tartja nagyon különlegesnek, hogy még mindig röplabdázik.   „Az értékrendemben fontos helyen áll a játék. Ez egyszerűen szerencse, nem voltam sérült, és még mindig tudom csinálni."

Meg is lepődnénk, ha nem csinálná. A családi hagyományok is erre kötelezik.  Édesapja, Oszuska Miklós honosította meg a röplabdát a 900 fős, Komárom-Esztergom megyei Dágon. Oszuska Zoltán élete is erről a sportról szól. Fiatalabb korában a tatabányai NB I.-es csapatban játszott, majd később edző lett, de hazahúzta a szíve. Saját pénzén építtetett csarnokot a faluban a 90-es évek végén, ahol azóta is játszanak, és nevelnek ki jó játékosokat. Tavaly is például Dágról indult sportoló lett az év játékosa.

A faluban úgy tartják, aki 150 centinél magasabb, az biztosan kipróbálja a röplabdát. Mindenki más meg szurkolni jár. Az utánpótlásra oda is figyelnek, NB I.-es csapatként kötelességük korosztályos csapatokat működtetniük.

A felnőtt csapatban mindenki amatőr, de többen közülük állandóan a csapatkapitány szeme előtt vannak, hiszen neki is dolgoznak. Oszuska a Betonsped nevű építőipari cég ügyvezetője és társtulajdonosa, ott is sokat vállal, ahogy mondta, nem egyszerű talpon maradni a multikkal versenyezve.

A dági röplabda-fanatizmusról három évvel ezelőtt készült riportunkban olvashat bővebben.

„Példamutató ember az életben, a magyar röplabdában és a dági csapatban is. Szörnyű nagy tekintélye van. Heti ötször edz, néha nagyobb szívvel, elszántsággal küzd, mint mi. Ezt a hozzáállást próbáljuk átvenni tőle. Végigkísérte az életemet, a második apámként is tekintek rá" – mondta Jánossy.

Az érdi kupameccsen a kispadról szorított társainak. Ha időkérés vagy szünet volt, felpattant, és sorra lepacsizott csapattársaival, mindenkihez volt egy-két szava.

Sajátos szerepe van. A nála fiatalabb edzővel, Szauter Ferenccel irányítják közösen a csapatot. „Harminc évig edzősködtem is, tudom milyen ez a feladat, bár Ferit is én neveztem ki, nem szólok bele a munkájába, még ha tanácsokat adok is neki. Inkább afféle összekötő vagyok az edző és a játékosok között. Tudok a lelkükre beszélni."

Bár látszólag nyugodt volt, saját bevallása szerint a bronzmeccs izgalma elragadta. „Folyton figyelem a játékosok mozgását, látom, hogy mit rontottunk el, mit kellett volna tenni, ilyenkor nagyon ideges vagyok. Ha kikaptunk volna, még holnapután is ideges lennék."

Ezt most megússza, a Dág az ötödik játszmában behúzza a meccset, és ezzel sorozatban harmadszor lett harmadik a Magyar Kupában. Oszuska is ünnepelhet a különbusszal érkezett majd' száz dági szurkolóval.

Magyar Kupa:

döntő:

• Fino Kaposvár – Kecskeméti RC 3-0 (16, 23, 19)

bronzmérkőzés:

• Dág KSE – MAFC-BME 3-2 (-22, 23, -22, 22, 8)