Az olimpián elindulni nem kell félnetek jó lesz

Elég nagy port kavart, amikor a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség (AIBA) júniusban bejelentette, hogy a 2016-os riói olimpiára már profi ökölvívók is kvalifikálhatják magukat. Az AIBA célja nem titkoltan az volt, hogy a profik részvételével növeljék az érdeklődők számát, és a meccseket is izgalmasabbá tegyék. Már ha elég izgalmas az, hogy például Vlagyimir Klicsko amatőr, rutintalan ökölvívókat üssön ki, akiket ugye az új szabály értelmében már a fejvédő sem védene.

Kezdetben több profi ökölvívónak is felcsillant a szeme, amikor megtudták, hogy világbajnoki címeik mellé egy rég elveszett vágyuk is beteljesülhetne, azzal, ha nyernének olimpián. Így volt ezzel a már említett nehézsúlyú Vlagyimir Klicsko de a nyolc súlycsoportban világbajnoki címet szerző, frissen visszavonult Manny Pacquiao is. Amir Khan és Artur Beterbier is gondolkodott azon, hogy elindul, de voltak olyanok is, akik már a legelején elvből helytelennek gondolták a felvetést.

Így volt ezzel például korunk legjobb ökölvívójának tartott, szintén frissen visszavonult Floyd Mayweather is, aki csak röviden úgy fogalmazott, hogy esze ágában sincs elindulni az olimpián, míg a korábbi nehézsúlyú világbajnok George Foreman már kicsit bővebben megindokolta az álláspontját:

Én, mint korábbi tagja az amerikai ökölvívó válogatottnak, teljes mértékben elutasítom a profi ökölvívók részvételének az ötletét és semmi jót nem látok kisülni belőle. Ez csak még magasabbra teszi a lécet, ahhoz hogy az egyszerű srácok elérjék az álmaikat. Ahogy láthatjuk, ma már a legtöbb profi kosárlabdázó se vesz részt az olimpián csak azért, hogy elmondhassák ott voltak. Egy amatőr ökölvívónak az olimpia a legmagasabb szint, amin képviselhetik magukat, ez az ő helyük és nem a profiké.

Elindulni nem kell félnetek jó lesz

Egy pontig tényleg úgy tűnt, hogy az adott sportoló döntése lesz, hogy akar e kvalifikálni Rióba vagy sem, de aztán szépen sorban elkezdtek fellépni a profi ökölvívó szervezetek is a merész ötlettel szemben. Elsőként a WBC-elnök Mauricio Sulaiman közölte, hogy azok a profi ökölvívók, akik ranglistájukon a legjobb 15-ben vannak és indulnak az olimpián, azonnal lekerülnek a WBC ranglistájáról, és két évig vissza sem kerülnek. Sulaiman döntését sérülésveszéllyel és a kiegyenlítetlen küzdelmekkel indokolta.

A WBC-t követte az IBF és ők is közölték, hogy minden olimpián elinduló bokszolót törölnek a ranglistákról, a világbajnokokat pedig megfosztják a címüktől. Kezdett egyértelművé válni, hogy a profi szervezetek nem erőltetnék az ötletet, de az amerikai válogatott szembenállása lehetett a legfájóbb. Kimondták, hogy értékelik az AIBA tevékenységeit, hogy növeljék az amatőr ökölvívás népszerűségét, de szerintük sincs helye profiknak az amatőrök között, ennek megfelelően pedig amerikai zászló alatt nem is fog profi ökölvívó ringbe lépni Rióban. Az amerikaiak hozzá tették azt is, hogy a helyzetet biztosan nem egyedüliként látják így, és vélhetően több ország is hasonló döntésre fog jutni.

Fekete bárányok

Az AIBA  elég későn, június 1-jén jelentette be, hogy mehetnek a profi versenyzők is Rióba, a profi szervezetek szankciói mellett így a rövid határidő is távol tarthatta a profikat a kvalifikációtól. A két legnagyobb név is elfordult az olimpiától. Pacquiaót beválasztották a Fülöp-szigeteki szenátusba, ideje nagy részét lekötik a politikai teendői, ha pedig mégis visszatérne, akkor vélhetően nem egy olimpiai arany lesz, amiért újra kesztyűt húz, hanem sokkal inkább egy sok millió dollárt érő Las Vegas-i összecsapás, amit novemberben meg is kaphat. 

Klicsko esetében nem is feltétlenül indokolt egy olimpiai részvétel, hiszen a az ukrán 1996-ban szuper-nehézsúlyban aranyérmet szerzett Atlantában, a profik táborában pedig pont karrierje talán legfájóbb vereségét készül megbosszulni Tyson Fury ellen.

Vannak azért bokszolók, akik szembe mentek az árral és a javarészt negatív visszhang ellenére is elindultak a kvalifikáción.

Az egyik bokszoló a kameruni Hassan N'Dam, aki korábban középsúlyban birtokolt interim – azaz ideiglenes – világbajnoki címet, de mindkét esetben, amikor egy teljes jogú világbajnokkal bokszolt, sima vereséget szenvedett, egyszer Peter Quillin, egyszer David Lemieux ellen.

N'Dam nem is jutott ki könnyen, hiszen a negyeddöntőben csak egy ponttal tudta legyőzni a 21 éves amatőr Jonathan Esquivelt, a döntőben pedig ki is kapott a fiatal kolumbiai Juan Carlos Carrillótól, de a döntőbe jutás már önmagában olimpiai kvótát jelentett.

Egy másik jelentkező, a korábbi légsúlyú thaiföldi világbajnok Amnat Ruenroeng, aki a 2008-as pekingi játékokon a negyeddöntőig jutott, a profiknál pedig májusban veszítette el veretlenségét, ezzel együtt világbajnoki címét.

Ruenroeng szintén bejutott a kvalifikációs torna döntőjébe, ahol azonban sérülés miatt a második menet előtt kénytelen volt feladni a küzdelmet a mexikói Lindolfo Delgado ellen.

Bár az alábbi bokszolók sem tartoznak a profi ökölvívás elitjéhez, a harmadik profi induló Rióban a teljesen ismeretlen olasz Carmine Tomassone lesz. Tomassone profiként pehelysúlyban versenyzik, tizenöt mérkőzés után még veretlen,de eddig minden meccsét Olaszországban vívta, javarészt negatív mérlegű ellenfelekkel szemben.

Tommasone az elődöntőben pont Ruenroengtől szenvedett vereséget, így az olimpiai kvótát jelentő bronzéremért kellett megküzdenie a török Yasin Yilmazzal, és végül megosztott döntéssel az olasz készülhet Rióra.

A legnagyobb kérdés persze az, hogy a profik milyen esélyekkel indulnak?  Mennyi előnyt jelent az a rutin, melyet a profik táborában szereztek?

Elsőként Tommasone lépett ringbe a profik közül Rióban. Ellenfele az a Lindolfo Delgado volt, aki a selejtezőben kikapott Ruenroengtől. Delgadónak ezúttal se ment egy profi ellen és 30-27, 30-27, 30-27 arányú egyhangú pontozással Tomassone jutott a második körbe. 

Este, aztán jött N'Dam és az első profi zakó. A kameruni bunyós harminchat profi mérkőzéssel a háta mögött érkezett Rióba, de a helyi szurkolók legnagyobb örömére már az első játéknapon egyhangú pontozásos (30-27, 30-27, 29-28) vereséget szenvedett a hazai Michel Borges ellen. 

Mit tartogat a jövő?

Ez a legkomolyabb kérdés, hiszen az AIBA komolyan gondolja a profik szerepeltetését az olimpián. Rio még nem a profikról fog szólni, de mi lesz vajon 2020-ban? Négy év alatt az AIBA megpróbálhatja meggyőzni a profi szervezeteket vagy a nagyobb nemzetek válogatottjait, hogy ne büntessék ilyen szigorúan az olimpiai szereplést, de annyi idő alatt még a sportolók is dönthetnek úgy, hogy felkészülnek egy olimpiára.

Az amatőr ökölvívásnak van négy éve arra, hogy felkészítse a sportolóit egy olyan világeseményre, ahol a sportág legjobbjai, legnagyobb pofonosztói, rutinos rókái, fiatal feltörekvő tehetségek álmait verhetik keresztbe, mert az AIBA szerint ez kell a népnek.

(Borítókép:  Vlagyimir Klicsko, fotó: AFP / DPA / Rolf Vennenbrend)