Szinkronúszás

A sport, melyről igen keveset tudunk, mégis előszeretettel nézzük. A szinkronúszás az úszás, a balett és a gimnasztika keveréke, amelyben a versenyzők művészien végrehajtott gyakorlatokat mutatnak be zenére a vízben.

Nem véletlenül régebben műúszásnak vagy vízi balettnek is hívták. A verseny célja, hogy a versenyzők egymással, illetve a zenével a lehető legtökéletesebb összhangban mutassák be a gyakorlatukat.

A magyar csapat 2000 és 2012-­ben küldött szinkronúszókat az olimpiára, Rióban nem leszünk érdekeltek ebben a számban.

Az olimpiai éremlistát az oroszok vezetik nyolc aranyéremmel megelőzve az Egyesült Államokat és Kanadát.

A 2015­-ös úszó­ világbajnokságon vegyes párosban márt férfiak is elindulhattak. Egy szinkronúszó verseny két részből áll:

• kötelező
• szabadon választott gyakorlat bemutatásából.

A medencének 20 méter szélesnek és 30 méter hosszúnak kell lennie és kell, hogy legyen egy 12*12 méteres terület, ahol a vízmélység minimum három méter.

Hangszóróknak a medencén kívül, valamint a medencében is lenniük kell, hogy a versenyzők mindig jól halhassák a zenét, amire a mozdulatokat végzik.

A versenyzőket két ötfős bírói csapat értékeli. A legmagasabb, illetve a legalacsonyabb pontszám kiesik, a többit összeadják, majd elosztják a bírók számával, végezetül pedig megszorozzák a gyakorlat nehézségi fokának értékével.

Pontozás

Mint minden pontozásos sportágnál a szinkronúszásnál is egy bonyolult rendszer határozza meg, hogy a gyakorlatokat hogyan kell értékelni. Az egyik ötfős bírói csoport felel a kivitelezésért a másik pedig művészi összhatást figyeli. A pontok a következőképp alakulhatnak:

• Tökéletes 10
• Közel tökéletes 9,9–9,5
• Kiváló 9,4­–9,0
• Nagyon jó 8,9–8,0
• Jó 7,9­–7,0
• Elfogadható 6,9–6,0
• Kielégítő 5,9­–5,0
• Hiányos 4,9­–4,0
• Gyenge 3,9–3,0
• Nagyon gyenge 2,9–2,0
• Alig megfelelő 1,9–0,1
• Egyáltalán nem megfelelő 0

Kezdetben a vízi balett célja látvány és a szórakoztatás volt. A mai értelemben is vett szinkronúszás csak a 19. században jelent meg és a nők mellett férfiak is versenyeztek, de az a szakma szerint kevésbé jelentett esztétikus látványt, mint a hölgyeké, ezért a férfiak hamar kiszorultak a sportágból.

Az első jeles képviselő az ausztrál Annette Kellerman volt, aki 1907-­ben New Yorkban egy üvegmedencében egy olyan fürdőruhában adta elő műsorát, ami sem a lábát, sem a karjait nem takarta, ezért közszeméremsértésért letartóztatták. De a szinkronúszást már nem leheettt visszaszorítani, egyre népszerűbb lett, majd a Vizes Sportok Nemzetközi Szervezete (FINA) megalakulásával minden akadály elhárult, hogy a sportág szervezett keretek között működhessen.

A szinkronúszás az olimpián 1984­-ben debütált, Los Angelesben. Kezdetben csak egyéniben és párosban versenyezhettek a nők, de később törölték az egyéni számot és behozták a csapatokat.