Hátborzongató önkritika a magyar dzsúdóstól, akit a döntős vert meg

A budapesti dzsúdó-világbajnokság negyedik versenynapján már volt magyar a délutáni programban, Csoknyai László a bronzért mérkőzhetett az iráni Mollaeivel, de egy perc után ipponnal kikapott. Ő indította az akciót, de megkontrázta azt riválisa, és a hátára esett.

Csoknyai úgy gondolta, van erő és dinamika benne, el tudja hajítani az iránit, meg is indította a mozdulatot, de nem tudta befejezni. A bronzmeccs után azt mondta, nem csinálna semmit sem másként, bár azt sajnálja, hogy nem volt elég türelem benne. Az eddigi két meccsüket ő nyerte meg, de a sportág ilyen, hogy ezen a fontos meccsen most nem ő volt a jobb.

„Az első meccsem nehéz volt, utána megjött evés közben az étvágy, és még sohasem voltam ilyen jó pozícióban világbajnokságon. Úgyhogy csalódott nem lehetek. Jó sorsolásom volt, jó lett volna érmet nyerni, persze, de nem sikerült, el kell fogadni. Ráharaptam a nyelvemre a német ellen elveszített meccsen, de ezt szinte nem is éreztem, a kezem-lábam megvan, a dzsúdónak ez a lényege. A hazai közönség, és az adrenalin elnyomja az ilyen fájdalmat. Nincs sok hajam, de ettől a biztatástól az a kevés az égnek állt” - mondta a meccse után.

Csoknyai a későbbi győztes Wierczaktól kapott ki, ezért került a vigaszágra, akkor érte a kiesebb sérülés.

Amikor előtte legyőzte a cseh Petrt, nem is tudatosult benne, hogy bejutott a nyolc közé, az egyik kísérő önkéntes hívta fel rá a figyelmét. Abban bízik, hogy ha már őt áttörte a gátat, akkor péntektől a többiek is repülnek majd érmek felé.

Ungvári Attila a világranglista harmadik helyéről várta a versenynapot, és nagyon elkeseredett, hogy az olasz ellen saját bevallása szerint óvodás hibát követett el. Marconcini ezt kihasználta, wazaarit kapott a dobásért.

Igen önkritikusan nyilatkozott. „Sajnálom azokat, akik potyára utaztak fel miattam, szurkolni nekem. Legalább a nyolcba szerettem volna bekerülni. Elnézést kérek tőlük. Szégyellem magam, nem így terveztem ezt a napot” - mondta elcsukló hangon.

Ungvári testvére, Miklós is hasonló önkritikával rendelkezik, ő a londoni ezüstérme után kért elnézést.