Hogyan hatott Szilágyi Áronra erős kihívója itthonról?

Szilágyi Áron 2007-ben érte el első nagy sikerét, 17 éves gimnazistaként a világbajnok kardcsapat tagja volt. Azóta nyert már két olimpiai bajnoki aranyat, ha valaki, ő testközelből látta és érezte, miként változik meg az edző és tanítvány kapcsolata. Pillanatnyilag már nem tudják kizárólag ők ketten legyőzni a világot, kell mögéjük a felkészülésre egy specialistákból álló csapat.

„Tíz éve még furcsa lett volna, ha egy szakosodott csapat van mögöttem, most pedig épp az lenne egyedi, ha magányos farkasként készülnék a nagy megmérettetésekre.

Tíz éve, a válogatottnál találkoztam masszőrrel, gyúróval, nagyjából emiatt éreztem, hogy keretedzésen vagyok, hiszen a klubnak akkor nem volt erre dedikált embere. Nem is igényeltem persze. Ma már természetes a sportág fejlődése, és bármennyire is jól felkészült az edzőm, Decsi András, vannak olyan területek, amiket nem is kell neki érteni. A saját tudásunkat csak jó, ha másokéval kiegészítjük, mert mások fejéből is kivételes gondolatok pattanhatnak ki.”

Már a 2012-es olimpián is megnézte egy-egy győztes asszó után laptopon, hogy soron következő ellenfele milyen teljesítményt nyújtott, milyen akciókat alkalmazott. A videózás azóta még hangsúlyosabbá vált.

Faludi Viktória sportpszichológus mellett Kárpáti Róbert is végigkísérte felkészülését már hét éve is. A kapcsolattartás nem heti, de rendszeres, a fő versenyek előtt pedig mindig elmélyül.

Azóta pedig még többen szegődtek mellé. Kiss Áron az erőnléti edzője, hiszen a vívás jellegéből adódóan aszimmetrikus sportág, és Kiss igyekszik Szilágyi izmait egyensúlyba hozni. A Fradiból ismert masszőr, Bodnár József pedig a versenyekre kíséri. 2015-től profi menedzsment (Strongaa) koordinálja. A csapat a médiaszerepléseken mellett a támogatók felkutatásán és a velük való kapcsolattartáson túl intéz minden ügyes-bajos dolgot, természetesen szigorúan a páston kívül.

A 28 éves kardvívó abban is úttörő volt, hogy a hazai sportolók közül az elsők között kereste sportdietetikus és táplálékkiegészítő specialista segítségét, tudatosan egészítette ki az étrendjét táplálékkiegészítőkkel.

„A BioTechUSA volt a partnerem, összerakták, mit, miért kell szednem, és azóta is megbízom bennük. Az elején, 2011 vége táján, csak nem akartam, hogy esetleg hátrányba kerüljek az ellenfelekkel szemben. Mert a tudat ott lett volna, hogy valami azért nem sikerült, mert a kellő pillanatban nem voltam kellően tudatos.

Ha egy átlagembernek is segíthet az étrendjének megváltoztatása, vagy ha csak eltolja a hangsúlyokat, akkor pláne segíthet mindez egy élsportolónál, akinek az ideje minden percre kiszámított. Ki kellett találni az utat.

Vallom, ha a teljes egész rendben van, sokkal könnyebb jó döntéseket hozni. Mindezt persze folyamatosan felül kell vizsgálni, nagyjából negyedévente, és ez így normális. Sokan ódzkodnak a táplálékkiegészítőktől, én nem. Németh Sándor specialista, szintén szerves része a csapatomnak”.

A hullám tetején

Mindenki emlékszik, két legutóbbi olimpiája remekül sikerült, utána viszont egészen idén márciusig kellett arra várnia, hogy egyéniben világkupát nyerjen. A szöuli versenyen megállíthatatlan volt, az elődöntőben Ibragimovot, a fináléban a hazai pályán induló Kimet verte. Összesen kapott 15 találatot, ami egy csörte megnyeréséhez szükséges.

Ibragimov legyőzése már csak azért is volt fontos számára, mert a tavalyi vb-n éppen vele szemben - előnyből - maradt alul a harmadik körben. A világranglista vezetőjeként érkezett Lipcsébe, az első két asszóját magabiztosan hozta is, utána jött a rövidzárlat. (Klubtársa, a szintén vasasos Szatmári András ezt nyerte meg végül.)

Decemberben amiatt panaszkodott, hogy nem megy úgy a vívás neki, ahogy szeretné, ahogy önmagától is elvárja. Görcsössé vált, ami csapdába ejtette.

„Rájöttem arra, hogy csírájában el kell fojtani a problémákat, hamar kell reagálni és ugyanilyen hamar megtalálni a megoldást. Mentális okai voltak a hullámvölgynek, nem szakmai. Az előttem lebegő célokat már nem kell annyira görcsösen akarva elérni, kis lazítással messzebb juthatok. A túlzott akarat is kontraproduktívvá tehet.

Kreáltam egy képet az ellenfelekről, amit nem kellett volna. Mert velük többet foglalkoztam, mint kellene, és magamtól vettem el az időt.

Az ő képességeiket indokolatlanul felnagyítottam, ami nem szerencsés. Mindenkiről van egy kép a fejemben, jegyzetelek is róluk, ahogy az edzőm is ezt teszi. Aztán döntünk, és még így is van, hogy nem találunk bele, milyen harcmodorral kell fellépnem a pástra, vagy a fontos pillanatokban mit kell választani. Szöulban viszont mindenre ráéreztünk.”

A fejében nem okozott az gondot, hogy klubtársa, Szatmári András világbajnok lett. Mert legalább Magyarországé lett az arany. Annak nyilván nem örült, hogy a bajnoki döntőben kikapott tőle 4-0-s vezetésről, de hosszú távon csak inspirálja, hogy ilyen erős kihívója van itthonról.

„Kiegyensúlyozott a viszonyunk Andrissal, vívunk egymás ellen a hétköznapokban is, nem kerülgetjük egymást a Vasasban, mindez nem okoz feszültséget. Nincs nagy bázis itthon, ezért még szerencsés is a helyzet. Egyáltalán nem unalmas egymás ellen vívni, annak is a pozitív oldalát tudom nézni, ha esetleg nagy különbséggel veszítek. A következő alkalommal ugyanis már nem fordulhat elő, még elszántabb. Azt hiszem, ezzel ugyanígy van ő is. A kettőnk közti meccsekben nincs dominancia, ide-oda dőlnek el.”

Óvatosak a viccekkel, mert egy érzékeny pillanatban nem lehet tudni, hogyan reagál a másik. Intelligensebbek annál, hogy megkockáztassanak egy jónak gondolt, de rosszul elsült poént.

Érzékeli ő is, hogy a sportvezetők merészen arra gondolkodnak, hogy egy új, verhetetlen csapat körvonalazódik Magyarországon, aminek ők ketten természetesen az alappillérei.

Hisznek abban, hogy jók lehetnek, de most már más a helyzet, mint egy évszázada, amikor a magyar kardcsapat verhetetlen volt. Most kiegyenlített a mezőny, Dél-Korea a semmiből előjött, mert a szakembereik végigjárták a világot, videóztak, tanultak, és viszonylag kevés idő felépítette a bázisát, a stílusát.

Óva intene a hasonlítgatástól, hogy egy nagy korszakról ábrándozzunk, de vitathatatlanul szép a jelenünk, és ők azért dolgoznak, hogy a közelgő jövő még szebb legyen.

„Éhesek vagyunk, ez a legfontosabb. Csapatban nyerni pedig mindig nagy eufóriát okoz. De azért csak óvatosan.

Az olimpiára előbb ki kell jutni. Ehhez viszont megvan az érdekközösségünk.”

Idén Kínában lesz a világbajnokság, jövőre pedig Budapesten, az a szereplés már a tokiói részvételbe is beleszámít. A ranglistás helyezésük megőrzése viszont alapfeladat ebben az évben.

Nem kell figyelmeztetnie önmagát azért, hogy motivált legyen a mindennapokban. A Lauda-Hunt Forma-1-es párharcot felelevenítő filmet hozta példaként, ami a két szélsőséges jellem párharcáról is szól. Előbbi az edzés, a felkészülés megszállottja, függő. Utóbbi hedonista, élvezi az életet. Önmagát a vívás rabjának nevezi, szüksége van rá.

„Megnősültem a nyáron, úgy ébredek reggelente, hogy már nemcsak önmagamért akarok a legjobb lenni, hanem a feleségem miatt is.”

A cikket a Biotech támogatta.