Egy év után újra megpróbáltunk bejutni a Dagály strandjára

Szinte napra pontosan egy éve próbáltunk meg bejutni a vizes világbajnokságra épített Duna Arénába, illetve a Dagály-strandra a szomszédjában. Az akció totális csőddel zárult, ráadásul azzal a súlyos útravalóval kulloghattunk haza a rekkenő augusztusi hőségben, hogy jövő tavaszig nem is érdemes újra próbálkoznunk. 

Úgyhogy a nyár mostani, legmelegebb napjaiban elmentünk, hogy fürödjünk egyet:

Persze inkább az lett volna meglepő, ha a nagyközönség felé vállalt határidők stimmelnek. Főleg miután többször is határozottan megerősítették, hogy minden az ígért ütemben halad. 

A Dagály-beruházás kapcsán ugyanis mintha még véletlenül sem hangozhatna el olyan tájékoztatás, aminek köze van a valósághoz. Sőt, az illetékesek mintha egyenesen sportot űznének abból, hogy ne azt mondják, ami van, hanem lehetőleg az ellenkezőjét. Mindezt teszik olyan következetességgel, hogy abból már egész jól el lehet tájékozódni, ha úgy tekintenünk az elhangzó állításokra, mint túrázó a mohára, ami mindig az igazsággal átellenes oldalon nő. 

Amikor a kormányzati szándék úgymond nekiugrott a strand felújításának, akkor épp bő fél éves csúszással sikerült aláírni a szerződést a 4-5 hónapos projekt kivitelezőjével. Amikor új medencékkel gyarapodott a strand, akkor 10 helyett maradt 8. Amikor új zöldfelületek létesültek, akkor ezen felületek aránya nagyjából a felére csökkent. Amikor lehetőség szerint megőrizték a déli rész egyedülálló faállományát, akkor kivágták. 

Amikor meg kellett indokolni az 50 milliárdos versenyuszodát, akkor a lakosságnak épült - pillanatnyilag 11-től 14-ig lehet használni -, amikor a strandon helyre kellett volna állítani az arasznyi mély pacsálót, akkor nem volt rá pénz. 

Amikor a vizes-vb feszíti a határidőt, akkor büszkék vagyunk a rekordgyors munkára, amikor a köznép szeretne végre strandolni, akkor nagy hiba volna sietősen összecsapni a dolgokat.

És persze ha a strand a világbajnokság után megnyílik, akkor abból jövő tavasz helyett nyár eleje lesz, ami aztán augusztusra sem jön el.

Egy szó mint száz, ha az ember tényleg szeretne megtudni valamit a Dagályról, például hogy mikor nyit, akkor a legjobb – és egyben egyetlen – esélye, hogy odamegy, és megkérdezi azoktól, akik a legkevésbé hasonlítanak Fürjes Balázsra. Hátha tőlük hallani valami olyat is, ami igaz.