A nyugati blokk elcsalta a téli olimpia magyar aranyát

Az 1948-as olimpia legnagyobb esélyese a Kékessy Andrea, Király Ede páros volt a műkorcsolyában. Az olimpiát 70 éve a svájci St. Moritzban rendezték január végétől, de még előtte Prágában sort kerítettek egy Európa-bajnokságra is.

Akkor még az volt a szokás, hogy a páros tagjai egyéniben is indulhatnak, és Király a negyedik, Kékessy a hetedik helyen végzett.

Párosban viszont imponáló fölénnyel előzték meg a hazai pályán szereplő cseheket, a korabeli tudósítások szerint a hazaiak elismerték: a magyarok a legjobbak, a mezőny felett vannak.

Önbizalommal várták tehát az olimpiát, mindketten 22 évesek voltak. Akkor még természetesen nem fedett csarnokban, hanem a szabadban mutatták be gyakorlataikat.

A játékokat egyszer a nagy olvadás miatt félbe kellett szakítani, használhatatlanná vált ugyanis a jég, de miután egy kemény hidegfront érkezett, újra a pályára szólították a legjobbakat.

A páros műkorcsolyázást szakadó hóesés fogadta, amihez egy kis szél is társult, mégsem halasztották el egy nappal. A cseh páros női tagja sírva jött le a jégről, nem látott a hópelyhektől, három perc után fel is adták a küzdelmet, ezzel elveszítették esélyüket a jó helyezésre. Minden páros futása után kotrógépek mentek a jégre, hogy megtisztítsák azt, és nagyjából egyenlő körülményeket biztosítsanak.

Jöhettek a belgák, Michelline Lannoy és Pierre Baugniet. A helyszíni tudósítások kiemelték, hogy a pár férfi tagja kétszer is hibázott, de még ennél is szembetűnőbb volt, hogy az előre megadott, és kötelező 5 percnél 20 másodperccel hamarabb fejezték be a programjukat, ami szarvashibának számított. A pontozók azonban ezen az apróságon nagyvonalúan felülemelkedtek.

A kanadaiak jobban teljesítettek a belgáknál, a Népsport tudósításában azt gyanítja, hogy a sorrendet előre meghatározták, mert a kanadaiakat ennek ellenére is a harmadik helyre tették. A feltűnő hiba nélkül futó, remek gyakorlatot bemutató magyarokat a másodikra, míg a bizonytalankodó belgákat az elsőre.

„Kiemelkedtek a mezőnyből, de a nyugati blokk lepontozta őket”

- harsogta a Népsport szalagcíme, ekkor még csak az eredményt közölték, a lapzárta miatt egy napot kellett várni rá, hogy tudassák az olvasókkal, mi történt pontosan.

„Nehéz győzni a pontozók ellen”

- ez már a következő napi újságban szerepelt, amiben részletesen leírták a körülményeket.

A zsűri eredetileg hét pontozóból állt volna, ám különféle tiltakozások után tizenegyen adhatták le a rangsorukat. A magyar, cseh és osztrák tag a mieinket látta a legjobbnak, ez azonban kevés volt az első helyhez.

A magyar bíró, dr. Vadas Marcell azt nyilatkozta, hogy a jégen a magyarok nyerték a versenyt, az övék volt a legkorszerűbb kűr, amit ráadásul hibátlanul teljesítettek.

A pár edzője, Dillinger Rudolf azt mondta, hogy mivel szegény ország vagyunk, és nem tudtuk megvendégelni a pontozókat a verseny előtti napokban, ezért alakulhatott ki ez a sorrend. A lelkiismerete tiszta, jól felkészítette a párost.

A verseny holland döntnöke, egy bizonyos Witt, azt mondta a magyar sportlapnak, hogy három azonos képességű pár volt, és nagyon nehéz döntést kellett hozni. „Szinte teljesen egyforma klasszisokról van szó.”

Az angol bíró úgy értékelt, hogy mintha a belgák jobban együtt lettek volna – a jövő azonban szerinte egyértelműen a magyaroké –, a kanadai pedig úgy, hogy Király „pipált” többször a lábával, ezért nem rakta őket az első helyre.

A belgák 1948 után nem versenyeztek többet, Baugniet 55 évesen meg is halt.

"Ha a nyugati blokk nem alkalmazta volna a Marshall-tervet a műkorcsolyára is, kitűnő párosunk olimpiai bajnokságot nyert volna.

Ha finomkodás nélkül, magyarán akarjuk kifejezni a pontozók ténykedését, röviden azt kell mondanunk: csaltak"

– kommentálta pár nappal később visszapillantójában a hazai sportlap.

Ennyivel azonban még nem ért véget a magyar páros megpróbáltatása.

Az ünnepélyes eredményhirdetésnél rossz érmet kaptak. A kanadaiak kapták meg ugyanis az ezüstöt, amikor a kínos tévedésre felhívták Sigfrid Edström NOB-elnök figyelmét, azonnal korrigált, de nagy zavarában elmulasztott kezet fogni a magyarokkal.

A rendezés kemény bírálatot kapott, mert a dobogó egy rossz cukrosládára emlékeztető tákolmány volt. A magyra küldöttséget ráadásul alkoholmentes szállodába helyezték el, ezt még a külföldi újságírók sem értették, hogy lehetett a tokaji és a barackpálinka fiaival így kiszúrni. 

A páros nem tért haza, mert egy héttel az olimpia után világbajnokságot rendeztek a svájci Davosban, ahol ugyancsak kemény volt a természet, a jég minősége pedig pocsék. Ettől még pontosabb és szebb gyakorlatot mutatta be, mint az olimpián, de azt a versenyt sem adták oda nekik, a belgák hozták ki az első helyre.

A Reuters hírügynökség kiadta, a magyarok voltak a legjobbak, akárhogy is pontoztak. De megint csak a jégen, mert a pontozás ismét a belgáknak kedvezett.

A nagy siker

A folyamatos háttérbe szorítás nem szegte a mieink kedvét, sőt. Még nagyobb lelkesedéssel készültek fel, és 1949. februárban a páros megnyerte az Európa-bajnokság után a világbajnokságot is.

Még kint a helyszínen megfáztak mindketten, nem is tudtak együtt hazautazni, különösen Kékessy szenvedte meg a betegséget.

Már jóval hazaérkezésük után 1949 márciusában a Népsportnak adtak interjút, ebben arról beszéltek, hogy már közvetlenül a vb után nekilátnak az új gyakorlatnak, mert szeretnék megvédeni vb-aranyukat, ha már ennyi megpróbáltatáson mentek keresztül érte.

Arról is szót ejtettek, hogy volt ugyan kísérlet a külföldiek részéről, hogy profinak álljanak, de nekik eszükbe sem jutott, hogy engedjenek a csábításnak. Az edzőjük is csak nevetett, amikor ajánlatot tettek nekik.

Még abban az évben elhagyta az országot Kékessy, miután a Pázmányon tanári oklevelet szerzett.

Hogy pontosan mikor, azt jótékony homály fedi, azt nem közölték az újságok, igyekeztek elhallgatni.

Annyi biztos, nem együtt mentek, de mindketten Kanadában kötöttek ki, és 1949 után soha többet nem versenyeztek együtt.

Király 1950-ben mérnöki diplomája megszerzése után még Európa-bajnok lett egyéniben, majd ugyanabban az évben ezüstérmes az oslói világbajnokságon. Ő ezek után választotta az emigrációt.

A kommunista diktatúra kőkemény retorziót alkalmazott, a családtagjaikat internálta, de még az edzőt, Dillinger Rudolfot is, mert azt gyanították, hogy ő tudott a szándékukról.

Király kint edzősködött, és tanítványa, Donald Jackson az 1960-as olimpián bronzérmet szerzett, két vb-ezüstje is volt. A rendszerváltozás után néhányszor hazatért, majd 2009. augusztusban halt meg Montrealban.

Kékessy Ottawában telepedett le, férjhez ment Bernolák Imre ügyvédhez, gyerekeik születtek, köztisztviselőként dolgozott. 91 éves jelenleg.

Az 1952-es és 1956-os olimpiára már Nagy László és Marianna utazott, akik mindkétszer bronzéremig jutottak.

Magyarországnak ez lehetett volna az első olimpiai aranya téli olimpiáról, azóta sem sikerült szerezni.

Borítókép: Kékessy Andrea és Király Ede hazaérkezése a milánói műkorcsolya Európa-bajnokságról, mellettük edzőjük, Terták Elemér. Fotó: Magyar Fotó / MTI.