Curling, a gránitszilárdságú sportág

Na, söprés innen – mondta a 12 éves kora ellenére már 70 kilós Jock Tondel a rotterdami kikötőknél felfagyott jégen a nála két fejjel kisebb Thijs Hardwerkendének, aki szeretett volna korcsolyázni egy kicsit. Thijs nem volt egy harcias gyerek, sakkozott, latinul olvasott ókori klasszikusokat, és néhány Tacitus-műfordításának köszönhetően már gyerekfejjel felhívta magára tudományos körök figyelmét. Így nem ment neki Jocknak, hanem hazaindult.

Útközben egy keskeny, hosszú utcára bukkant, ami szintén végig fel volt fagyva. Elkezdett itt csúszkálni, „a semminél ez is jobb”, gondolta. Amikor meglátott az utca végén egy fagyott söprűt, eszébe jutottak Jock szavai, és rugdosás helyett söprögetni kezdte a jégen a fagyott szemetet. „Mit csinálsz te itt, kölyök?” – dörrent rá egyszer egy sarki közrendőr. „Én csak söpröm az utcát” – mondta zavarában, és gyorsan a jeget kezdte el seperni. Meglepve látta, hogy az előbb megbökött szemét felgyorsul, tovább söpört, még gyorsabb lett.

Bár a hivatalos történetírás nem tud róla, higgyék el, így kezdődött a curling története. Vagy így is kezdődhetett volna.

És folytatódhatott volna úgy, hogy kis Thijs később egy edinburgh-i egyetem spórolás-gazdaságtani tanszékén kapott ösztöndíjat, ahová Hollandiából csak egy tulipánt és a curling imádatát vitte magával. A tulipánról gyorsan kiderült, hogy nem lehet belőle whiskyt főzni, így csak a curlinget tudta meghonosítani Skóciában. Azt viszont olyan sikerrel, hogy – és ezek már valóban a hagyományos értelemben vett tények –, hogy világszerte skót eredetűnek tartják ezt a sportot, a holland gyökerek ellenére (amely gyökerekre bizonyíték id. Peter Brueghel több festménye a 16. század közepéről).

A festmények egyben azt is jelzik, hogy a curling múltja több száz évre nyúlik vissza – bár az első curlingegyesületeket csak a XIX. század elején alapították. A játék addigra már Kanadába is eljutott, ahol villámgyorsan nagyon népszerű lett, de az 1830-as években már az USA-ban is alakult curlingklub, és a sportág első nemzetközi meccsét is ez a két ország játszotta. A játék nem meglepő módon olyan jeges-fagyos országokban vált hamar népszerűvé, mint Svédország, Norvégia vagy Svájc, illetve meglepő módon olyanban is, mint Új-Zéland.

A curling már az 1924-es téli olimpia műsorán is szerepelt – a britek nyerték az aranyat, ami a fenti lista fényében meglepő lehet, de képzeljék, vízilabdában is a britek voltak az első olimpiák császárai, az 1920-ig megrendezett öt olimpiai pólótornában négyet megnyertek –, majd nagyon hosszú kényszerszünet után 1998-ban, a naganói játékokon tért vissza az olimpiára, és azóta is a műsor része.

A férfiak tornáján az utolsó három aranyat ők nyerték (előtte két ezüstjük volt Svájc és Norvégia mögött), a nőknél is mindig dobogósok voltak, 2-2 arany és bronz, 1 ezüst mutatóval. Legutóbb a női versenyt is Kanada nyerte, így mindkét nemben ők érkeznek címvédőként a 2018-as olimpiára. A nőknél a svédek a legnagyobb ellenfeleik, az utóbbi három olimpiából kettőt nyertek, négy éve Kanada mögött lettek másodikok, a férfiaknál a legutóbb csak ötödik Norvégia a második legsikeresebb olimpiai szereplő, a ‘98-as bronz után 2002-ben nyertek, 2010-ben bronzérmesek lettek.

A curlinget – amiben nemcsak női és férfi, hanem vegyespáros-versenyek is vannak – egy 45,7 méter hosszú, maximum 5 méter széles pályán játsszák. A pálya két végén van egy-egy több gyűrűből álló kör, ezt háznak nevezik, tudják, mint a fogócskában. És a célja is hasonló: ahogy a fogócskában az üldözöttnek, itt a kőnek kell a házba jutnia, méghozzá a legközelebb annak középpontjához (button).

A curlinget két négyfős csapat játssza egymás ellen egy speciális jégpályán (a jeget apró domborulatok borítják, amiket a jégre utólag permetezett vízzel hoznak létre). Mindkét csapatnak nyolc-nyolc „köve” van, a játék célja minél több követ a lehető legközelebb juttatni a pálya túlfelén lévő buttonhoz. (Igen, olyasmi ez, mint a mediterrán tengerpartokon divatos petanque.) Minden olyan kőért egy pont jár, ami közelebb van a buttonhoz, mint a másik csapat legközelebbije. Egy mérkőzés tíz játékmenetből (end) áll, ha tíz után döntetlen az állás, akkor jön egy extra end.

A csapatok felváltva csúsztatnak, a csapattagok pedig meghatározott sorrendben követik egymást. Csúsztatáskor mindenkinek van valami feladata. A soros játékos elindítja a követ, ketten a kő előtt haladva söprik a jeget, valaki pedig a célterület felől irányít. Az első játékos neve lead is lehet, a befejező csapattag pedig általában a csapatkapitány (skip).

A kő előtti söprögetés célja a jégfelület megolvasztása, így a csúszás pályájának és a kő sebességének befolyásolása. A kő egyébként egy 17-20 kilós gránittömb, amihez a gránitot mindössze két helyen bányásszák, az egyik egy pici skót sziget, Ailsa Craig, a másik az észak-walesi Trefor kőbánya. A curlingjátékosok a cipőjük talpán csúszást gátló és csúszást segítő réteget is viselnek, és attól függően használják őket, hogy éppen gyorsabban vagy lassabban akarnak-e, kell-e haladniuk.

Idén a téli olimpia minden napján lesz curling. A vegyes párosok február 8-án kezdenek, az elődöntő 12-én, a döntő 13-án van. A férfi és a női torna egyaránt 13-án indul, a férfiaknál 22-én van az elődöntő, másnap a bronzmeccs, 24-én a döntő, a nőknél minden egy nappal később. Az olimpiai tornán összesen 13 ország képviselteti magát,

a vegyes párosunk a 2016-os és 2017-es vb-n is a nyolcaddöntőben esett ki.