További Sport cikkek
- Bíróság elé áll az Ingebrigtsen fivérek édesapja, saját gyermekei jelentették fel
- Weöres Szabolcs – utolsóként a Vendée Globe mezőnyéből – átlépte az Egyenlítőt
- Ötéves eltiltást kaphat Losonczi Dávid legyőzője, a magyar birkózóé lehet a vb-ezüst
- Felülvizsgálati kérelmet adtak be az olimpikonok, az Alkotmánybíróság előtt a dokumentum
- Sohasem látott sebességgel száguldoznak a hajók a föld körül
A szervezőbizottság közlése szerint a jövő nyári tokiói olimpia költségvetése 1350 milliárd japán jen, vagyis 12,6 milliárd dollár (vagyis körülbelül 3800 milliárd forint) lesz.
Amikor a japán főváros 2013-ban elnyerte a rendezés jogát, előzetesen csak 7,3 milliárd dolláros költségvetéssel számoltak, ez mára majdnem a duplájára nőtt. A helyi számvevőszék tanulmánya szerint azonban a végösszeg még nagyobb lesz: ők további 9,7 milliárd dolláros költséggel számolnak, emellett a tokiói városvezetés további 7,4 millió dollárt költ az olimpiával kapcsolatos projektekre. Két japán újság - a pénzügyi Nikkei és a napilap Aszahi - is azt írja, hogy a valós költségek jóval nagyobbak a bevallottnál; ők 28 milliárd dollárra becsülik a tényleges kiadást.
A hivatalos 12,6 milliárdból egyébként 6,7 milliárd megy el az olimpiai létesítményekre, 5,8 milliárd pedig magára a rendezvényre (közlekedés, biztonság, technológia, kommunikáció, marketing és maguk a játékok). Ebben az az érdekes, hogy Tokióban azért is remélhették, hogy
viszonylag olcsó játékokat tudnak rendezni,
mert 1964-ben a japán fővárosban egyszer már tartottak olimpiát, és azzal számoltak, hogy az akkor épült Nemzeti Stadiont csak fel kellett újítani. Ez végül nem így történt, mert kiderült, hogy a régi épület egyáltalán nem felel meg a mai igényeknek, de több más építményt tényleg hasznosítani tudnak az eredeti funkciójában: a Tokyo Metropolitan Gymnasiumot, a Yoyogi Nemzeti Stadiont, a Nippon Budokan harcisport-központot, a Kokugikan Arenát, a Nemzeti Lovasközpontot, a Tokyo Stadiont és a Tatsumi Nemzetközi Úszóközpontot. Ezek vagy a 64-es játékokra épültek, vagy az elmúlt évtizedekben húzták fel őket más nemzetközi sportesemények alkalmából.
Az olimpiára csak néhány teljesen új nagylétesítményt épít Tokió: ezek közé tartozik a 15 ezer férőhelyes Tokyo Aquatics Centre, az ugyancsak 15 ezer fős Ariake Arena röplabda-versenycsarnok, egy hokistadion, az említett új Nemzeti Stadion (ez Zaha Hadid nagyvonalú, de túl drága tervei helyett végül meglehetősen fapados változatban készült el), és a 44 hektáros területen felépülő olimpiai falu, ahol 18 ezer sportolót szállásolnak el, és amely a játékok után egy új tengerparti városrésszé válik. Tokióban is érvényesült azonban az a kényszerítő tényező, amiért a modern kori olimpiai játékokat valójában akkor sem lehet olcsón megrendezni, ha látszólag rengeteg versenyhelyszín előre készen áll: az olimpiai sportágak nagy száma és változatossága miatt a legtöbb stadion csak egy-két sport befogadására alkalmas, a speciális sportági igények miatt rendre felmerül az igény újabbak építésére.
(Borítókép: A 2020-as tokiói olimpia központi létesítménye az új Nemzeti Stadion a japán fővárosban 2019. november 29-én. / MTI/EPA/ Majama Kimimasza )