Apjuk lehetne, de azért legyőzné őket

A tőle már megszokott konok elszántsággal készül az elkövetkező hónapok kihívásaira a londoni bronzérmes Marosi Ádám, akinek most az a legfontosabb, hogy a tokiói ötkarikás öttusaversenyeken is rajthoz állhasson. Nem kizárt, hogy ezt a nagy tervét egy parádés és ezért kvótát érő helyezés megszerzésével valósítja meg, de inkább valószínű, hogy az álmai a szükséges világranglista pontok gyűjtögetésével válnak valóra. A kiszámíthatatlan változások éveit élő sportág rangidősét cseppet sem zavarja az életkora, ahogy az sem, hogy a hétvégi, országos bajnoksággal összekötött Peridot Magyar Nyílt Fedett Pályás Verseny mezőnyében akad majd olyan ellenfele is – mint például a 17 éves Gáll András –, akinek a születési évszáma szerint éppenséggel az apja lehetne…

Szerencsémnek mondhatom, hogy hosszú és kudarcoktól sem mentes pályafutásom mérlegével elégedett lehetek, ami mentesít a mindenáron való teljesítés kényszere alól. Mielőtt valaki ebből az őszinte kijelentésemből azt a következtetést vonná le, hogy no, ez a Marosi már félvállról veszi az öttusát, tisztáznám: ennek éppen az ellenkezője az igaz.

Mindezt az SzPress Hírszolgálatnak hangsúlyozta Marosi Ádám, akinek a nevét már 19 évvel ezelőtt is jegyezték, amikor a junior VB egyéni versenyében bronzérmet nyert,

Egy ideje erősödő ellenszélben futom a versenyt a korommal és a fiatalabb nemzedékek tehetségeivel, mert az öttusa egyre inkább a gladiátorok sportága, ahol a futóteljesítményeknek döntő a szerepe. Főleg azok után, hogy a kieséses rendszerű lebonyolítás bevezetéséről döntöttek, ami alaposan átrendezheti a jelenlegi erősorrendet. Ennek felismerése késztetett arra, hogy tavaly három triatlonversenyen is rajthoz álljak, amelyek tapasztalata végül is az lett, hogy 36 évesen sem mondhatok le a kőkemény futóedzésekről. Máskülönben a húszévesek a végén még megleckéztetnének.

Arra a kérdésre, hogy mit érez akkor, amikor a páston egy 17-18 éves ellenfelével találja szemtől szembe magát, az egyéniben, váltóban és csapatban öt világbajnoki arannyal büszkélkedő sportoló figyelemre méltó választ adott.

Semmiképpen sem nagyképűen, hanem azzal a feltett szándékkal, hogy a tapasztalatommal és a lelkesedésemmel le tudjam győzni. A most következő hétvégén, de a későbbi erőpróbákon is azt szeretném éreztetni a fiatalokkal, de valójában az egész sportággal is, hogy nekem még nem főtt le a kávé, amit a fejembe vettem, azt meg is fogom valósítani, folytatta Marosi Ádám, aki szerint legkevesebb öt, nála jóval fiatalabb magyar vetélytársa is van, akik hozzá hasonlóan, ott szeretnének lenni a tokiói olimpián.

Befejezésül azt is elárulta, hogy nem szörfőzik az interneten, a rádiót is csak nagy ritkán hallgatja, igyekszik elsáncolni magát a külvilág zajától és olykor aggasztó eseményeitől.

Nem vagyok remete, de egy ideje csak a saját zenei albumomból válogatok, azokat a könyveket olvasom, amiket magam választok ki, és a legkevésbé sem adok a szóbeszédekre. Kemény embernek tartom magamat, aki a tapasztalatai alapján azt is elfogadja, hogy sokszor nem az következik, amit Marosi Ádám várt és eltervezett, hanem amit Isten végez. Már csak ezért sem szabad alább adnom a kitartásomból, hangsúlyozta a Budapesti Honvéd Sportegyesület válogatott öttusázója.