Egy karral mutat példát a világnak a kick-boxoló

Gavin Peacock 1984-ben a londoni Queens Park Rangers csapatában mutatkozott be az angol labdarúgó-bajnokságban. És bár játszott többek között a Bournemouth, valamint a Newcastle együttesében is, legszebb emlékeit alighanem a Chelsea színeiben szerezte, ahol 1993 és 1996 között 103 meccsen húzta fel a kékek mezét, és összesen 17 gólt szerzett.

Ebben az időszakban azonban a pályán kívül is fontos dolgok történtek az életében, felesége 1993-ban adott életet első közös gyermeküknek, Jake-nek. Ám a szülés után tragikus dolog derült ki a fiúról, az egykori labdarúgó így elevenítette fel a történteket:

Jake jobb karjára az anyaméhben rátekeredett a köldökzsinór, a rendellenességet pedig sajnos az ultrahangvizsgálatok sem mutatták ki. A karja így a könyöke alatt nem kapott elegendő oxigént, ezáltal vért sem, és nem tudott normális módon kifejlődni.

Természetesen a szülők összetörtek, ám őket is meglepte, hogy a fiú mekkora akaraterővel rendelkezett, és tudomást sem akart szerezni testi fogyatékosságáról.

Soha nem akartam, hogy sajnáljanak az emberek, azt pedig, hogy a szüleim szomorúak legyenek miattam, végképp nem. Sokszor hallottam, hogy ezt vagy azt a helyzetemből adódóan nem fogok tudni csinálni, ezek a hangok azonban inkább motiváltak, hogy csak azért is megmutassam, képes vagyok a teljes életre

– idézte fel gyerekkorát egy nemrég készült interjúban Jake, aki hétéves kora óta az úszást, a tornát, a kosárlabdát, a krikettet, az amerikai futballt és a baseballt is kipróbálta.

Édesapja karrierjét követően teológiát tanult, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy fia inspiráló történetén keresztül hitet adjon az embereknek. A család 2007-ben Kanadába költözött, ahol Gavin azóta is lelkipásztorként dolgozik.

Bár Jake is vallásos, és Istennel való kapcsolatáért sokszor hálát ad, mert elmondása szerint ennek is döntő szerepe volt abban, hogy teljes életet éljen, mégis a küzdősportokban találta meg önmagát. 

Ezután jött az igazi áttörés, a kick-box, amely a hírnevet is meghozta a számára. Ebben a versenynemben nemcsak az ököl-, hanem a láb-, a térd- és a könyökhasználat is megengedett. És bár eleinte mindenki amiatt jegyezte meg a nevét, mert annak ellenére remekelt, hogy minden harcban erős hendikeppel indult, később a stílusa és győzelmei is emlékezetesek maradtak.

„Ha a ringben vagyok, a világ ellen harcolok. Mint az emberek többsége, sokáig kerestem az identitásomat, valamint szerettem volna megmutatni mindenkinek, attól, hogy egy karral születtem, igenis el lehet érni óriási dolgokat. Nincsenek korlátok, csakis akkor, ha te szabsz magadnak határokat. Kisebb koromban persze voltak nehéz pillanataim, ismerjük a gyerekeket, sokszor csúfoltak a társaim, de Isten erőt adott.

Egy idő után pedig nem az számított, hogy ki vagyok, vagy hogy milyen nehézségekkel küzdöm, hanem az, hogy a szorítóban mekkora tiszteletet vagyok képes kivívni magamnak. Nem azt akarom, hogy úgy emlegessenek, hogy én vagyok az az egykezes harcos, hanem úgy, hogy én vagyok az a piszok jó bunyós.”

Jake a versenyzés mellett oktat is, a kanadai Calgaryban kick-box-iskolát vezet, ahol a 27 éves sportoló növendékei a szakmai rutin mellett az edző kitartásából és emberségéből is példát meríthetnek a mindennapokra.

(Borítókép: Bennie e Palmore / The Canadian Press)