Michael van Gerwen: Abban a sarokban vagyok, ahol sok ütést kapok

Gyerekkorában a labdarúgással próbálkozott, 12 éves koráig a labdával kelt és feküdt. Hogyan jött a darts?

Fiatalként nagyon sokat futballoztam, lejártunk a srácokkal a grundra minden nap. A technikám azonban nem volt túl jó – kezdte az Indexnek adott interjúban Michael van Gerwen. – A darts viszont elég jól ment, és el kellett döntenem, mit csinálok komolyabban. A nálam idősebbeket is simán legyőztem. Amikor elkezdesz meccseket nyerni, és élvezed, amit csinálsz, akkor tudod, hogy jó úton jársz. Örülök, hogy így döntöttem.

Hosszú és rögös út vezet a legjobbak közé. Ön milyen utat járt be, míg eljutott a profi szintre?

Természetesen nem volt könnyű. De a darts egy olyan dolog, amit nagyon szeretek csinálni, olyan, mint egy hobbi. Most már folyamatosan versenyekre járok, ami egyáltalán nem nehéz. A legnagyobb nehézség az, hogy sokat vagyok távol a családomtól, de ez is a munka része. Ha ettől nem tudsz elvonatkoztatni, az megmutatkozik a játékodon is, ezt pedig senki sem szeretné.

Korábban beszélt arról is, hogy a kezdetekben főállást vállalt, hogy legyen miből finanszíroznia a dartskarrierjét. Mit dolgozott a játék mellett?

Valamit tenned kell, hogy pénzt keress, főleg, ha sokba kerül az életviteled. Elmesélek egy történetet. Burkoló voltam, lépcsőket, fürdőszobákat, mindenfélét csináltunk, egy barátom vállalkozásában dolgoztam. Ez a barátom jövő héten jön velem Budapestre a PDC-versenyre. Korábban én dolgoztam neki, most pedig már ő dolgozik az én csapatomban. Szép fordulat, így változnak a dolgok. Hosszú folyamat volt. Több mint 20 éve dartsozom, egy csodálatos utazás az egész, aminek még közel sem értem a végére. Többet akarok elérni, többet akarok tenni a dartsért, a feltörekvő sportolókért, ez nagyon fontos az egész sportágnak.

Erre visszatérünk még később. Előbb árulja el a titkot: miért vágatta le a haját? Pályafutása elején még zselézett szőke hajjal versenyzett, aminek egyszer csak nyoma veszett. Miért?

Családi hagyomány. A nagyapám is kopasz volt, az ő apja is kopasz volt, így én is az lettem.

Ön az egyik legnagyobb futballszurkoló a dartsjátékosok között, a PSV Eindhoven drukkere. Követi máig a csapat szereplését?

Természetesen! Ha van időm, kimegyek a meccsekre is. Az édesapám és a testvérem is a klub szurkolója, így nőttem fel én is. Egy szerethető, kedves klubról van szó, ami nagyon fontos. Sajnos a Bajnokok Ligája csoportkörébe nem sikerült bejutni, a Benfica jobbnak bizonyult a rájátszásban, de az Európa-liga is szép kihívás. Egyébként más sportágakat is szeretek nézni, a kerékpárt és a teniszt is nagyon kedvelem.

Ha már futball: a holland labdarúgó-válogatott a nyári Európa-bajnokságon Csehországtól kapott ki a nyolcaddöntőben, éppen Budapesten. Követte a kontinenstornát is?

Hogyne! Nagy csalódás volt a válogatott kiesése, senki sem számított rá. Nagyon jó csapatunk van, de valamiért nem ment az Eb-n. Az biztos, hogy Virgil van Dijk nagyon hiányzott, de meg kell oldani az ilyen nehéz helyzeteket is.

Először 2019-ben járt Magyarországon, méghozzá az érdi dartsgálán. Hogyan emlékszik vissza arra az eseményre?

Mindig izgalmas egy új országban tábla elé állni. Ma már nagyon távolinak tűnik, alig várom, hogy visszatérjek Magyarországra. Az elmúlt 18 hónapban legtöbbször Nyugat-Európában versenyeztünk. Szeretek utazni, új helyeket felfedezni, megismerni más kultúrákat. Budapest gyönyörű város.

Többször hangoztatta interjúkban, hogy minden egyes versenyt meg szeretne nyerni, amin elindul. Ha jól sejtem, Budapestre is ezzel a mentalitással érkezik, ráadásul a magyarországi viadal most debütál a PDC Touron.

Abszolút, mindig mindenhol nyerni akarok! Ha nem ezzel a mentalitással indulsz, nem lehetsz igazi nyertes, csak egy résztvevő a sok közül. Én azonban nem az akarok lenni, hanem a bajnok. Nem számít, ki kerül az utamba, koncentráltnak kell lennem, és csak a győzelemre fókuszálni.

Hogyan készül fel egy-egy versenyre?

Most egy kicsit furcsa helyzetben vagyunk, mert egy hónapja nem versenyeztünk. Ezt kihasználva sok időt töltöttem a családommal, és sokat is gyakoroltam. A legfontosabb az, hogy amikor elkezdődik egy-egy verseny, teljesen fókuszált legyek.

Egy átlagos héten hány órát tölt gyakorlással?

Augusztus első két hetében nem gyakoroltam túl sokat, ezen a héten pedig úgy 10-12 órát. Általában nincs sok időnk gyakorolni, mert versenyzünk, utazunk, ráadásul van két gyermekem is. Nem fér bele, hogy napi 5-6 órát dobáljunk, de nincs is rá szükségünk. Mentálisan kell erősnek lenni. Kétféle játékos létezik. Az egyik a keményen dolgozó, aki azért gyakorol, hogy meglegyen a ritmusa. A másik a tehetség, akinek nincs szüksége sok gyakorlásra. Arra kell odafigyelned, hogy a kezeid rendben legyenek és a koncentrációd megfelelő legyen.

A koronavírus-járvány miatt több versenyt rendeztek nézők nélkül, márpedig a szurkolók a dartsban talán még fontosabbak, mint más sportágakban. Milyen volt üres nézőtér előtt táblához állni?

Rendkívül nehéz, messze volt a megszokottól, és ehhez alkalmazkodni kellett. Nekem ez különösen nehéz volt. Nagyon örülök, hogy újra lehetnek szurkolók, a PDC-nek és a televíziós cégeknek is fontos ez. Minden újra mozgásba lendül lassan. Legyünk őszinték, mindenkinek elege van már a Covidból, vissza akar térni a normál kerékvágásba, ezek az első lépések.

Ön hogyan birkózott meg eddig a koronavírussal és az általa okozott nehézségekkel?

Ahogy mindenki más, követtem a kormányzati előírásokat. Ezért nem is kaptam el a vírust, az elmúlt másfél évben mintegy 200 alkalommal teszteltek, volt olyan, hogy hetente négyszer is. De ha versenyezni akarunk, alkalmazkodni kell a körülményekhez.

Michael van Gerwent egy energikus, fanatikus, elhivatott játékosnak ismeri a közönség. De hogyan jellemezné magát, amikor nem a színpadon áll a tábla előtt?

Nem könnyű magáról beszélnie az embernek. Összességében nyugodt személyiség vagyok, persze verseny közben tele vagyok energiával. Sohasem fogok megváltozni senki kedvéért, mindenkinek mindig önmagát kell adnia.

A dartsban rendkívül fontos, hogy egy játékos mentálisan erős legyen, ön pedig a legerősebbek egyike. Mi a titka?

Nincs ebben semmifelé titok. Már több mint húsz éve játszom, rengeteg mérkőzésem volt a színpadon, nagy tapasztalattal rendelkezem. Hosszú utat tesz meg az ember, és közben sok mindent megtanul. Megbirkózni a vereségekkel, a győzelmekkel, a világelsőséggel. Mindig nyitottnak kell lenni az új dolgokra, a tanulásra. Mindig próbálok a pozitív dolgokra fókuszálni, a negatívakat pedig kizárni a fejemből.

2021-ben még nem nyert jelentősebb tornát, erre már évek óta nem volt példa a karrierjében. Ez nyomásként nehezedik önre vagy motiválja?

Egyre jobban motivál. Négy major tornán is jól teljesítettem, talán többet érdemeltem volna, de ilyen az élet. Most épp abban a sarokban vagyok, ahol sok ütést kapok, de meg kell birkózni velük. Előbb-utóbb össze kell szednie magát az embernek, és ez nem mindig könnyű. De ha profi vagy, muszáj túllépned ezeken. Küzdeni fogok, ezt megígérhetem.

Korábban említette, hogy még nem tart az út végén. Már mindent megnyert, amit lehet, háromszoros világbajnok, hét évig vezette a PDC-világranglistát. Mi a következő lépés?

Először is vissza akarok térni a legjobb játékomhoz, és akkor jönni fognak a tornagyőzelmek is. Mentálisan erős vagyok, meg tudom mutatni, mire vagyok képes. A legfőbb célom idén, hogy újra megnyerjem a világbajnokságot. Addig is sok verseny lesz még, amiken jól akarok szerepelni. Így a budapesti viadalon is. Számomra darts nem egy munka, egy olyan dolog, amit nagyon szeretek csinálni. Játszani a nagyszínpadon, boldoggá tenni az embereket, megnyerni a tornákat – ez éltet.

A sportág elképesztő népszerűségre tett szert az elmúlt években. Hol a határ? Meddig juthat el ez a sportág nemzetközi viszonylatban?

Mindennek a mozgatórugója a televízió. Egyre több ország játékosai teljesítenek jól, ott van például Lengyelország. Ezzel párhuzamosan a televíziós közvetítések is egyre népszerűbbek. A PDC fantasztikus munkát végez a sportág elérésének növelésében. A koronavírus-járvány idején sem álltak le, a vonat robogott tovább. Ez nagyon fontos. Csak ilyen erős háttérrel érhetsz el sikereket, és úgy látom, vannak még magaslatok, ahová eljuthat a darts.

Hogyan látja a saját jövőjét a dartsban?

Van még 8-10-12 évem ebben a sportágban, élvezem, amit csinálok. Eljuthatok a következő szintre, bár nem tudom még pontosan, az mi lesz. Sokat kell dolgozni még a sportág globálissá tételén is, amiben a PDC-nek nagyon sokat köszönhetünk

Mit tanácsolna a feltörekvő játékosoknak, akik a legjobbak közé próbálnak felkapaszkodni?

A legjobb, amit tehetsz, hogy befektetsz a saját jövődbe. A mai fiatal dartsozók megspórolják az erőfeszítéseket, azt hiszik, egyből Michael van Gerwenek, Peter Wrightok vagy Gary Andersonok lesznek. De ez nem így működik. Rengeteget utaztam úgy, hogy nem volt szponzorom, így minden egyes pennyt magamnak kerestem meg. Azt tapasztalom, a mai fiatalok nem hajlandóak erre, és megtorpannak az akadályoknál. Keményen kell dolgoznod, rengeteg jó játékost látok a versenyeken. Ha hajlandó vagy befektetni a saját jövődbe, nem adod fel, kihagyod a bulikat és csak a dartsra koncentrálsz, sikerülhet.

A héten a teljes dartstársadalmat sokkolta Kyle Anderson halálhíre. Milyen játékosnak és embernek ismerte meg őt?

A magánéletben sosem került összetűzésbe senkivel, egy nagyon szerethető ember volt, én is kedveltem őt. Sokat játszottam ellene. Családja volt, akiket hátrahagyott, rendkívül szomorú, hogy elveszítettük őt. Nagyon fiatal volt.

(Borítókép: Michael van Gerwen bevonulása a Premier League Milton Keynes-i döntőjében 2021 májusában. Fotó: Alex Burstow / Getty Images Hungary)