Átgázolt minden nehézségen a megtörhetetlen paralimpiai bajnok

Szigetvár újdonsült díszpolgára, a paralimpiai úszóbajnok Pap Bianka úgy jött a világra, hogy a bal lábából hiányzott a vékonyka szárkapocscsontja. Sántikálva tanult meg járni, lábujjhegyen tipegve kellett lépkednie, hogy egyensúlyban tudjon maradni.

Családi síelés közben úgy esett el, hogy a léce nem csatolódott le a lábáról, emiatt aztán olyan kivédhetetlen trauma érte, amit éppen a helyreállított lába sínylett meg a legjobban. Azóta nagyon kell ügyelnie a lépéseire, főleg akkor, ha havas úton indul sétára, mert egyetlen rossz mozdulatnak is súlyos következményei lehetnek.

Velem született fogyatékosságom valójában csak másodlagosan köthető össze a síbalesetemmel, és ezt már régóta tisztázni szerettem volna – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a 21 esztendős szigetvári sportolónő, aki 2016-ban paralimpiai újoncként második lett a 100 méter háton, idén Tokióban viszont előrelépve már aranyérmet vehetett át, „ráadásképpen” pedig még két ezüstöt is.

Vidéki kislány merész vállalkozása

Még csak 12 esztendős volt, amikor szülői hozzájárulással Szigetvárról Budapestre költözött, és a nagymamája oltalma alatt önálló életet kezdett élni. Vállalkozó szellemű bátor kislányként új környezetre, úszóként pedig fejlődésre vágyott, és még csak fel sem merült benne, hogy a merész lépésével bajba is kerülhet, vagy rossz társaságba keveredhet. Már a szülővárosában is úszott, a fővárosban pedig a Jövő SC edzéseit látogatva igyekezett az eredményein javítani. A szigetvári Sasvári Lászlótól a tehetséggondozás legjobbjai közé tartozó Magyarovits Zoltán vette át a váltóbotot, aki most éppen Kós Hubertnek, ennek a kimagasló tehetségnek az útját egyengeti.

Amikor később Bianka kollégiumba költözött, váratlan nehézségekkel került szembe. Nem tudta kipihenni magát, a társaitól nem tudott nyugodtan aludni, sokat hiányzott az iskolából, és jó néhányszor a kora reggeli edzéseken is hiába vártak az érkezésére.

Soha nem voltam kicsapongó lány, sokkal inkább zárkózott és mértéktartó, de az a közeg lehúzott, és kizökkentett a megszokott életem nyugalmából. Az összevisszaságból másfél év után elegem lett, elköltöztem a koleszból, van egy kis lakásom, azóta egyenesbe kerültem, és újra a magam életét élhetem. Amilyent egy igazi sportolónak élnie kell.

Sokat tud Milák munkájáról

Egyidős Milák Kristóffal, az olimpiai bajnoktársával, akihez hasonlón a Duna Arénába jár edzeni, így ott azt is megtapasztalhatta, hogy a világcsúcstartó miként áll hozzá a munkához, hogyan változik a hangulata.

Merőben más típusú emberek vagyunk, de azt látom és hallom, hogy Kristóf ugyanúgy tud duzzogni, ahogy olykor én, aki, ha nagyon elfárad, vagy rossz napot fog ki, hisztizni is tud – folytatta a Vasas büszkesége, akinek Szabó Álmos az edzője. – Az számomra vitathatatlan, hogy Kristóf céltudatos sportember, és én azokkal is vitába szállnék, akik szerint nincs benne kellő alázat a feladatok teljesítésekor. Pusztán tehetséggel, de kellő elhivatottság nélkül hogyan lehetett volna a 200 pillangó világcsúcstartója, vb- és Eb-győztes, Tokió bajnoka?

Bianka nem titkolja, hogy az elmúlt években többször is a hitét veszítette, az előtte álló feladatokat csak fogcsikorgatva tudta teljesíteni, vagy megtorpant, és akkor pszichológusi segítségre volt szüksége, hogy a felkészülését eredményesen folytatni tudja.

Két nagy mélypont éppen a riói és a tokiói olimpia előtt zavart be, nem kizárt, hogy a túlterhelés miatt. Mindkétszer a bizonyítás vágya és a konokságom rántott ki a gödörből. Legutóbb például az nem hagyott nyugodni, hogy a 2021-es olimpia előtti világbajnokságon egyetlen századdal kaptam ki a londoni győztestől. Most viszont, hogy az aranyérmet én vehettem át, büszkén tekintek vissza az elmúlt öt esztendőre. A sok jó és szép mellett természetesen a rosszra is, mert bármit is éltem át, abból tanulni és erőt meríteni is tudtam. Valójában még a mai napig nem tudtam felfogni, hogy milyen csodák történtek velem Tokióban, miközben azt már gyorsan az agyamba véstem, hogy a következő nagy célom csak a párizsi olimpia lehet. Ki kell tartanom, de a regenerációra mindenképpen jobban kell figyelnem, és a vállfájdalmamtól is meg kell szabadulnom – mondta befejezésül Pap Bianka, aki azzal is sikeresebb ember szeretne lenni, hogy mielőbb elmélyedne a jogtudományok tanulmányozásában, ami újra egy nagy kihívás elé állíthatja.

(Borítókép: Az aranyérmes Pap Bianka a 100 méteres női hátúszás S10-es kategóriájának eredményhirdetésén a 2021-es tokiói paralimpián a Vizes Központban 2021. szeptember 2-án. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)