Komplett nemzedéket kergetne reménytelenségbe az UIPM kegyetlen döntése

Mindezt úgy, hogy a 90 percbe sűrített öttusát még csak gyakorolgatják a versenyzők, amelynek a dolgok jelenlegi állása szerint rövidesen egy még újabbnak kell átadnia a helyét. Barikádokat ugyan még nem emeltek a lázadozó sportolók, nemtetszésüket egyelőre aláírásgyűjtéssel és tiltakozó levelekkel fejezik ki az érzelmi és szakmai ostrom alá helyezett Nemzetközi Öttusa Szövetségnek. A lőporfüstős monacói főhadiszállásra feszültség telepedett, a megoldást kereső munkabizottságot is inkább lehet válságstábnak nevezni.

A magyar öttusaközösség nemtetszésüket kifejező tagjaihoz csatlakozott a Trion SC két büszkesége, az U19-es Európa-bajnok, a 2021-es VB-n a bronzérmes női váltóban szerepelt, majd az új formátumú öttusa első hazai bajnokságán aranyérmet nyerő Erdős Rita, valamint az U17-es EB-n harmadik helyezett, az idei junior világbajnokságon pedig váltóban bronzérmes ifjabb Gáll András is. A sportág jövőjének letéteményesei még nincsenek abban a helyzetben, hogy pálcát törhessenek az UIPM vezérkara felett, de mivel rajtuk is csattan az ostor, megilleti őket a véleménynyilvánítás joga.

Legyen olcsó és vonzó

Fogom a fejemet, és egyre kevésbé vagyok biztos abban, hogy kihez és mihez igazodjak. Most éppen azt halljuk, hogy a lovaglást nem a kerékpározás fogja felváltani, de ha ennek az ellenkezője lesz igaz, valakinek mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Vagy a klubnak és a szövetségnek, vagy a szülőknek. Egy igazi versenykerékpár tudomásom szerint alsóhangon is kerül vagy 2-3 millió forintba, és akkor csak egyetlen bringáról volt szó, aminél nyilván többre van szükség. Attól a sejtelmes listától, amit az UIPM nyilvánosságra hozott, nem lettem okosabb, csak azt tudtam meg, hogy az új versenyszámnak globálisan elérhetőnek, izgalmasnak, olcsónak és vonzónak kell lennie, beilleszkedve a 90 percbe zsúfolt öttusa időkeretébe. Ha megkérdeznék tőlem, hogy mi lépjen a lovaglás helyébe, rávágnám, hogy a lovaglás. Tartani lehet attól, hogy ha nem sikerül jobb belátásra bírni a nemzetközi szövetséget, a 25 éven felüli versenyzők közül sokan a visszavonulásokról fognak dönteni. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az olimpiai műsorban nincs helye egy olyan modernizált sportágnak, ami a nagyon népszerű triatlonnak a kibővített hasonmása” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a 18 eszendős ifjú Gáll András, aki nemrégiben még arról beszélt, hogy a 2028-as Los Angelesi olimpián szeretne sportpályafutása csúcsára jutni.

A lovaglás miatt szeretett bele az öttusába

Szíven ütött az UIPM bejelentése, főleg a hírtelensége miatt. Az fáj a legjobban, hogy éppen a lovaglás miatt szerettem bele az öttusába, és a sportágamtól az sem tántorított el, hogy négy éve egy lovasbukás miatt a kulcscsontomat törtem, a junior VB-n pedig éppen az ebben a számban elveszített jó sok pontom miatt nem lehettem dobogós. Sokat gondolkoztam azon, hogy merre vezet majd az utam, hogy ha a nemzetközi szövetség megmakacsolja magát és kitart a saját véleménye mellett, mert egyelőre nem tudom elhelyezni magamat egy lovaglástól megfosztott versenyformában. Nem újításellenes vagyok, hanem az értékek megőrzésének pártfogója. Tizenhárom éve élek ebben a világban, rengeteget edzettem, és közben sok minden jóról kényszerültem lemondani. Egy rosszul sikerült újításnál még az is jobb lenne, ha a jövőben a lovaglástól elköszönve a négytusa lenne a sportágunk. Jelenleg csak az nyugtat meg és tartja bennem a lelket, hogy a 2024-es olimpián még az új formátumú öttusában rendeznek versenyeket, amiből nem hasítják ki a lovaglást. Addig nem csak kitartani szeretnék, hanem a párizsi ötkarikás versenyek résztvevője is lenni. Próbálok nem azzal foglalkozni, hogy mi lesz azután, mert az elvonná a figyelmemet a felkészülésemtől” – nyilatkozta az SzPressnek a 19 eszendős Erdős Rita.