Cselgáncs

A cselgáncs ma ismert formáját Kanó Dzsigoró alkotta meg harcművészeti ismeretei alapján 1882-ben. Elhagyta belőle a testi épségre veszélyes technikákat, és sportolásra alkalmassá tette, így adta át a tudást gyerekeknek és felnőtteknek. Manapság már világszerte ismert és népszerű a sportág, ám ehhez az is kellett, hogy számos japán mester külföldön bebizonyítsa, hogy fizikailag jóval kisebb ember is legyőzheti a nagyobbat.

Először az 1964-es tokiói olimpián szerepelt, ám 1968-ban elmaradt, 1972 óta viszont állandó műsorszám a játékokon. Nők először az 1988-as szöuli olimpián vettek részt, igaz, akkor még csak bemutató jelleggel, négy évvel később viszont már érmekért küzdhettek meg egymással.

Talán nem meglepő, hogy a legsikeresebb nemzet a japán, amely eddig 39 aranyérmet szerzett, összesen pedig 84 érmet, ehhez képest a második helyezett Franciaország 49 érmet szerzett, ebből 14 volt arany.

A judóban 10x10 méteres a küzdőterület, amelyhez hozzájön a 4 méteres piros színű biztonsági zóna.

Ha valamelyik versenyző ippont ér el – a hátára dobja ellenfelét –, egyből vége a küzdelemnek. A második legértékesebb dobás a vazaari, a harmadik a jukó. Két vazaari után szintén vége a mérkőzésnek, mivel ippon értékű.

A leszorítás 20 másodperce is ipponnal ér fel. Ha 15-19 másodpercig van lent az egyik versenyző, vazaarit ér az akció, ha pedig 10-15 másodpercig, akkor jukót.

Aki elveszíti a mérkőzést, nem esik ki egyből, mert ha a legyőzője az elődöntőbe jut, vigaszágon a bronzéremig is eljuthat.

Cselgáncs Tokióban

Időpont: július 24–31.

Helyszín: Nippon Budokan (Tokió)

Résztvevők száma: 129 ország, 393 sportoló

Versenyek száma: 15

Magyar résztvevők Tokióban (7)

Nők

Czernoviczki Éva – 48 kg

Karakas Hedvig – 57 kg

Özbas Szofi – 63 kg

Pupp Réka – 52 kg

Férfiak

Cirjenics Miklós – 100 kg

Tóth Krisztián – 90 kg

Ungvári Attila – 81 kg