Karate

A karate a test, a szellem és a lélek művészet. A Japán és Kína között található Okinava szigetén született, kultúráját és fejlődését a kínai és japán hatások együttesen alakították. A kialakulása 1349-hez köthető, amikor megtiltották a fegyverviselést a polgároknak, ezt követően ugyanis a pusztakezes harcok felé fordult a figyelem. Miután a sziget japán megszállás alá került 1609-ben, betiltották a harci művészetek gyakorlását, ami nagyjából 300 évig érvényben maradt, de a harcművészet így sem veszett el, majd a XX. század elején ismét engedélyezni kezdték, 1903-tól pedig a hivatalos oktatás részeként is megjelent.

A harcművészet – amelyet addig kizárólag Okinawán gyakoroltak – 1921. március 6-án került nyilvánosság elé, amikor a modern karate megalapítójának tartott Funakosi Gicsin más mesterekkel bemutatót tartott Hirohito régenshercegnek – a későbbi császárnak – Japánban.

Az olimpia programjában a kumite (küzdelem) és a kata (formagyakorlat) szerepel. Kumitében a férfiaknál 67, 75 és 75-nél több kilogrammos versenyszám szerepel, míg a nőknél 55, 61 és 61-nél több kilogrammos, emellett mindkét nemnél szerepel a kata is, vagyis összesen nyolc kategóriában 80 résztvevő feszül egymásnak.

A kumite három percig tart, az ütéssel vagy rúgással elért találat – fejre, arcra, nyakra, hasra, mellre, hátra és oldalakra – a minőségétől függően egy, kettő vagy három pontot ér. A katában súlycsoporttól függetlenül két kategória van – női és férfi –, itt a technikai előadás és az atletikusság a legfontosabb szempont. Az nyer, aki pontosabban mutatja be a hagyományos értékeken és elveken alapuló gyakorlatát.

Karate Tokióban

Időpont: augusztus 5–7.

Helyszín: Nippon Budokan (Tokió)

Résztvevők száma: 80 sportoló

Versenyek száma: 8

Magyar résztvevők Tokióban (1)

Hárspataki Gábor – 75 kg

(Borítókép: Alexandra Feracci. Fotó: Pascal Pochard-Casabianca / AFP)