Meghalt Maurizio Zamparini

Maurizio Zamparini – aki júniusban töltötte volna be 81. életévét – karrierjének legemlékezetesebb időszakát egyértelműen a palermói elnöksége jelenti: a Rosanero 16 éven át, 2002-től 2018-ig állt a hírhedten „edzőfaló” elnök irányítása alatt. Az üzletember, akinek legismertebb befektetése az Emmezeta áruházak, már 1987-ben beszállt a futballbizniszbe. Ekkor vásárolta meg a harmadosztályú Veneziát, megmentve a klubot a biztos anyagi csődtől.

Meghódítja Velencét

Az első szezon után Zamparini összevonta a Veneziát a szárazföldi AC Mestre klubbal. Zamparini új nevet is adott a klubnak: Calcio VeneziaMestre, de ez az elnevezés alig egy évet élt: Associazione Calcio Venezia lett 1989 novemberében a klub hivatalos neve. Az egyesüléssel a klub színe zöld-fekete lett. A keménykezű főnök irányításával megújult a stadion, és a csapat az 1990–1991-es szezonban Alberto Zaccheroni irányításával 23 év kihagyás után visszajutott a Serie B-be. Mivel a másodosztályra már nem megfelelő a mestrei Stadio Baracca, a csapat visszaköltözne a velencei Stadio Penzóba. 

A Venezia a következő hét szezont a Serie B-ben tölti, míg az 1997–1998-as idényben sikerül a bravúr, és a Venezia Walter Novellino irányításával 31 év kihagyás után visszajutott a Serie A-ba. A klubot akkoriban egy bizonyos Beppe Marotta igazgatja (igen, ő az, aki a jelenlegi bajnoki címvédő és listavezető Internazionale sportigazgatója). A Zamparini–Marotta-páros pedig remek kis Veneziát rak össze az első élvonalbeli szezonra: Filippo Maniero és Massimo Taibi a Milantól, Álvaro Recoba az Intertől érkezik, hogy benn tartsa a klubot. És persze, Recoba góllal és gólpasszal járul hozzá a szezonzárón az Inter legyőzéséhez és a kiesés elkerüléséhez. 

A szicíliai álom

Zamparini 2002-ben eladta a Veneziát, hogy 15 millió euróért megvásárolja az akkor másodosztályú Palermót az AS Roma elnökétől, Franco Sensitől. Célja egyértelműen az volt, hogy visszahozza a klubot az élvonalba. Távozása a Veneziától eléggé „olaszosra” sikeredett: a vásárlás bejelentését követő napon Zamparini 12 játékosát, valamint Ezio Glerean menedzsert busszal szinte kicsempészik a Venezia edzőközpontjából, és Palermóba viszik.

Két év alatt a klub feljut az első osztályba – 31 év után van Palermónak ismét élvonalbeli csapata. De a sikersztori itt nem ér véget a palermói klub számára, hiszen a bajnoki hatodik hely azt jelenti, hogy a klub történetében először kvalifikált egy európai kupába. Luca Toni 20 góljával pedig megdöntötte a Palermo Serie A gólrekordját. A következő szezonban a Palermo bejutott a legjobb 16 közé az UEFA-kupában, valamint az Olasz Kupa elődöntőjébe. Ebben az időszakban már olyan játékosok alkotják a csapatot, mint Andrea Barzagli, Cristian Zaccardo, Simone Barone vagy a 2006-os világbajnokságon legendává vált Fabio Grosso. A klub ebben az időben stabil olasz középcsapatnak számított, de 2009-ben a klub utánpótláscsapata megnyerte a Campionato Nazionale Primavera országos bajnoki címét is. 

A palermói szurkolóknál mégis talán ekkor „verte ki először a biztosítékot” Zamparini: Walter Zenga edző kinevezése ugyanis kisebb forradalmat okozott Szicíliában: a frissen kinevezett mester ugyanis az ősrivális Cataniától érkezett, ami sem itt, sem ott nem okozott felhőtlen boldogságot. Nem csoda, hogy Zenga összesen 13 meccsig jutott a padon, mert jött az a Delio Rossi, akivel 1 pont híján még a Bajnokok Ligája-szereplés is összejött a klubnak. Ez volt a Miccoli, Pastore, Sirigu fémjelezte csapat. Erre az időre datálható a klub harmadik Olasz Kupa-fináléja, amelyet elvesztett ugyan, de szakértők szerint ez volt a Zamparini-korszak csúcspontja Palermóban. 

A következő hét évben már szép lassan erodálódott a klub, szinte negyedévente edzőt cserélt Zamaprini, és folyamatosan adta-vette a játékosokat. Visszaestek a másodosztályba, miközben olyan játékosokat adott az olasz labdarúgásnak, mint például Paulo Dybala. 

Aztán 2017 telén Zamparini lemondott a Palermo elnöki posztjáról (ekkor már 40 edzőbuktatást tartottak nyilván a közreműködésével). Tavaly karácsonykor hasi problémák miatt az udinei Santa Maria della Misericordia kórházban sürgősségi műtéten esett át. A halál Ravennában érte.

(Borítókép: Maurizio Zamparini 2011. május 10-én. Fotó:   MARCELLO PATERNOSTRO / AFP)