Túlhajszolt menedzser volt sportmúlt nélkül, öt év alatt világbajnok lett

Bevallása szerint pusztán stresszoldó módszert, terápiát keresett, amivel a munkájával járó feszültséget szerette volna csökkenteni, ám mostanra nem tudja elképzelni az életét úszás nélkül. 

Egy szlovákiai faluban, a Révkomáromhoz közeli Ifjúságfalván nőtt fel a sportolóvá lett férfi, aki gyerekként – mint a legtöbb korabeli srác – a haverokkal rúgta a bőrt, emellett belekóstolt a dzsúdóba, majd egy kis gördeszkázás és görkorcsolyázás következett, de mindez csak hobbi volt versenyzés nélkül. 

Semmi sem utalt arra, hogy bármilyen emlékezetes sportteljesítmény áll majd a neve mögött, hacsak a bulizást nem vesszük annak, mert abban nagyon odatette magát.

Nem volt otthon ülő típus, és munkának sem az íróasztal mögötti mindennapokat választotta, hiszen folyami hajókon kereste a kenyerét, míg végül Bécsben egy igencsak előkelő szállodában találta meg a számítását. A dolgos hétköznapok azonban nála is egyre növekvő fizikai és lelki problémákat okoztak, ezekre keresett megoldást.

Olvastam egy holland férfiről, Wim Hofról, akinek elég nehéz élete volt, mert depressziós volt a felesége, aki később öngyilkosságot követett el, és emiatt ő maga is rendkívül rossz állapotba került, azonban a hidegterápia segített rajta. Arra gondoltam, ez a módszer nálam is működne

– idézi fel a kezdeti lépéseket a 34 éves világbajnok, aki a világhálón keresett valakit, aki ezzel foglalkozik a lakóhelye közelében is, és átadhatja neki a tapasztalatait. Így jutott el a pozsonyi Martin Thámhoz, aki Wim Hof tanítványa. Ő volt az első, aki beavatta Pétert a hidegterápiába, megtanította neki, hogyan kell testileg és lelkileg felkészülni arra, hogy az ember megmártózzon a jeges vízben.

„Léket vágtunk egy folyó jegén, a külső hőmérséklet mínusz 10 °C fok, a víz 1 °C fokos volt. Nagyjából két percig bírtam a vízben, de utána mégis valami hihetetlenül jó érzés is eluralkodott a szervezetemen. Ilyenkor tömegével szabadul fel az endorfin az emberben. Ekkor tudtam, hogy ezt újra és újra át akarom élni” – mesélte az úszó, aki mindezek után eljutott az osztrák fővárosban Josef Köberlhez, akiről annyi információja volt, hogy gyakorlott a hidegmerülésben, és akinek elmondta, hogy most barátkozik a módszerrel, de nem szeretné egyedül folytatni.

Találkoztunk, és elvitt egy edzésére. Azt hittem, hogy csak egy laza mártózással indítunk, azonban amikor a vízbe ugrott mellém, elkezdett úszni, én pedig nagyon megijedtemben, hogy egyedül maradok a hullámokba, így követtem. Huszonöt-harminc méter tempózás után szó szerint kiküzdöttem magamat a vízből, azt hittem, azonnal megfagyok

– emlékszik vissza az első jeges úszásra Péter, aki elmondta, hogy Josef csak ezek után mesélte el neki, hogy ő gyakorlott jeges vizes úszó, és gyakran indul ilyen versenyeken, többszörös osztrák bajnok, ráadásul ezzel beutazta a világot, illetve gleccsertavakban, hegyi folyókban, valamint mindenféle hasonló extrém környezetben sportolt már.

Ez annyira megtetszett a fiatalembernek, hogy közös edzésbe kezdtek. Egyre hosszabb távokat teljesített, ahogy ő fogalmazott, „strandolós” módon – mellúszásban, víz feletti fejtartással. Később, hogy fejlődhessen, egy úszásoktatóhoz, edzőhöz fordult, hogy csiszoljon a technikáján és a fizikai állóképességén, emellett sok szakirodalmat olvasott, hogy jobb és jobb lehessen.

A nulláról öt év alatt jutottam el a világbajnoki aranyig. Még néha én sem hiszem el, mert ahogy mondtam, lényegében úszni sem nagyon tudtam korábban. Azt különösen nagy dolognak tartom, hogy hazai pályáján tudtam legyőzni a legnagyobb riválisomat, Leszek Zawadzkit, akit nagy előnnyel vertem meg 500 méteren, bár másnap ő nyert 1000 méteren, de ott csak jobb benyúlással lett övé az elsőség. Én másnap még egy ezüstöt is begyűjtöttem, így nem volt okom panaszkodni

– foglalta össze a világbajnokságot Péter, aki elmondta, hogy 3 °C fok körüli vízhőmérsékletben, 5 °C fokos időben, illetve zuhogó esőben és hideg szélben versenyeztek Głogówban, az Odera folyó mellékágában.

A sportember aranyérmével korántsem dől hátra, mert tagja egy dunaszerdahelyi extrémúszó-csapatnak, a Sportfanaticnak, amellyel tavaly júliusban sikerült megdöntenie a Guinness-rekordot, és 24 óra 56 perc alatt 79,9 kilométert tettek meg egy négytagú váltóval oda-vissza az Észak-Írország és Skócia közti Északi-csatornában.

Ugyanezzel a gárdával idén azt tervezik, hogy nyáron előbb az Alcatraz-szigetről – ahol korábban a híres börtön is működött – átúsznak San Franciscóba, majd továbbutaznak a Hawaii-szigetekre, ahol a O’hau és Moloka’i sziget közötti távon akarják megdönteni a Guinness-rekordot. Mindkét helyszínen az erős hullámzás és az áramlatok mellett a cápák is nehezítik a távok teljesítését. Mindezek mellett a 2023-as franciaországi jeges vizes világbajnokságon is szeretné megvédeni a címét, amelyet egy Alpokban lévő tóban rendeznek majd, amelynek híresen hideg a vize. 

Péternek sok követője van az Instagramon is, így sikerült már sportszergyártó támogatót is szereznie, azonban az olcsónak nem nevezhető utazásaira maga teremti elő a költségeket.

(Borítókép: Plavec Péter. Fotó: Orosz András)