Kaszinó volt, most extrémsport-akadémia nyílt a plázában

A mászás szinte az első formája a haladásnak, amit az ember kisgyermek korában elsajátít. Ez mindennek az alapja. Igaz, a gyermekek a talajon kúsznak-másznak, de később már az is ott van bennük, hogy fel szeretnének kapaszkodni valamire. Legyen szó egy székről vagy egy kőről, esetleg egy fáról, a gyermekek ösztönösen fel tudnak, és fel is akarnak rá mászni. Vagy ki akarnak mászni a kiságyból, amelyen még végig ott vigyázzák őket a rácsok.

Sok felnőttből sem veszett ki ez a vágy, az elmúlt évtizedekben pedig komoly iparág fejlődött a hegy- és sportmászás köré. A 2020-as tokiói olimpián pedig már ott volt a programon a sportmászás. A hétköznapi embernek sokáig egy elszigetelt, különös világnak tűnhetett a mászóké, a magyar sportmászókról pedig szinte semmit sem hallunk. Ezt a falat szeretné lebontani (vagy megmászni, hogy a témánál maradjunk) a Boulder Academy Budapest, amely nem véletlenül kapta az Akadémia nevet. Az alábbiakban szó lesz többek között arról, hogy

• mi a helyzet a hazai sportmászással,
• miért nem volt eddig hangsúly az utánpótlás-nevelésen,
• mi lehet a magyar sportmászás jövője,
• mik a mászás előnyei, és miért érdemes minél kisebb korban elkezdeni,
• hogyan másznak a látássérültek,
• és milyen körülmények között hozták létre az Akadémiát.

Hol tart most a hazai sportmászás? 

A hazai sportmászás nem véletlen van ennyire periférián. Ugyanabban a betegségben szenved, amiben a legtöbb sportág, amelyeket nem emelt ki az állam. Hazánkban a sportági struktúra három részre oszlik: a látványsportágakra, a kiemelt sportágakra és a felzárkóztatási programban résztvevő sportágakra. Utóbbi kategória kapja a legkevesebb támogatást, ebbe tartozik a sportmászás is.

Bankó Zsolt, a BAB alapító tulajdonosa elmondta, a mászótermek kizárólag magánkézben vannak, nincs állami terem, hogy a válogatott mászók ott eddzenek. Márpedig ezek a helyek a bevételből élnek, így nem az a fő céljuk, hogy élsportolókat neveljenek és versenyeket szervezzenek, mert ezek mind kiesést jelentenének a normális forgalomhoz képest. Egy versenyhez át kell építeni a falakon levő utakat, és csak a résztvevőket lehet beengedni, ami kevesebbet hoz, mintha bárki betérhetne sportolni. Bankó szerint a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetségnek nincsenek olyan anyagi lehetőségei, hogy ezt a kiesést pótolja. 

A szövetségnek még nincsenek megfelelő forrásai, az edzők és a mászók jellemzően nem tudnak megélni a sportból. A versenysport közben olyan magas szinten van, hogy a nagy sziklamászó múlttal rendelkező országokat, mint akár a hazánkkal szomszédos Szlovénia, egyszerűen nem lehet még csak megközelíteni sem. A hazai sportmászás életében csak most kezdődik az a szakasz, amikor a versenyzőket az életmódjukban is próbálják tudatosan fejleszteni, legyen szó akár az étkezésről. A hiányzó források miatt egyelőre nagyon „befizetős” itthon a sportág.  

Farkas Panka, korábbi magyar válogatott mászó, a BAB szakmai vezetője szerint folyamatosan fejlődik a hazai sportmászás. Egyre több a szervezett válogatott tréning, az edző ugyanakkor kiemelte, hogy az utánpótlás-nevelésen nincs elég hangsúly – ezen próbálnak változtatni. 

Vannak olyan fiatal versenyzőink, akik ifiben elég jól teljesítettek és teljesítenek, bízunk abban, hogy felnőtt szinten is hasonlóan jót mennek majd. Egyre többet tanulunk edzőként is, egyre jobb az edzőképzés, egyre többen vagyunk, akik tudnak úgy foglalkozni a gyerekekkel, hogy tényleg meglegyen annak az eredménye. Kell még idő, nehéz átlépni a rekreációs sport kategóriából versenysportba, felépített utánpótlással, az sok idő. Mi is azért kezdjük a legfiatalabbakkal, hogy szépen fel tudjuk őket építeni

– vázolta. 

Farkas Panka szerint fontos, hogy hazánkban egyre több a női edző. 

A mászás egy férfisportág volt, ebből adódóan sokkal több férfi edző van, ők magukból kiindulva is könnyebben tudnak fiúkkal dolgozni. A kislányoknak jó példakép lehet egy női edző, könnyebben azonosulhatnak vele. Emellett sokszor könnyebben megnyílnak, legyen szó akár női „problémákról”, szívesebben kérnek tanácsot női edzőktől a menstruáció alatti sportoláshoz, mint egy férfitől. Ezért is tartjuk fontosnak az akadémián, hogy ne csak egy edző, hanem egy egész stáb álljon a gyermekek mellett, akik együtt segítik őket a fejlődésben

– számolt be a helyzetről az edző. 

Farkas Panka úgy gondolja, a közeljövőben reális cél lehet, hogy a világkupákon ne csak egy-két élsportolónk induljon, hanem női és férfi kategóriában versenyképes válogatott csapat szerepelhessen a világeseményeken. Az olimpiai szereplés annak is függvénye, hányan mehetnek a játékokra. Tokióban nemenként mindössze húsz mászó indulhatott, így sokan lemaradtak, akik egyébként világkupákon dobogón állnak. A mászóknak szokatlan volt, hogy a tokiói játékokon a sportmászás három szakágát, a nehézségi mászást, a gyorsasági mászást és a bouldert együtt értékelték – ez nagy visszhangot váltott ki a közösségben. Párizsban már máshogy lesz, ez is azt mutatja, a NOB figyel a visszajelzésekre, hiszen a sportmászást is azért vették fel a programra, hogy a fiatalokat is megszólítsák. 

A BAB célja az utánpótlás-nevelés

A Boulder Academy Budapest december elején nyitott a Lurdy Házban, a terem pedig a magyar mérnökök és szakemberek munkáját dicséri. A cél egyértelműen az utánpótlás-nevelés, de nem minden áron.

Mi mertünk egy merészet húzni, nem véletlen, hogy nem fantázianevet kapott a terem, hanem felvállaljuk, hogy ez egy boulder akadémia. Ahol áldozunk rá időt, energiát és pénzt, hogy a legkisebbeket is a nulláról felépítsük oda, hogy ha van rá affinitása, eljusson a komoly versenysportba

– ecsetelte Bankó.

Somogyi Vencel, a terem szakmai vezetője és edzője elmondta, szeretné, hogy a tanítványai közül néhányan megismerkedjenek a versenyzéssel.

Akaratuk ellenére nem fogom őket elvinni egy versenyre. De akin látom, hogy érdeklődik iránta, és tudja mentálisan is kezelni a versenyhelyzetet, azt szívesen elviszem. Én inkább azt szoktam mondani a gyerekeknek, akiket már a versenyzés felé irányítunk, hogy a megmérettetést kezeljék úgy, mint egy edzésen lennének. Főleg mini, gyerek vagy serdülő kategóriában nem az a cél, hogy minden versenyt megnyerjen, hiszen még fejlődő szervezet.

– taglalta Somogyi. Hozzátette: ifiben vagy felnőttben már van értelme helyezéseket kitűzni, de a gyerekek mögött tilos „ostorral állni”, és az elért eredmény függvényében értékelni a teljesítményt. 

Az új terem abban nyújtja a legnagyobb újdonságot, hogy külön szekció áll rendelkezésre a legkisebbeknek, itt pedig kicsiknek épült utak és játékok veszik rá őket a mászásra. Kincskeresés, akadálypálya, vagy jutalomcsúszdázás – hiszen az egyik fal mögött egy titkos csúszda várja a gyermekeket. Pont ez az elkerített részleg adja meg a lehetőséget, hogy akár háromévesen elkezdje valaki a sportot. 

Azért is fontos a kisterem, mert ott be tudom csukni az ajtót. A gyerekek is bent maradnak, biztonságban tudnak mászni, és nem kell félni, hogy beszaladnak egy felnőtt alá, aki éppen leesik a falról. Így mindenki biztonságos körülmények között tud edzeni

– mondta Farkas Panka.

Érdemes megfontolni a sportmászás kipróbálását, és nem feltétlen azért, hogy élsportoló legyen a gyerekből. Rengeteg képességet fejleszt, legyen szó a mozgáskoordinációról, a koncentrációról, az egyensúlyról, vagy az együttműködési készségekről. Az ezekhez kapcsolódó kompetenciák fejlődéséről pedig könyveket lehet megtölteni. 

Farkas szerint bármikor el lehet kezdeni mászni, de a legtöbb képességet és készséget minél fiatalabb korban lehet a leghatékonyabban fejleszteni. 

Ha már 12-13 évesen csatlakozik be valaki a mászásba, tudom fejleszteni az állóképességét, de sokkal nehezebben, mintha 9-11 évesen kezdene. Minden készségnek megvan az a szenzitív időszaka a gyerekek fejlődésében, amikor a leghatékonyabban fejleszthető. Mi ennek megfelelően állítottuk össze az edzéseket, így minél hamarabb kezdi valaki, annál hatékonyabban tudjuk megalapozni a későbbi teljesítményét. 

– vázolta a korábbi magyar válogatott mászó. Szerinte elengedhetetlen, hogy egy gyermek teljes előéletét ismerjék a sportmászás terén. 

Fontos, hogy az edzők egymás között kommunikáljanak. Például Vencel is tudja, hogy én mit csinálok a 3-8 éves korosztállyal. Tudja, hogy amikor megkapja őket mondjuk 8-10 évesen, akkor milyen terheléseket, feladatokat, képzéseket kaptak korábban, és nem az van, hogy bejön ismeretlenül a gyerek, és próbálom kitalálni, hogy vajon mi az, amit tud, mi az, amit kapott eddig

– emelte ki Farkas a rendszer lényegét. 

Az edző szerint szintén rengeteget segít, hogy a gyerekekkel az erőnléti edzés alapjait képző mozgásokat is el tudják sajátítani. Így mire odakerülnek, hogy el lehet velük kezdeni a komolyabb erősítést, addigra jó technikával tudnak majd guggolni, húzódzkodni és más gyakorlatokat végezni.

Valamelyik gyermek aztán versenyzésre adná a fejét, ahhoz komolyan el kell köteleződnie. Értelemszerűen a kisgyerekeket hozni-vinni kell, egy alkalom edzővel, belépővel 4-5 ezer forint között mozog. Egyesületi tagként olcsóbb ugyan, de úgy sincs ingyen a tréning. Az edzők szerint a kisebbeket nem feltétlen szabad sokat terhelni, hogy a növekedésüket ne befolyásolja, de komolyabb szinten itt is szükséges a heti öt edzés. 

Farkas Panka felidézte azt is, mennyire szereti a hazai mászóközösséget. Tizenegy évesen kezdett el mászni, két-három évre rá pedig versenyezni. 

Nekem a hangulat tetszett nagyon, illetve nagyon sok barátom lett, akár az ország másik feléről, akikkel mindig csak a versenyeken találkozhattunk. Ez egy nagyon befogadó közösség. Engem szerencsére a szüleim nem nyomtak bele minden áron a versenyzésbe, nem volt versenykényszer. Ami hiányzott egy kicsit, az az, hogy nem volt egy csapat, akivel együtt menjünk versenyre, hanem mindenki a szüleivel vagy egyedül leutazott, aztán velük is ment haza a versenyről

– elevenítette fel emlékeit Farkas Panka. A BAB részéről ezen a területen is próbálnak fejleszteni, az egyesület rendelkezik egy kisbusszal, mellyel a versenyzők és az edzők közösen utazhatnak, csapatot szeretnének formálni. 

Látogatásunk előtt nem sokkal a Látássérültek Szabadidős Sportegyesületének (LÁSS) néhány tagja mászott a teremben. Bankótól megtudtuk, terveznek látássérültekkel is foglalkozni, ezért több útnál kialakítottak biztosítási lehetőséget, hogy a paramászók is használhassák a termet. 

Ez egy régi álom volt Panka részéről is, én meg csak rátettem egy lapáttal. Felvettük a kapcsolatot a LÁSS-sal, nagyon örültek neki, de egyébként megdöbbentő, hogy ők mennyit sportolnak. A falat úgy mutatjuk meg nekik először, hogy egy LEGO lapon leképezzük a fogásokat, amiket ki tudnak tapogatni, és nagyjából el tudják képzelni az utat. A falon pedig az edző segít a látássérülteknek, mögöttük állva tudja mondani, hogy hol lesz a következő fogás, és így együtt másznak

– mesélte Bankó Zsolt. 

Milyen a jó mászó? 

Hogy egy példát vegyünk, az úszásnál viszonylag fiatalon látszik, kinek milyen a vízfekvése. Ezen pedig nagyon sokat már nem lehet javítani. A mászásnál nincs ilyen, mindkét edző szerint inkább fejben dőlnek el a dolgok. Hiába tehetséges valaki, ha nincs meg a monotóniatűrése, vagy nem annyira kitartó, akkor nem lesz belőle jó mászó. Természetesen sokösszetevős a dolog, de kijelenthetjük: nem alkatilag dől el, hogy lehet-e valakiből profi. Farkas szerint korábban az volt a sztereotípia, hogy minél szikárabb valaki, annál jobb lehet. Mostanra ez mindkét nemnél megváltozott, önmagukhoz képest kell erősnek lennie a versenyzőknek. 

A BAB alapító tulajdonosa, Bankó Zsolt korábban a torna és az evezés világában mozgott. Aztán két évvel ezelőtt az egyik gyermeke szerette volna kipróbálni a sportmászást, rajta keresztül került ebbe a világba, a légkör pedig hamar beszippantotta. Itt találkozott először Farkasékkal, akik először gyermekének, később pedig neki is tartottak edzéseket. Aztán adódott egy lehetőség, szeretett volna valamit a sport világának visszaadni, ahonnan ő is jött, és kitalálta, hogy alapít egy mászótermet. 

Ahol most a látványos akadémia áll, korábban kaszinó és bowlingpálya működött, ami azonban évekkel ezelőtt bezárt. A lelkes csapatnak borzasztó állapotokból kellett kivakarni a helységet. 

Több mint öt éve nem járt bent senki. Öt év után nyitottuk ki az ajtót... Nem tudjátok elképzelni, mi volt itt. Rengeteg munkát kellett beletennünk, hogy egy bowlingpályából mászótermet csináljunk. Ráadásul csak éjszaka lehetett dolgozni, ugyanis nappal a vásárlók miatt nem tudsz átvinni sehol semmit, akkor nem fúrhattunk-faraghattunk, hangoskodhattunk 

– utalt az alapító tulajdonos a napközben működő plázára. 

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)