Ronnie O’Sullivan az Indexnek: Nem érzem a késztetést, hogy mindig nyerjek

A sznúkert nem követő olvasóink kedvéért röviden összefoglaljuk, ki is az a Ronnie O'Sullivan. Hét világbajnoki cím, ugyanennyi Masters- és UK Championship-győzelem, összesen 39 pontszerző tornagyőzelem, a legtöbb (15) maximális, azaz 147-es brék és a leggyorsabb 147-es brék 5 perc 8 másodperc alatt – csak néhány rekord, ami Ronnie O'Sullivan nevéhez fűződik. Hosszasan sorolhatnánk még, hogy a jelenleg is világelső sznúkeres milyen csúcsokat állított fel, mert van belőle bőven – nem véletlenül tartják a valaha volt legtehetségesebb és legjobb játékosnak a sportágban. Karrierje során először Magyarországra látogatott, a VI. OMV Magyar Snooker Gála szervezői jóvoltából pedig rövid interjút készíthettünk vele. A „Rakéta” nem igazán kedveli a sajtót, de ezúttal rendkívül jókedvűen, mosolygósan válaszolt a kérdésekre, pozitív benyomást tett mindenkire.

Milyen érzés kitörni a mindennapokból, megszakítani a megszokott menetrendet, és egy ilyen gálán asztalhoz állni?

Izgatott vagyok, hogy itt lehetek Magyarországon. Tudom, hogy sok néző lesz, remek hangulat és helyszín, jó kis hétvége elé nézünk. Gyakorlásnak sem utolsó, Markkal (Mark Allen, a gála másik sztárjátékosa – a szerk.) többször is játszunk egymás ellen, ami jól szolgálja a felkészülést is.

Bárhol jár a világban, a szurkolók önt akarják látni játszani, ez Magyarországon sincs másként. Ez nyomást helyez önre?

Persze, mindig nagy nyomást jelent, hogy jól játsszak, a közönség élvezze, amit lát. Mindenki nagyszerű sznúkert akar látni, de ez nem mindig lehetséges, nincs rá garancia. Azt viszont garantálom, hogy kihozom magamból a maximumot, megpróbálok a lehető legjobban játszani és nyerni. Nem lökhetsz mindig 147-es bréket, és nyerhetsz meg minden versenyt, de a legjobbat adhatod magadból, ezt várják el tőled.

Hogyan birkózik meg a nyomással, az állandó stresszel?

Azt hiszem, már hozzászoktam az évek alatt. Nem könnyű, de muszáj kezelni a feszültséget, a stresszt. Ha nem megy, akkor elveszíted az önbizalmad, nem fogod tudni megfelelően kezelni a különböző helyzeteket.

Nemrég jelent meg a hetedik világbajnoki címét feldolgozó kétrészes dokumentumfilm, a Seventh Heaven. Élvezte a forgatást?

Nagyon jó volt feleleveníteni a Crucible-ben aratott győzelmeket. Jön a folytatás is, talán szeptemberben már látható lesz. Az életemről fog szólni, egészen a gyerekkoromtól kezdve mostanáig. Mindenki láthatja majd a győzelmeket és bukásokat, még az öltözőben is forgattunk, tényleg minden benne lesz!

A dokumentumfilmben arról is beszél, hogy karrierje kezdetén nem volt félelemérzete, nem hezitált semmilyen helyzetben. Mára jóval megfontoltabb lett, ezzel együtt hihetetlen lökései és meglátásai vannak. Hogyan építette fel a mentális erejét ilyen magas szintre?

Tanultam olyan nagy játékosoktól, mint Stephen Hendry, próbáltam ellesni a mozdulataikat. A pályafutásom elején sokszor meggondolatlan voltam, emiatt sokat is hibáztam. Most már jóval fegyelmezettebb vagyok, tudom, melyik lökés és az adott meccs melyik pillanata fontos, mikor kell extrát húzni. Tudnod, érezned kell, mikor kell bevállalni egy nehezebb lökést. Ha megcsinálod, te uralod a pillanatot. Ezeket a szituációkat már sokkal jobban felismerem. Fiatalon nem volt veszélyérzetem, a falon is átmentem volna. Egyik nap sikerültek a dolgok, a másik nap nem, nem zavart különösebben. Ma már nem ilyen vagyok, kevesebbet kockáztatok, mert tudom, mikor van szükség a legjobb játékomra.

Nehéz éveket élt át, miután édesapja börtönbe került: nem vetette meg a bulikat, az alkoholt és a drogokat sem. Nagy utat járt be, hogy eljusson oda, ahol most van. Mit tanult azokból az évekből?

Minden rossz dolog megerősít, ezt az én példám is bizonyítja. A rossz tapasztalatok rákényszerítenek arra, hogy kitaláld, hogyan kászálódj ki a nehéz helyzetekből. Mentálisan megerősödtem, változott a hozzáállásom.

Jöhet bármilyen nehézség, megtalálom a módját, hogy túljussak rajta. Szeretek sznúkerezni, versenyezni, amihez nagyon fontos, hogy mentálisan rendben legyünk. Néha az élet problémákkal állít szembe, és ha ezek megtörnek, megváltozik a gondolkodásod. Meg kell tanulnod ezt kezelni. Persze az idő is gyógyír sok sebre.

Mindent megnyert már ebben a sportágban, amit lehet, ráadásul mindent sokszor, rengeteg rekordot is tart. Mi motiválja még a sznúkerben?

Próbálom kiélvezni a sznúker előnyeit. Nem vagyok annyira sikeréhes, nem érzem a késztetést, hogy megnyerjek minden versenyt, amin elindulok, nem érzem, hogy bizonyítanom kellene bárkinek bármit. A sznúkeren keresztül utazhatok, játszhatok, két-három órán keresztül gyakorolhatok úgy, hogy közben kikapcsolom a telefonom – ez egyfajta meditációval ér fel nekem. A sznúker nem munka, hanem egy lehetőség, hogy kikapcsoljak és megnyugodjak, utazhassak a világban, és időt töltsek egyedül. Amikor otthon vagyok, ott van a barátnőm, a gyerekek, a kutyák, az üzleti megkeresések. Néha úgy érzem, egyszerűbb az életem, ha úton vagyok.

Mint minden sportágban, így a sznúkerben is gyakran beszélnek a szurkolók minden idők legjobbjáról. Ön szereti ezeket a diskurzusokat? Kit tart minden idők legjobbjának?

Michael Jordan a legnagyobb, de azt nem állíthatom, hogy Ronnie O'Sullivan is a legnagyobb. Az emberek azt hiszik, nem vagyok normális, kérdezgetik tőlem, hogy miért mondom ezt. Én nem foglalkozom ezzel, csak játszom a saját játékom, és remélem, hogy az emberek élvezik és beszélnek róla. Az én hőseim, Stephen Hendry és Steve Davis sem voltak nagyképűek, nem kérkedtek az eredményeikkel, igazi sportemberek. Nagyon szeretem Muhammad Alit, ő egy igazi showman volt, kivételes személyiség. Én nem vagyok olyan. Csendes srác vagyok, aki szeret sznúkerezni, és remélem, hogy az emberek élvezik.

(Borítókép: Ronnie O'Sullivan hétszeres világbajnok az OMV VI. Magyar Snooker Gála előtt 2023. március 3-án. Fotó: Németh Kata / Index)