Síugrást és gerinctörést is láthatott a ma 100 éves legendás stadion közönsége

Napra pontosan száz évvel ezelőtt, 1923. április 28-án rendezték a legendás létesítmény első mérkőzését: az FA-kupa döntőjében a West Ham és a Bolton csapott össze egymással. A meccset utóbbi nyerte 2–0-ra, a stadion első gólját pedig David Jack szerezte, mégsem a játékról, hanem a meccset övező őrületről maradt emlékezetes a finálé.

A kezdés háromnegyed órát csúszott, addig tartott ugyanis, hogy a kerítéseket áttörő és a pályára berohanó embereket kitessékeljék a játéktérről. Ebben főszerepe volt George Scorey közrendőrnek, aki Billie nevű fehér lován vágtatva vezényelte a kiürítést. Az angol szövetség hálája jeléül élete végéig tiszteletjegyet küldött a rendfenntartónak minden FA-kupa-döntőre, ő azonban nem szerette a futballt, így egyetlen mérkőzésre sem ment el.

1924-ben rendezték a Wembley első bokszmérkőzését, amelyre 50 ezren voltak kíváncsiak, az amerikai nehézsúlyú Tom Gibbons azonban elrontotta a hazai szurkolók örömét, a harmadik menetben ugyanis kiütötte a brit Jack Bloomfieldet. Egy évvel később már rögbimeccsnek adott otthont a stadion, nem sokkal később pedig a hagyományossá vált agártalálkozót látta vendégül – ezek az események biztosították akkoriban a stadion pénzügyi életképességét.

1934-ben a baseballal is megpróbálkoztak, az amerikai haditengerészet két csapata játszott egymás ellen, ám az Egyesült Királyságban nem voltak annyira vevők a sportágra, így az első meccs egyben az utolsó is lett az arénában. Két esztendővel később viszont a benzingőz is megcsapta a létesítményt, a salakmotor-világbajnokság helyszínéül is a Wembley-t választották. Ebből összesen 25-öt rendeztek az ikonikus stadionban, az utolsót 1981-ben.

A II. világháború idején új, ámde szomorú funkciót töltött be az épület, rengeteg menekültet szállásoltak el benne. Néhány évvel később viszont újra a sporté volt a főszerep: 

1951-ben az argentin válogatott vizitált Londonban első tengerentúli nemzetként, 1953-ban pedig egy bizonyos Aranycsapat látogatott a stadionba, Puskásék futball-leckét tartottak az angoloknak a legendás 6:3-as mérkőzésen. Ez volt az első veresége az együttesnek, amelyet nem az Egyesült Királyság valamelyik nemzete ellen szenvedett el.

1954-ben Billy Graham amerikai evangélista 120 ezer embert vonzott a Wembley-be, amely az 1923-as FA-kupa-döntő óta a legnagyobb közönségnek számított. Egy évvel később szerelték fel a stadion első reflektorait, így már sötétedés után is szervezhettek eseményeket a pályára. 1961-ben például az egyik legbizarrabbat sikerült: 

Az Angol Labdarúgó-szövetség fennállásának 100. évfordulóját új tetőszerkezettel köszöntötték, 1963-ban így már félig-meddig fedett lelátókról figyelhették az emberek az első itt rendezett BEK-döntőt, amelyet az AC Milan 2:1-re nyert meg a portugál Benfica ellen. Még ebben az évben a legendás Muhammad Ali is szorítóba lépett, aki az ötödik menetben kiütötte a brit Henry Coopert. 1966-ban Anglia adott otthont a labdarúgó-világbajnokságnak, amelyet hazai közönség előtt végül meg is nyert – máig ez az egyetlen végső sikere a háromoroszlánosoknak. 

A Wembley első zenei koncertjén a progresszív rockzenekar, a Yes lépett színpadra 1969-ben – ám mint koncerthelyszín inkább három évvel később kezdett beindulni, köszönhetően a több fellépőből álló London Rock ’n’ Roll Show-nak. 1975-ben az egyik legdrámaibb pillanatokat láthatta és élhette át a stadion közönsége: Evel Knievel motoros kaszkadőr világrekordot jelentő, 13 londoni emeletes buszt próbált átugrani, ám a kísérlet sokkoló bukással ért véget, amelynek következtében a showman eltörte a gerincét.

1982-ben a katolikus egyházfő, II. János Pál pápa 100 ezer fős tömeg előtt adott szentmisét a Wembley-ben, amely 1985-ben az egyik, ha nem a leghíresebb koncertnek adott otthont: 

A cél az afrikai éhezők megsegítése volt, a televíziós közvetítésnek köszönhetően pedig több mint másfél milliárd ember látta egyenes adásban, így ez lett az emberiség egyik legnagyobb kollektív eseménye. A philadelphiai JFK Stadionban a másik Live Aid-színpad mellett a koncertet 110 országban sugározták, és több mint 30 millió font gyűlt össze a felajánlásokból. Freddie Mercury és a Queen egy évvel később visszatért, és másodszor is felrobbantotta az arénát, sokak szerint ugyanis a Live Aid legemlékezetesebb koncertje is az övék volt.

1987-ben Madonnának három telt házas fellépése volt az arénában, és még ebben az esztendőben rendezték a stadion első hivatalos női mérkőzését is. 1988-ban hatalmas, tízórás koncerttel ünnepelték a 27 évig börtönben ülő dél-afrikai Nelson Mandela 70. születésnapját. Az esemény egyértelműen segített előkészíteni a két évvel későbbi szabadulását, amely után az ugyancsak a Wembley-ben, a politikus tiszteletére rendezett újabb koncert keretein belül először tartott nyilvános beszédet a világ közönségének.

1996-ban labdarúgó-Európa-bajnokságot rendeztek a szigetországban, ahol az angolok közel voltak az aranyéremhez, ám az elődöntőben 11-esekkel kikaptak a németektől, így meg kellett elégedniük a harmadik hellyel. 1998-ban az akkor csúcson lévő Spice Girls lépett fel az arénában, méghozzá kétszer, összesen több mint 150 ezer rajongó előtt. 

Az új évezredben már megvoltak a tervek a stadion teljes átépítésére, ám a munkálatok pénzügyi és jogi nehézségek miatt csak jókora késéssel kezdődtek. Az Oasis volt az utolsó zenekar, amely színpadra lépett a régi létesítményben, amelynek zárómeccsén Anglia 1–0-ra kikapott Németországtól, az utolsó gólt Dietmar Hamann szerezte szabadrúgásból. A régi aréna jelképéve vált két ikertornyot 2003-ban bontották le teljesen, ám minden elemét felhasználták az új stadion építésénél. 

Néhány tesztrendezvény után hivatalosan 2007-ben nyitotta meg újra kapuit az objektum, az első mérkőzésen a nemzeti együttes Brazília ellen játszott 1–1-es döntetlent. A stadion az NFL rendszeres alapszakaszbeli helyszínévé is vált, az első mérkőzésen a New York Giants 13–10-re nyert a Miami Dolphins ellen. A 2011-es Bajnokok Ligája döntőjében a Lionel Messi vezette Barcelona 3–1-re nyert a Manchester United ellen, 2012-ben pedig ismét nyári olimpiát rendezett az angol főváros, amelyen a Wembley természetesen ezúttal is központi helyszín volt.

2015-ben becslések szerint 60 ezer brit indiai tolongott a létesítményben a Narendra Modi indiai miniszterelnök tiszteletére rendezett gyűlésen, 2017-ben pedig a korábbi, csalódást keltő ökölvívó-események után Anthony Joshua 90 ezer ember előtt szerezte meg a nehézsúlyú vb-övet Volodimir Klicskót legyőzve. Ugyanebben az évben Adele 98 ezer ember előtt adott koncertet, amely brit zenei eseményként rekordnak számított.

A világjárvány miatt elhalasztott 2021-es foci-Eb-n a Wembley volt a fő helyszín, nyolc mérkőzést, többek között a döntőt is itt rendezték, amelyet Anglia 11-esekkel bukott el az olaszokkal szemben.

2022-ben Tyson Fury írt történelmet: a Dillian Whyte elleni nehézsúlyú címmeccsét ökölvívó-nézőcsúcsot jelentő, 94 ezren figyelték a helyszínen – a Cigánykirály a hatodik menetben ütötte ki honfitársát. Nyáron pedig a női labdarúgó-Európa-bajnokságon a hölgyeknek sikerült az, ami férfi társaiknak nem: hazai pályán emelhették magasba a trófeát.

(Borítókép: A Wembley Stadion. Fotó: Michael Regan / UEFA / Getty Images)