A Balaton után itt az új magyar tenger a láthatáron

Király Zsoltnak és a Raffica csapatának köszönhetően lassan kiderül, hogy a Balaton mellett létezik egy másik „magyar tenger” – még ha az éppenséggel a svájci Genf mellett is található…

Büszkeséggel tölt el, hogy hetedszer is mi értünk a célba elsőként, azt azonban fontos tisztázni, hogy rajtam kívül is vannak még hétszeres bajnokok a mezőnyben – ami a mostani győzelmet különlegessé teszi az az, hogy kormányosként viszont én vagyok az első, akinek ez összejött. Ám mivel ez is csapatsport, a többiek nélkül nem sikerülhetett volna, akik minden egyes diadal alkalmával ott voltak mellettem – legalábbis nagyjából 80 százalékukkal mindig együtt hajózunk. Leginkább egyébként annak az elit társaságnak az elismerése esik jól, akikhez most csatlakoztam és akik a vízben az ellenfeleim, a parton viszont rendkívül tiszteljük egymást.

Az igaz, hogy ezek közül az ellenfelek közül voltak olyanok is, akik csak azért fejlesztettek a télen komoly összegekért a hajóikon, hogy végre ne a magyar himnusz szóljon a befutót követően?

Pontosan, voltak, akik több millió eurót költöttek, azért, hogy legyőzzenek minket, de szerencsére a jó taktikánknak és döntéseinknek köszönhetően a végtelen kártya is kevésnek bizonyult. Viccet félretéve, ennél nagyobb elismerés nem igazán kell számunkra, minthogy a többi csapat nem kevés időt, energiát és pénzt fektet abba, hogy megpróbáljon megelőzni minket.

Ez annak fényében még inkább megsüvegelendő teljesítmény, hogy ha jól hallottam, a Rafficán idén annyi volt az egyetlen változtatás, hogy vaj helyett ezúttal májkrém került a szendvicsekbe.

Így történt. Mögöttünk azért nincs akkora háttér és szponzoráció, hogy drasztikus fejlesztéseket eszközöljünk a hajón – a vitorlánk például 2016-os, pedig ha azokat ki tudnánk cserélni, az alsó hangon 15-20 százalékos gyorsulást eredményezne. De nincs okunk a panaszra, nagyon profi a csapatunk, amelynek minden tagja vitorlázik, ha nem közösen, akkor más hajókon, így abszolút „edzésben” vagyunk. Ahogyan a verseny második helyezett kapitánya fogalmazott: a három igazán profi csapat közül az nyert, amelyik nem hibázott, ezek pedig mi voltunk.

19 óra és 20 perc volt a győztes idejük, ami azért elég embert próbálóan hangzik. Hogyan bírták a közel egynapos futamot?

Nehezen. Úgy indultunk el, hogy nincs rajtunk nyomás, ráadásul az elején annyira gyenge volt a szél, hogy nem tudtuk érvényesíteni a hajónk által nyújtott előnyöket. Viszont odafelé mindenki a betanult iskola szerint maradt a svájci part közelében, nem akartak lejönni a francia részhez, mi viszont azt az irányt választottuk. Bár sosem értünk olyan későn a visszafordító bójához, mint most, utána bejöttek a számításaink és megkaptuk azokat a fuvallatokat, amelyekkel számoltunk, ez pedig megindította a hajót. Sorsdöntő volt, hogy ki ér be elsőként a genfi csatornába, ott ugyanis a keskenység miatt szinte lehetetlen előzni. Szerencsére egy újonnan kifejlesztett, rendkívül profi applikációnak köszönhetően rengeteg adat állt a rendelkezésünkre, amelyekkel végigvittük azt a stratégiát, amelyet elterveztünk, és végül elsőként siklottunk át a célvonalon.

Mit kell tudni azokról az egytestű hajókról, amilyennel például önök is versenyeznek?

A miénket 1992-ben építették Olaszországban, kifejezetten tavi versenyhajónak. 2006-ban került hozzám, azóta néhány módosítást végeztünk rajta: a trapézkeretet például, amelyen a csapattagok állnak, hat méterről megemeltük nyolc méterre, valamint levettük a tőkesúlyt, így csak az uszony, vagyis a svert hivatott csökkenteni az oldalra sodródását. Ahogy mondtam, lehetne még mit fejleszteni, de azért az eredményeink azt mutatják, így sem olyan rossz a helyzet.

A hajósok a svájci viadalt a négy legfontosabb tókerülő verseny között tartják számon: lehet rangsorolni a németországi Bodeni-tó melletti Rund um, az olasz Garda-tónál lévő Centomiglia, valamint a Kékszalag között?

Kihívásban és jövőbeni szponzorok reményében számunkra idén ez volt a legfontosabb, de természetesen a hazai közönség és Magyarország miatt a Kékszalag mindig különleges a számunkra. A Garda-tóhoz idén sajnos nem tudunk elutazni, a csapat nagy része ugyanis éppen akkor Szardínián lesz egy nagyobb hajóval a világbajnokságon. A Balatonon viszont mindenképpen szeretnénk a saját kategóriánkban maradandót alkotni – a katamaránokkal egyelőre nem tudjuk felvenni a versenyt, de a hosszú távú céljaim között szerepel, hogy idővel beszerzek egy gyorsabb hajót és őket is megpróbáljuk legyőzni!