Alkohol, drogok: brutálisan őszinte vallomás a hétszeres világbajnoktól

Májusban eredeti nyelven, most magyar fordításban is megjelent Ronnie O’Sullivan életrajzi kötete, a Megtörhetetlen, amit Tom Fordyce vetett papírra a sznúkerlegendával való beszélgetéseik után. Aki egy átlagos, az életének fontosabb pillanatait felidéző, elbeszélő típusú életrajzra számít, az csalódni fog – de hát maga Ronnie O’Sullivan sem egy hétköznapi ember. Az író zseniális munkájának köszönhetően olyan, mintha maga O’Sullivan beszélne, gyakran elkalandozó és néha vulgáris stílusa tükröződik a kötetben.

Ha valaki nem ismerné Ronnie O’Sullivant, a vele készített exkluzív interjúnkban több mindent megtudhat róla. A 47 éves sznúkerjátékost minden idők legjobbjaként emlegetik, ami nem is csoda: hétszeres világbajnok, ugyanennyiszer nyerte meg a UK Opent és a Masterst is (ami rekord), amelyek a sportág legkiemelkedőbb versenyei, Triple Crown néven ismert ez a három viadal. A „Rakéta” becenévre hallgató játékos 39 pontszerző versenyt nyert, ennyit korábban senkinek sem sikerült. Minden idők legtöbb százas brékjét is ő lökte (már 1200 fölött jár), és a valaha volt leggyorsabb maximális brék (147) is az ő nevéhez fűződik: 5 perc 8 másodperc alatt takarította le az asztalt hiba nélkül.

A főszereplő által mesélt sztorit egy-egy konkrét meccs felidézése színesíti, amiket dőlt betűvel szedtek, és amiben Ronnie O’Sullivan egyes szám első személyben írja le, mi játszódott le a fejében azon a bizonyos mérkőzésen. A könyv – ahogy a címe is szól – arra épül és oda fut ki, hogyan vált Ronnie-ból megtörhetetlen sznúkerjátékos és ember a civil életben, az ehhez vezető utat ismerhetjük meg az ő szemszögéből.

Nem klasszikus kronológiai sorrendben veszik végig a „Rakéta” pályafutását, de a legfontosabb pillanatok és a legnagyobb élményei – pozitívak, negatívak egyaránt – nem hiányoznak belőle. Rögtön az első fejezetben képbe hozza az olvasót a könyv, az alábbi tételmondatokkal gyakorlatilag a teljes történet összefoglalható:

Annak idején csodagyerekként indultam. Aztán az elveszett fiú lettem. […] Kívülről nézve flancos élet, gyors kocsikkal és nagy dumával. Belül megtört ember. A rehab és a futás mentett meg. Sok időbe telt, hogy megtaláljam önmagam

– írja a Kezdetek című fejezetben Ronnie O’Sullivan.

Fotó: Kaszás Tamás / Index

A hagyományosan a sheffieldi Crucible Színházban rendezendő világbajnoksághoz különös viszony fűzi a sznúkerlegendát. A könyvből kiderül, hogy – sok más sportághoz hasonlóan – a legjobbak számára ez a verseny számít igazán az egész évben, mindegyikük erre készül, így főhősünk is. A meccsek előtti rituáléja O’Sullivannek puritán: teát iszik, vajas kekszet eszik dzsemmel és joghurttal, közben meg tévét néz. A mérkőzések előtt már nem gyakorol, kerüli a tömeget, bízik a saját játékában, és próbál arra fókuszálni.

A fent már említett leggyorsabb 147-es bréket is felidézi a „Rakéta”, aztán belecsap a lecsóba: kíméletlenül őszintén vall arról az időszakról, amikor megjárta a poklot. Édesapját emberölésért 1992-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték (2010-ben szabadult), édesanyját 1996-ban adócsalásért egy évre. Ekkor magára maradt nyolcéves húgával, és elveszítette a kontrollt. Az éjszakai életbe menekült, az alkohol és a drogok rabja lett. A könyvből kiderül, milyen érzései voltak ekkor, és hogy halálközeli élménye volt, ami rávette arra 2001-ben, hogy rehabra menjen.

Végigcsinálta a 12 lépést, tiszta lett, de nem ment egykönnyen – szenvedéseiről és a leszokás rendkívül nehéz folyamatáról is olvashatnak egy függő szemén keresztül. Többször nyilatkozta Ronnie, hogy addiktív a személyisége, de a függőségek rendben vannak addig, írja, amíg nem befolyásolják a mindennapi életét és az őt körülvevő személyeket. Sok olyan tanulsággal szolgál a kötet, ami bárki számára elvihető.

A „Rakétának” sokat segített, hogy elkezdett futni, itt tudott igazán kikapcsolni és a mindennapok elől menekülni. Emellett elkezdett dolgozni egy Steve Peters nevű sportpszichológussal, aki olyan technikákat tanított neki, amiket azóta is alkalmaz, és nagyban hozzájárultak a sznúkerben elért kiemelkedő eredményeihez. Több emberi kapcsolatát is kivesézi, hogyan születtek életre szóló barátságai, és hogyan iktatta ki az életéből azokat az embereket, akik nem vitték előre.

Egy rendkívül érzékeny, kissé zárkózott, perfekcionista és kíméletlenül őszinte („Nem tudok hazudni” – írja Ronnie a könyvben) ember életébe nyerünk betekintést, aki saját szavai szerint már-már autista, sosem adja fel, rajong a sznúkerért, aminek a valaha volt legnagyobb egyénisége lett. Ő Ronnie O’Sullivan, a megtörhetetlen.

(Borítókép: Ronnie O'Sullivan. Fotó: Németh Kata / Index)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!