Céltalan nyuggerek vég nélküli időtöltése, vagy sport és biznisz a javából?

Amennyiben a kedves olvasóink még mindig „sötétben tapogatóznak”, akkor segítünk rajtunk: a Magyarországon szinte ismeretlen golfot a legtöbben nyugdíjasok unalmas időtöltésének gondolják, pedig valójában olyan érdekes, ahogyan azt bevezetőnkben körülírtuk.

Háromrészes cikksorozatunkban nem kevesebbre vállalkozunk, mint arra, hogy bemutassuk a nagybetűs GOLF-ot, ezáltal pedig bárki számára elérhetővé tegyük, bármennyire is távolinak gondolják azt maguktól.

Mármint nem az autót, hanem a sportot, annak színes történetét, népszerűségét, fair play szabályait, a felszerelést és a helyszíneit. Rávilágítunk a golf köré épült üzleti érdekeltségekre, a hatalmas pénzekre, amit e sport mozgat, és természetesen foglalkozunk azzal is, miért „beteg a magyar golf”. Végül nemcsak színes információkkal, de hasznos tanácsokkal is szolgálunk, ha valakinek megjön hozzá a kedve.

Ez most sport vagy valami sznobság?

Na de hát sport egyáltalán a golf? Egyetemi oktató és egyben erőemelő barátunk, János szerint ez

egy könnyű időtöltés a szabadban, ami a természetjárás és egy bosszantóan nehéz játék keveréke. Sportértéke nem sok van.

Mondta ezt egészen addig, amíg el nem kísért minket egy 18 szakaszos pályán lejátszott négyórás meccsre. Idegileg és fizikailag is elfáradva, egy korsó sör mellett már úgy nyilatkozott, hogy „életében csak a fiatal hallgatókat hajszolta ennyire reménytelenül fáradtan, mint mi a labdát”.

No lám!

A golfhoz nem szükséges egy súlyemelő ereje, akkor sem, amikor hatalmasat, akár 300 méter hosszút ütünk a driverrel. Nem igényli egy középtávfutó aerob kapacitását a 8-10 km hosszú séta, amit egy standard 18 lyukas pályán teszünk meg. Különösebb reflexeket sem kellenek ide. Viszont nagyfokú testkontrollra, mozgásfegyelemre és sok türelemre/gyakorlásra van szükség! Csak így érhető el, hogy az ütések pontosak, és többször megismételve is ugyanolyanok legyenek.

A golf „swing” (teljes mozgástartományú ütés) az egyik legnehezebb sportmozdulat. Egyáltalán nem meglepő, sőt gyakori, hogy valaki az első próbálkozásra el sem találja a golflabdát, és csak néhány napnyi vagy éppen 1-2 hetes gyakorlás után kezdi érezni az ütést. Az állandósult szép és pontos ütésekhez pedig leginkább sajnos születni kell.

A golfütések megfelelő színvonalú elsajátítása összpontosítást, türelmet, némi testi erőt és hajlékonyságot, valamint egyensúlyérzéket igényel. Ezek mind-mind fejlődnek a gyakorlás és játék közben. A szabadban, gyönyörűen karbantartott környezetben töltött tevékenység minden tekintetben aktív kikapcsolódás. A kalóriaégetés mellett segíti a stresszoldást, a feltöltődést, a lelki egészség fenntartását. A hosszú ideig tartó koncentráció és fókusz karbantartja és edzi a mentális agilitást és a kognitív készségeket. A golfot amatőr és nagyon magas, professzionális szinteken űzik. Versenysport, részletes szabályrendszere van, amelyben kiemelt szerepet kap a fair play elve.

És messze nem utolsósorban: a golf egy szociális tevékenység! Legtöbbször többen együtt játsszák, miközben van alkalom beszélgetni, kapcsolatokat ápolni vagy új embereket megismerni is. Erre tehet rá egy lapáttal a klubtagság, ahol mindez rendszeressé válik, és az összes jó dolog hatványozottan jelentkezik.

A golf tehát sport a javából! Mit sport, ahogy az angol mondás tartja: „a világ valaha volt legjobb játéka”.

A skót időtöltésből világhódító játék: misére mentem jeligére

A golf már ott volt az első újkori olimpiákon is, hogy aztán el is tűnjön majd száz évre, miközben történelme egészen a „sötét középkorig” nyúlik vissza.

A XV. században a skótok két sör között egyre gyakrabban terelgettek egy golyót különböző botokkal, ütőkkel a földön eltérő helyen lévő lyukak felé. A közemberek sportja volt, legtöbbször publikus helyeken, utcákon vagy éppen templomkertekben játszottak, „misére mentem” jeligére.

Hasztalan, a nemesektől az egyetemi hallgatókig tömegek folytatták a zugjátékot – egyre jobb ütőkkel és labdákkal. Végül IV. Jakab skót király, akit golfozó királynak is hívtak, legalizálta azt az 1500-as évek környékén. A játék szabályairól szóló első írásos emléket egy szintén skót gimnáziumi tanárnak köszönhetjük az 1600-as évekből, az első nemzetközi versenyre pedig 1681-ben a leithi partvidéken a skótok és az angolok között került sor.

A világ első golfklubja, a Company of Gentlemen Golfers (Golfozó úriemberek társasága) Edinburgh-ban alakult meg 1744-ben, de a világ talán legismertebb és egyik legrégebbi pályája a St. Andrews-i. Feljegyzések szerint IV. Jakab 1504-ben már játszott itt, és egy 1552-ből származó területrendezési terv megemlékezik a nép jogáról, hogy a partvidéken golfot játszhasson. Mégis „csak” az 1700-as évek közepén hozták létre a St. Andrews Society of Golferst,  a St. Andrews Golfozók Társaságát. A klub 1834-ben IV. Vilmos brit királytól kapta meg a Royal and Ancient (Királyi és ősi) jelzőt. Ma is ez a klub számít a sportág Mekkájának, és az ő joga a golf egységes szabályrendszerének karbantartása, aktualizálása, publikálása.

A XIX. században a brit birodalom aztán eljuttatta a golfot a világ számos részére: 1820-ban India, 1856-ban Írország, 1870-ben Ausztrália, 1873-ban Kanada, 1885-ben a Dél-afrikai Köztársaság, 1888-ban az Egyesült Államok, 1889-ben Hongkong voltak a golf hódító útjának állomásai. A legdinamikusabb fejlődés az Egyesült Államokban történt, ahol az országos golfszövetség 1894-es megalakulása után 1900-ra már több mint 1000(!) golfklubot alapítottak. Az ott lévő pénzmennyiség és szponzorációs hajlam nagyon gyorsan a világ golféletének központjává tette az országot. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a világ mintegy 38 ezer golfpályájának nagyjából a fele az Egyesült Államokban van. 2400 körüli számban található Japánban, Kanadában és az Egyesült Királyságban. 1700 darab körüli van Ausztráliában.

A golf népszerűségi számokban elmarad a lista élen járó focitól, krikettől, tenisztől, amely sportokat egyenként több száz millió ember gyakorolja aktívan. Közel jár ezekhez a kosárlabda, a röplabda, a baseball, az asztalitenisz, a kerékpározás és természetesen minden sportok talán legegyszerűbbike: a futás.

Az 1958-ban alapított Nemzetközi Golfszövetségnek a világ 149 országában vannak helyi tagozatai, melyek együttesen 66,5 millió golfozót képviselnek. Az aktív golfozók száma becslések szerint ennek közel kétszerese lehet, hiszen sokan nem tagjai a nemzeti szövetségeknek, csak kijárnak gyakorolni, játszani, pusztán kedvtelésből. Ez így már több mint 100 millió ember, ami azért egy szép magas szám. Ennek fényében különösen hervasztó adat, hogy Magyarországon 1000-1500 ember űzi a világ 10 legnépszerűbb sportjainak egyikét. Arról nem is beszélve, hogy semmilyen sporteredményünk sincs – de erről majd máskor.

A fair play csúcsán

A golfot a kezdetektől versengve, gyakran fogadásokkal tarkítva játszották. Az alapok viszont mit sem változtak: egy kijelölt területen egy kis labdát egy távoli lyukba ütőkkel kell eljuttatni a lehető legkevesebb ütésszámmal. Ráadásul a labda útjában fák/bokrok/gödrök/tavak/patakok és egyéb természetes vagy épített akadályok lehetnek. Nem egy könnyű tevékenység – ahogy Winston Churchill fogalmazott:

A részletes szabályokat ma nemzetközi, országos és helyi (pálya/klub) szinten is leírják. Ezek rögzítik például az elfogadott ütők és a labda tulajdonságait, a használható ütők darabszámát, a játék menetét, a büntető ütések eseteit és számolásukat, a pálya védelmét/minőségének fenntartását célzó előírásokat. Sőt még a játékosok elfogadható viselkedését és öltözködését is. Angol vagy skót pályára például nem tanácsos rövidnadrágban menni!

Amikor a szerzők egyike ezzel próbálkozott a windsori pályán, először is franciának nézték (ez a létező legnagyobb sértések egyike Angliában), majd a helyi golfüzletben meg kellett vásárolnia, és a játék során viselnie kellett egy térdzoknit.

A szabályokat látszólag tovább bonyolítja a golf rejtélyesnek tűnő, HCP-, azaz hendikeprendszere.

Hogy is versenyezhet vagy fogadhat egymással két úriember valaminek a teljesítésében, ha képességeik nyilvánvalóan eltérőek? A fair play azt diktálja, a gyengébb játékos valahogy kompenzálásra kerüljön az erősebbhez képest. Ami praktikusan a végső ütésszám módosítását jelenti. Tehát, ha a gyengébb játékos valójában több ütésből is oldja meg a pályát, az ugyanannyit érhessen, mint egy jobb játékos kevesebb ütése. Igen ám, de nem mindegy, milyen különbség van a játékosok között, sőt az sem, melyik pályáról van szó. Hogy ezeket a kérdéseket úriemberekhez méltóan, kellő alapossággal és megnyugtatóan válaszolhassák meg, rögzíteni kellett mind a játékosok tudását, mind pedig az egyes pályák nehézségét valamilyen ideális szinthez – ezt hívjuk parnak. Ennek segítségével a meccs végeztével a HCP-t (az egyes játékosok paron felüli tudásszintje) figyelembe véve, az úgynevezett nettó eredmény alapján, már sokkal igazságosabban lehet összehasonlítani a játékosok teljesítményét.

Hétköznapi gyakorlat, hogy egymással küzdő sporttársak pénzben vagy ebédben/italban fogadva játszanak egymással. Azért nem árt óvatosnak lenni és előre tisztázni, kinek mennyi a HCP-je! A játékos aktuális tudásszintjére vonatkozó hivatalos támpont híján pedig hallgassunk nálunk rutinosabb barátaink tanácsára:

Érdekesség, hogy a golf 2016-tól ismét szerepel ugyan az olimpiai versenyprogramban, mégsem rendeznek a sportágban klasszikus világbajnokságot vagy akár Európa-bajnokságot. Ebben a sportág nagyon hasonlít a teniszre. Sőt, még abban is, hogy a golfnak is megvan a maga „Grand Slamje”, a négy legfontosabb, évente ismétlődő versenye. Ezek a The Open (brit nyílt golfbajnokság), a US Open (amerikai nyílt bajnokság), a Masters Tournament (mesterek tornája), valamint a PGA Championship (PGA bajnokság). Némelyikük televíziós közvetítését jobb esetben az interneten vagy valamelyik sportcsatornán lehet elcsípni, de vigyázat: egy golfverseny négy napig tart! Féltávnál ugyan megfeleződik a mezőny, de egy tévéközvetítés az adott napi teljes versenyről öt óránál (!) is hosszabb lehet, úgyhogy sok sört és csipszet lehet bekészíteni, és még egy kis szundi is belefér.

És itt nincs vége!

A következő részben rávilágítunk a golf köré épült üzleti érdekeltségekre, a hatalmas pénzekre, amit e sport mozgat, valamint megismerkedünk néhány különös karakterrel a sportágból.

(Borítókép: A világranglistát vezető Scottie Scheffler 2023. szeptember 29-én. Fotó: Patrick Smith / Getty Images)