A természet kezében is a párizsi olimpia sikere

Némi aggodalomra, de bizakodásra is okot adó események vezetik fel azokat az olimpiai versenyeket, amelyeket nem egészen öt hónap múlva a Szajna vízében készülnek megrendezni. Ott, ahol egy 1923-ban született francia kormányrendelettel az úszás és a fürdőzés minden formáját meghatározatlan időre betiltották. Azóta sok víz lefolyt a 777 kilométeres hosszúságban lassan hömpölygő folyón, miközben olykor a szabályozás szigorán is enyhítettek. Ahogy éppen most is, amikor az olimpiai játékok szervezőbizottsága a Szajnával is számolva alakította ki az ötkarikás versenysorozat forgatókönyvét. Tették ezt azonnal kőbe vésve, mert azok után sem próbáltak más színhelyet keresni, hogy tavaly augusztusban a nyílt vízi úszók és a paratriatlonosok sem vethették bele magukat Franciaország messze földön híres folyójába, de a triatlonosok tesztversenyét is megkurtította, a váltót már úszás nélkül, duatlonban rendezték meg.

A blamát a vízminták rajt előtti szigorú elemzése okozta, amikor a biokémiai tesztek eredményei a szennyezettség még elfogadható szintjét, illetve a Nemzetközi Úszószövetség (WA) normáit százszorosan meghaladó értéket mutattak ki. Nem tévedés: a százszorosát. Minden készen állt a rajtra, teljes pompájában, de az olimpiai főpróbával összekötött világkupaversenyt le kellett fújni.

A polgármester asszony nem kertelt

„A kirívó eltérést a heves esőzéssel magyarázták a szervezők, a csatornákat gyorsan megtöltő áradattal, ami mindent összehordott és a Szajnába sodort. Az égi áldás azon az augusztusi hétvégén pokolba juttatott egy szépen előkészített sporteseményt. Mi, szakmabeliek már akkor tudtuk, hogy nem lesz még egy próbálkozás, mert megjelent előttünk a 2024-es versenynaptár, ami olyan sűrű, hogy abba már semmi új nem fér bele. Meghallgathattuk viszont Anne Hidalgo asszonynak, Párizs polgármesterének beszédét. Ő adott tájékoztatást arról, ami ilyen előzmény után nem jelentett megnyugtatást, miszerint B és C terv sincs a fiókban, olimpiai helyszínként csak és kizárólag a Szajnával számolnak” – nyilatkozta Gellért Gábor, a Magyar Úszószövetség nyílt vízi szakágvezetője, aki arra is emlékeztetett, hogy a tokiói olimpia előtt sem tarthattak főpróbát, amit a pandémia okozta veszélyhelyzettel magyaráztak.

Azért van jó hír is. Amit egy város megtehet, ráadásul kerül, amibe kerül alapon, a párizsiak már eddig is minden tőlük telhetőt megtettek abban a reményben, hogy a szennyeződés veszélyét jelentős mértékben csökkenthetik. A jelentős többletköltséggel járó munkálatok az olimpiai megnyitó előtti napokig tartanak. Korszerűsítik a csatornarendszert, házról házra haladva cserélik le a folyóközeli épületekben az elöregedett elvezetőcsöveket, átalakítják a központi szűrőrendszereket, az Austerlitz pályaudvartól nem messze pedig ötvenezer köbméteres csapadékfelfogó tartályt alakítanak ki, amely egyben tisztító funkciókat is ellát. A parthoz kötött, a koszt, piszkot így megtartó hajókat ígéreteik szerint az olimpia idejére máshová viszik.

Márpedig erre a sportolóknak is fel kell készülniük…

„A gyomorrontás, a hascsikarás és a hasmenés, ugyanúgy a gégefertőződés veszélye szerte a világon a nyílt vízi úszóversenyek velejárója, ezért aztán házipatikát viszünk magunkkal a külföldi edzőtáborokba, ahogy a versenyekre is. Jóféle röviditalok is a csomagokba kerülnek, egy-egy üveg Hubertus és Jägermeister, de van olyan versenyző, aki a házipálinkára esküszik, mert csak az fertőtlenít igazán. A felesek persze nem titokban gurulnak le, fogyasztásukat szigorúan orvosi javaslatra teszik meg az úszóink. A bevált sorrend az, hogy a rajt előtt be kell kapni egy széntablettát, esetleg azzal együtt egy pohárka rövidet is, amit a célba érkezés után érdemes újra megtenni, persze csak módjával. Ha a víz nagyon büdös, zavaros és ezt-azt hordoz, tanácsos gyors gégefertőtlenítést is elvégezni. Doppingvétségtől nem kell tartani, az alkohol ugyanis nem szerepel a nyílt vízi úszókra vonatkozó tiltólistán” – folytatta a szakember.

Vb-érmesünket nem a rém büdös víz zavarta, hanem a vízben úszó patkányokra vadászó sirályok

A 10 kilométeres olimpiai versenyszámban 2012-ben, Londonban aranyérmes Risztov Éva nyíltan válaszolt arra a kérdésre, hogy mit tanácsolna a Párizsba készülő olimpikon versenyzőtársainak.

Sok olyan versenyen indultam, ahol bizony nem volt leányálom fejest ugrani a gyanús színű és rossz szagú vízbe, ráadásul még tudtam is, hogy hasfájás lesz a vége. Az évek során megtanultam, hogy külföldön az étkezésre és a vízfogyasztásra is jobban kell figyelni. Azt tapasztaltam a távoli országokban, hogy máshogy kezelik a higiénia kérdését, és mintha még a vírusok is mások lettek volna. A két kezemen sem tudom összeszámolni, hogy hányszor betegedtem bele a versenyzésbe, de ez nekem soha nem okozott olyan traumát, mint például annak a turistának, akit már az első korty tengervíz leslukkolása le tud dönteni a lábáról. Az igazi profi úszóknak azt kívánom, hogy próbálják egészségesen megúszni az olimpián azt a körülbelül két órát, de ha ez nem sikerülne, bízzanak abban, hogy az orvos képes gyorsan meggyógyítani őket. Ez a sors volt nekem elrendelve, az utódaimnak sem könnyebb a dolga.

Olasz Anna, világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes távúszó sem gondol vissza szívesen a 2013. évi, barcelonai világbajnokságra, amelyet a város erősen szennyezett vizű kikötőjében rendeztek meg.

„Az még rendjén lett volna, hogy a víz rém büdös volt, attól viszont már megrémültem, hogy a fölöttünk szálló sirályok patkányokra csaptak le a vízben. Soha nem vártam a verseny végét jobban, mint akkor. Ami a most következő olimpiát illeti, nem tartom szerencsésnek, hogy elmaradt a párizsi nyílt vízi versenyek főpróbája, mert azóta folyamatosan beszédtéma a Szajna vízének minősége. Ez komoly zavart okozhat a versenyzők fejében. Nehéz igazán jól felkészülni úgy, ha egy úszót a rossz hírek foglalkoztatnak, s ahelyett, hogy mentálisan megerősödne, a kétségek hatása alá kerül. Nagyon drukkolok a honfitársaimnak, kívánom, hogy ne a külső tényezők befolyásolják az eredményeiket” – fogalmazott a 30 éves sportolónő.

Végezetül egy rövid ismertető a párizsi olimpiai pályáról abban a reményben, hogy azt a nyílt vízi úszás legjobbjai augusztus 8-án és 9-én annak rendje és módja szerint birtokukba vehetik. A versenyzőknek hat, egyenként 1600 méteres kört kell majd megtenniük, ezenkívül még négyszáz métert. A körök egyik felében a víz folyásával egy irányban haladnak majd, ami körülbelül nyolc percig fog tartani, a másikban a sodrással szemben, amikor 16 percig is eltarthat a másik félkör megtétele.

A nyílt vízi úszók előtt rendezik a triatlonosok versenyszámait, július 30-án és 31-én a két egyénit, augusztus 5-én a váltót. Előbbiben 1,5 kilométer az úszótáv, utóbbiban fejenként 300 méter.

A párizsi szervezők korábbi nyilatkozataikban a legrosszabbtól tartva abban bíztak, hogy a Szajna vize gyorsan, pár nap alatt képes regenerálódni, megtisztulni, és olyan vízminőséget produkálni, amelyben már lehet versenyezni. Erre hivatkozva csupán pótnapokat iktattak a programba, ami a nyílt vízi úszóknál azért határeset, mert az olimpia zárónapja augusztus 11.

Tavaly direkt erre az időpontra, augusztus elejére és közepére tervezték a versenyszámok tesztversenyeit, azonban a nyílt vízi viadal elmaradt, és bár utána a triatlonosokét részben megrendezték, végig már ott sem futott a tervezett program.

(Borítókép: Építési munkálatok a Szajna folyó mentén a franciaországi Párizs központjában 2024. február 14-én, szerdán. Fotó: Nathan Laine / Bloomberg / Getty Images)