Mi köze van Andrássy grófnak a '70-es évek közepén Kubából hazatért agrár-vegyészmérnökhöz?

Itt a hosszú hétvége, március idusán magyar családok ezrei kerekednek, kerekedtek fel, hogy még egy utolsó osztrák kalandozással lezárják a síszezont. Pénzt, időt nem kímélve, még egy nagy hüttézés, kis száguldozás a lejtőkön. Jó esetben a sógor panziósok és magyar pincérek örülnek a vastag borravalónak, rossz esetben az osztrák sebészek és térdspecialisták dörzsölik a markukat – jönnek a hunok! Akik most nem visznek, hanem hoznak...

Érdekes, hogy Magyarországon valamirevaló, nemzetközi színvonalon jegyzett sípálya nincs, ráadásul szezonális sportról beszélünk, az utóbbi években erősen kiszolgáltatva az az időjárás szeszélyeinek, a melegnek és a hóhiánynak – így a nem megfelelő minőségi pályáknak –, a magyarokat valahogy az elmúlt években, évtizedekben mégis rabul ejtették a téli sportok. Amihez ráadásul döntően külföldre kell utazni. Egyre többen rohannak a hidegben sportolni és költeni – a síelés már egyáltalán nem számít sznob sportnak, becslések szerint hazánkban mintegy félmillió, alföldi terepviszonyokhoz szokott ember űzi.

Március közepe viszont egy másik, annál inkább sznob és lesajnált sportág életében fontos dátum: indul a hazai golfszezon!

Zöldül a fű, kinyitnak a pályák, de nem kell félnünk, hogy a hétvégén ez közlekedési káoszt okoz bárhol az országban: nálunk összesen 3-4 ezer ember golfozik rendszeresen. A szomszédos, hegyes, dombos, tehát ebből a szempontból rosszabb adottságú, terepviszonyokkal bíró Ausztriában százezren...

Az Index az elmúlt hónapokban cikksorozatban számolt be a nemzetközi golfélet kiemelt eseményeiről, közelebb hozva az olvasókat eme világszinten nagyon népszerű, legtöbb pénzt megmozgató és leginkább kompetitívebb sporthoz.

Andrássy Gyula gróf, Szlávy Béláné és Bobby Jones – mi a közös bennük?

Itt az ideje hát, hogy felvázoljuk a magyar golfélet egyébként elég színes tablóját is. Kezdjük egy kis sporttörténelemmel. Több száz évvel azután, hogy a skót pásztorok feltalálták, majd a Brit-szigeteken terjedni kezdett a golf, a dualizmus kori aranyévekben nem kisebb személy, mint Gróf Andrássy Gyula elérkezettnek látta az időt, hogy a budapesti lóversenypályán széles úri közönségnek bemutassa ezt a sportot. 1902-t írtunk éppen, épült a Halászbástya, a Parlament, már működött a Földalatti – mit nekünk akkor egy kis golffejlesztés! Azonnal tervek születtek a sportág meghonosítására.

Ne csodálkozzunk tehát, ha a Széchényi-emlékmű közelében a mai napig találunk egy Golfpálya nevű utcát – valaha itt előkelőségek, diplomaták, sportolók ütögettek. Sőt, később a két világháború közötti korszak legjobb és leghíresebb golfozója, a szupersztárnak számító Bobby Jones is tiszteletét tette a pályán. Képzeljük el, ez olyan, mintha ma Tiger Woods ellátogatna a Pannónia-golfpályára, vagy Novak Djokovics ütögetne egyet a római-parti Teniszakadémián – hihetetlen.

A magyar golf aranykorának számító 20-as, 30-as, 40-es évek két legfontosabb alakja Lauber Dezső és Szlávy Béláné (született Hevesi Erzsébet) voltak. Előbbi a golfélet és sportszövetség megszervezése, pályaépítés területén alkotott maradandót, utóbbi hölgy pedig minden idők legsikeresebb, ütős-labdás magyar sportolója volt. 31 magyar, 5 osztrák, 4 cseh bajnoki címet mondhat magáénak (a golfban nincs világbajnokság, és akkoriban az olimpiai programban sem szerepelt), a húszas évek végén Európa első, a világ ötödik legjobb női golfjátékosának rangsorolták. Megint csak egy teniszből vett példa – márpedig világszinten a golf még nehezebb versenysport, mint a tenisz: az összes magyar férfi és női teniszezőnk nem ért el ilyen sikereket az elmúlt száz évben.

Betiltották a sportágat, a golf körül tevékenykedőket még internálták is, a svábhegyi pályára a szovjetek radarállomást telepítettek. A golf megszűnt létezni, komplett generációk estek ki – és ennek a mai napig érezhető a hatása.

A szocialista blokkban egyedül valahogy Csehszlovákiában maradt meg a tűrt kategóriában a golf mint sportág és szabadidős tevékenység. Ennek eredményeként a hasonló lélekszámú és fejlettségű Csehország és Magyarország golfkultúrája és -potenciálja között óriási a különbség. Míg nálunk körülbelül 4000 hobbigolfos (de hivatalosan csak 1200 versenyengedéllyel és 2900 pályaalkalmasságival rendelkező amatőr) van, valamint 13 pálya (ebből is csak 7 db 18 lyukas), addig a cseheknél 100 (!) pálya várja a több mint 50 ezer (!) golfost. Balga az, aki azt hiszi, hogy a csehek csak sörivásban járnak a magyarok előtt.

A Kádár-korszakban azért történt még egy bátor kísérlet a golf felfuttatására Magyarországon. A '70-es évek közepén a Kubából hazatért agrár-vegyészmérnök, dr. Gáti Ferenc Kisorosziban elkezdte megszervezni a hazai golfélet beindítását a Magyar Gyeplabdaszövetség szekciójaként elbújtatva. A rendszerváltás után hivatalosan is megalakult a Magyar Golfszövetség, és óriási várakozások voltak a sportág rohamos fejlődése iránt.

A megalapozatlan tanulmányok, kókler tanácsadók, az üzleti alapokat nélkülöző fejlesztési tervek miatt – ami az irigység és széthúzás mellett jellemezte a folyamatokat – a golf a '90-es és 2000-es években sem tudott igazán meredek ívű pályára állni. Ennek bővebb elemzését azonban meghagynánk másokra, ezúttal nem tisztünk ezzel foglalkozni.

Téves előítéletek, kókler tanácsadók és szerencselovagok

Kanyarodjunk vissza a síelős példához: számos téves és káros sztereotípia nehezíti a méltán világhírű és -sikerű golfsport magyarországi felemelését. Például az, hogy drága.

Aki Magyarországon ma ki akarja próbálni a golfot, az felkeresheti a golfpályák egyikét, bérel egy ütőt, vesz magához pár kosárba labdákat, és 2-3 ezer forintból akár órákig gyakorolhat.

A másik ok, ami gyakran elhangzik ellene, hogy nagyon időigényes. És valóban, ez teljes mértékben igaz, de akkor ugyanez az érv vajon miért nem állja meg a helyét a síelés, vadászat vagy vitorlázás estében? A többnapos, akár egyhetes időtartam, az is elég időigényes. A magyarhoz hasonló fejlettségű és kulturáltságú társadalmakban a polgárok – tehát messze nem és kizárólag csak az elit – megtalálják az időt a golfozásra, amely nemzetek valahogy nem kevésbé hatékonyak vagy lustábbak, mint mi.

A harmadik általános kifogás Magyarországon a golffal szemben az, hogy társadalmilag nem elfogadott, továbbá az üzleti és politikai szféra által nem eléggé támogatott. Mindezekkel nehéz lenne érdemi vitába bocsátkozni, mert ebben is van igazság. Még úgy is, hogy a '90-es évek óta azért a gazdag üzletemberek magukra vállaltak egy-egy golfprojektet Magyarországon. A rendszerváltás hajnalán például Palotás János volt aktív az első nyugat-magyarországi golfpálya kialakításában Bükfürdőn – a legenda szerint még egy medvét is tartott a klubházban. Az ukrán kaszinókirálynak becézett Pólus Péter Gödön épített pályát és csilli-villi kastélyt.

Például a családi háttérrel, szerényen, de stabilan üzemelő tatai. Vagy a Széles Gábor tulajdonában lévő, európai színvonalú zalacsányi pálya – az egyetlen Magyarországon, ahol ingatlan-, wellness- és egészségügyi fejlesztés is zajlik. Bár valószínűleg még sosem volt nyereséges.

Az évek során legstabilabban működő és máig talán a legjobb minőségű golfpálya története önmagában is érdekes. Az Alcsútdobozon lévő, kezdetben egy osztrák–svájci házaspár által üzemeltetett Pannónia Golf és Country Club kezdetben a magyarországi expatok privilégiumaként szolgált. Távozásuk óta már többször váltott tulajdonost, először Csányi Sándor érdekeltségébe került.

Az egyébként jól karbantartott pálya hangulatos étteremteraszán néha megfordul Orbán Viktor miniszterelnök is. A klubház egyik vitrinjében van kiállítva az a golfütőkészlet, amit Donald Trump adott ajándékba Orbán Viktornak egyik floridai látogatása alkalmából. Ettől függetlenül a politika inkább távol tartja magát a golftól. Nem tudunk ismert politikus golfozóról, sem a parlamenti tenisz-, vadász- és vitorláseseményekhez hasonló golfösszejövetelekről.

Ahogyan azt Csontos Attila – sport- és szerzőtárs barát – fogalmazta meg:

a melósok fociznak, a középkáderek teniszeznek, a felső vezetők esetleg golfoznak. De az igazi nagy királyok mindig is vadászni fognak. Mert minél magasabban vagy, annál kisebbek a golyóid!

Ez persze senki kedvét ne szegje. A golf sport a javából, kimagasló élettani hatásai, a minimális sérülés veszély miatt szinte kortalanul űzhető, és bizonyítottan meghosszabbítja az életet, átlagosan öt évvel. Talán a legnagyobb hagyományokkal rendelkező és a leginkább fair play vetélkedés: „a világ valaha volt legjobb játéka”.

Erről bárki szabadon és a szabadban szerezhet személyes benyomásokat valamelyik magyarországi pályán, mert klubtagságit nem kérnek, ellenben viszont mindenkit szívesen látnak.

(Borítókép: Zala Springs golfklub. Fotó: Osztovits Ádám / Index)